7. Baba-mama hírlevél – A szülést követően...

Szoptatás

Az emberi újszülött egyedül nem képes a túlélésre, életben maradásához évekig szüksége van felnőttek gondoskodására. Szülés után az anya a testéből táplálja tovább a kisbabát, a szoptatás biztosítja a kötődést. Nincsen az anyatejnél ideálisabb táplálék az újszülöttnek, ráadásul a baba fogai és állkapcsa, arcizmai akkor fejlődnek megfelelően, ha szoptatással „edzi magát”. A szakorvosi ajánlás azt mondja, hogy a babát hat hónapos koráig csakis anyatejjel kell táplálni, kivéve, ha valami különleges, ritka egészségügyi probléma ezt kizárja. Türelemmel, segítséggel szépen beindul a tejtermelés a koraszülöttek és a beteg újszülöttek édesanyjánál is. A legtöbb anyuka jól tud szoptatni, mégis előfordulhatnak nehézségek, ritkán szükség lehet tápszeres hozzátáplálásra. A babát a tápszeres etetések előtt is javasolt mellre tenni!

Fontos, hogy amikor a kórházból hazavisszük a babát, a szoptatást kitartóan folytassuk. A védőnő otthon is meglátogat bennünket, megnézi a baba súlyát. Ilyenkor elpanaszolhatjuk, ha a mellünk enyhén kipirosodott vagy például hátfájás gyötör. A védőnő ellenőrzi, hogyan zajlik kisbabánk etetése, és személyre szabottan javaslatot tesz. Elmondja, hogyan üljünk. Segít, hogyan tartsuk a babát, hogy az arca felénk forduljon. Megkérdezhetjük például, hogy a mellformánkhoz, testalkatunkhoz alkalmazkodva jó-e, ha ülve etetjük a babát, vagy esetleg oldalunkra feküdjünk, hogy az újszülött szája éppen a mellbimbóval szembe kerüljön. Orvosunkat is felhívhatjuk telefonon, amikor a szoptatás folytatásához sürgős szaktanácsra van szükség. Ne bűntudatunk legyen, ha nem megy a szoptatás, hanem bátran kérjünk szakmai segítséget!

Gyakori kérdések

„Nehezebben megy a szoptatás, mint gondoltam. Ki segít?”

A kórházban a szülészeti nővérek, később a védőnők, szoptatási tanácsadók segítenek (listájuk a www.ibclc.hu honlapon). Nehezítheti a szoptatást, ha korábban az édesanya mellét műtötték, implantátumot helyeztek be, vagy esetleg a mellbimbó eleinte még befelé fordul. Sok kérdés kapcsolódhat a szoptatáshoz, amelyek tisztázása után oldódnak a problémák. A szoptatásnál sok új dologgal találkozunk, néhány gátlástól is meg kell szabadulnunk. Például van, akinek először még furcsa a védőnővel beszélgetve a mellbimbó, a szoptatás, emlő szavakat használni. Érdemes gyorsan túllendülni a gátlásokon, kimondani, amit kell, megmutatni, ahol fáj, mert így a szakemberek számára jól ismert panaszok sokkal hamarabb gyógyulhatnak.

„Elvonuljunk a babámmal? Ülve vagy fekve szoptassak?”

Idő kell ahhoz, hogy megtaláljuk a babával együtt kialakított egyéni, saját szoptatási stílusunkat, problémára a közös megoldási módot. Szép fokozatosan a szoptatás a család életének részévé válik. Vannak, akik elvonulva, csendben etetik a babájukat, és így hangolódnak egymásra, másokat nem zavar mások jelenléte az etetés alatt. A szoptatás olyan időszak, amikor még meglepően sokat tehetünk azért, hogy később jó kapcsolatunk alakuljon ki a babánkkal. Szoptatás és büfiztetés alatt anya és baba jól megismeri egymás egyéniségét, találkoznak egymás arckifejezéseivel, szavak nélkül is jeleznek egymásnak nyugodtságról, ijedtségről, elégedetlenségről vagy kíváncsiságról, meglepetésről – és erre később a gyermeknevelésnél nagy szükség van. Ez a tartós érzelmi kötelék ahhoz is fontos, hogy a gyermekből később elég jó barát, elég jó szülő, elég jó házastárs váljon.

„Eleget eszik-e a babám?”

Az anyák leggyakoribb, teljesen általános aggodalma a korai időszakban, hogy eleget eszik-e a baba, elég-e a tej. Jó jel, ha a baba ütemes szívó-nyelő mozgást végez, nem csurgat, nem köhécsel szoptatás közben. A védőnők és a házi gyermekorvosok jól ismerik azt az öt kérdést, ami alapján eldönthető, hogy valóban keveset eszik vagy túl erős anyai szorongásról van szó (milyen súllyal született, mennyi volt a legkisebb súlya (sok helyzetben ez az irányadó), mennyi a mostani súlya, mennyi vizelete/széklete van)? Az optimális súlyfejlődésről, illetve a vizelet/széklet mennyiségéről bátran kérdezzük meg a védőnőt!

„Szoptatással nyugtassam meg a babát? Az igény szerinti szoptatás később evészavarokhoz vezet?”

Ajánlatos egy idő után a szoptatást különválasztani a megnyugtatástól, ahogy az alvástól is. Így nem rögzül a szoptatás-megnyugtatás kapcsolata. Az összebújás, az átölelés, meghallgatás épp olyan nyugtató, és a kisgyermek számos módon képes lesz megnyugtatni önmagát is.

„Kettő helyett kell ennem, amíg szoptatok?”

Nem. Szoptatás alatt a kismamának csak kicsivel kell többet ennie, és nem is mindegy, hogy mit. A szoptató kismamák vitamin- és ásványianyag-szükséglete viszont növekszik ilyenkor. Kalciumot bevihet például tejjel, tejtermékekkel, de szükség van még a magnézium, a foszfor, a jód, cink, réz bevitelére. B12-vitamin- és vastartalma miatt fontos részét képezheti az étrendnek a sovány hús. Kérje orvosa, védőnője tanácsát, milyen ételekkel pótolhatja az ásványianyag-szükségletet és csak szakmai javaslatra szedjen étrend-kiegészítőt!

Ajánlott könyv a témában

Gumberger, M. G., Hormann, E. (2002) Szoptatás. Tanácsok és gyakorlati segítségnyújtás a szoptatás egész ideje alatt. Sanoma Kiadó, Budapest.

Altatás

A kisbabák különbözőek, ezért eltérőek az alvási szokásaik is. Kedves kismama, ha szerencséje van, legfeljebb csak a következő néhány hét telik kevés alvással. Nem minden baba alszik jól, még ha ez nem is vigasztalja a szülőket… Egy szobában aludjunk-e a gyermekkel? Ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ.

A kisgyermekek nem tudnak elaludni, ezért tanítani kell nekik. Nem tudnak megnyugodni sem, hogy el tudjanak aludni, ezért arra is rá kell vezetni őket. Az elmúlt évtizedekben sokan voltak, akik vigasz nélkül hagyták sírni a gyermekeket, amíg el nem csöndesedtek, mondván, majd így megtanulják, hogyan kell aludni. Félő, hogy ilyenkor azt tanulják meg, hogy hiába kérnek segítséget, nem kapnak, ezért már jelezniük sem érdemes. A tanácsunk az, hogy ne hagyja egyedül a síró gyermeket! Próbálja vigasztalni, vagy legalább jelezze neki, hogy ott van, figyel rá. Ideális lehet az első időszakban, ha a csecsemő a szülőkkel egy szobában, édesanyjától karnyújtásnyi távolságra, de nem vele egy ágyban alszik.

Ha az együttalvás mellett döntünk, zárjuk ki azt, hogy ráfekhetünk a babára, vagy máshogy veszélyeztetjük őt: dohányzó, alkoholizáló vagy drogfogyasztó szülőkkel tilos az együttalvás. Az anya komolyabb betegsége, súlyos kimerültsége, túlsúlya is kockázatos lehet. A csecsemő az anyuka mellett aludjon, ne az apa és az anya között. Más gyermek ne legyen az ágyban. Ne használjunk erős parfümöt, dezodort vagy egyéb illatanyagot sem alvásnál sem napközben, ami irritálhatja a baba orrát. Úgy tudjuk megnézni, hogy megfelelően van-e felöltöztetve a baba, ha ujjunkkal a baba tarkója alatt, a nyakánál megnézzük annak hőmérsékletét. Ha izzad, vagy nagyon meleg, akkor melege van, vegyünk le róla egy réteget. Ha hideg a baba, akkor fázik, adjunk rá egy réteget.

A szülők gyakori félelme, hogy ha megszokja a gyermek az együttalvást, akkor nem fogják tudni kiszoktatni a közös ágyból. Ám ha apró lépésekben, fokozatosan szoktatjuk a saját ágyába a gyermeket, és fel is készítjük őt erre, akkor néhány hét alatt lezajlik az átállás. A folyamat lehet a következő:

1. együttalvás (választható) néhány hónapos korig,
2. külön kiságyban alvás az anyuka mellett, egy karnyújtásnyira tőle (6-9 hónapos koráig),
3. külön szobában alvás a saját kiságyban, csak napközben,
4. külön szobában alvás a saját kiságyban nappal és éjszaka.

A szobában félhomály legyen, ne teljes sötétség. A babát simogatással, énekléssel nyugtathatjuk, illetve engedjük megnyugtatni magukat pl. ujjszopással, alvóállat, anyaszagú póló birizgálásával, hangadással, ritmikus mozgással. Nem szükséges megvárni, amíg teljesen elalszik a baba. Elhagyhatjuk a szobát azelőtt is, de hagyjuk beszűrődni a kinti beszélgetés, élet neszeit (nem éles zajokat), amiből a baba megtudja, hogy nem hagytuk magára. Ha a csecsemő hívja a szülőt, menjünk vissza és segítsünk neki újra elcsendesedni, elszenderedni. A gyermekek akkor tudnak könnyen elaludni, amikor nincs egyéb szükségletük, és nem akkor, amikor a szülők kitalálják, hogy mikor aludjanak. Ha alvás után jóllaktak és kijátszották magukat, tiszta a pelus és nem fáznak, illetve nincs melegük, akkor jó eséllyel elszenderednek. Nem, vagy csak nagyon nehezen alszik el a baba, ha nem álmos, vagy ha túl fáradt. Zavarhatja a zaj (pl. bömböl a tévé, a zene). Ha tudják, hogy olyan érdekes dolog történik kint, amiről a gyermek nem akar lemaradni (alvás előtt érkező vendégek), ha nem a megszokott környezetében fektetjük le, ha jön a foga, ha fáj neki valami, ha beteg, számíthatunk rá, hogy hosszabb ideig tart az altatás. Segíti a jó, nyugodt alvási szokások kialakulását, ha következetesen ugyanaz az ismert személy vagy személyek fektetik le, ugyanaz a szertartás, ugyanabban az ismert környezetben. Ha a szülők mindent kipróbálnak, még sincs eredmény, rendszerint kiderül, hogy a probléma a családi jellegű.

A már átszokott kisgyermekek rendszerint visszabújik a szülői ágyba, amikor biztonságra vágyik, például betegség, nagyobb változás, fejlődési ugrás esetén. Ez nyugodtan megengedhető anélkül, hogy visszaszokna a gyermek az ágyba, hiszen ilyenkor a gyermek feltöltődik biztonságból és szeretetből, megnyugszik, majd egy idő után visszamegy a saját ágyába.

Testi higiéné - tisztálkodás

Ezekben a napokban, amikor tobzódnak az érzelmek és a hormonok, egy kis gyakorlati segítséget szeretnénk nyújtani a tisztálkodásban, köldökcsonk és a babák nemi szervének helyes ápolásában.

Köldök

A köldökcsonk a magzatot és az édesanyát összekötő köldökzsinór születés utáni maradványa. A csonk a születést követően a napok elteltével egyre inkább kiszárad, összetöpped, a színe sötétes, feketés lesz, majd 1-2 hét után magától leesik. Ekkor egy kis seb látható a helyén, esetleg kevés véres folyadék is szivároghat. A leesésig, majd azt követően is vigyázni kell, nehogy elfertőződjön, ne érje nedvesség. A csonk nyílt seb, amely szabad utat enged a kórokozóknak a hasüreg felé. Ha pirosan elszíneződik a környéke, vagy bűzös váladék termelődik körülötte, azonnal keressük fel a gyermekorvost!

Fürdetés

Az újszülöttek bőre nagyon érzékeny, jóval vékonyabb, mint a felnőtteké, védelmező savköpenye és a benne található természetes baktériumflóra csak lassan épül fel. A magzatmáz a születés után segíti a gyermeket alkalmazkodni a külső hőmérséklethez, és védi a bőrét a kórokozóktól. Elsődleges feladatunk, hogy ne ártsunk a babának, ne tegyük tönkre a bőrét.

A fürdőhelyiség és a lakás többi része között ne legyen nagy a hőmérséklet különbsége! A fürdőszobában 25-26, a szobákban 21-23 Celsius-fok az ideális.

Az újszülött baba körmei még össze vannak nőve a körömággyal, ezért nem lehet levágni őket. Az ollóval várjunk néhány hetet!

A kisbaba fülének tisztításánál körültekintően érdemes eljárni, hogy ne okozzunk sérülést. Fürdés után nedves pelenkával töröljük teljesen körbe a fül tövét, belül pedig a nagyobbacska üreget. Fülpiszkálóval a hallójárat bejáratáig szabad törölni, azon belül ne nyúljunk vele!

Fürdésnél kizárólag a külső nemi szervek környékét szabad megmosni. A kislányok szeméremajkait a heti fürdés után finoman nyissuk szét. Ritkán előfordul, hogy álhártya nő közéjük, amitől pang a vizelet, és komoly fertőzést okoz a babának.

Pelenkázás

A mosógépek elterjedésével sokan visszatérnek a textilpelenkához az eldobhatók környezetre káros hatásai miatt. Egy kisbaba nagyságrendileg 2 tonna eldobható pelenkát használ el, mire megtanul vécére járni. Egy eldobható pelenka 50-100 év alatt bomlik le. Az eldobható pelenka nagy mennyiségű folyadékot képes magába szívni. Ugyanígy szívja el a baba bőrének, hüvelybemenetének nedvességét is, ami a pelenkakiütést okoz. Vigyázni kell, hogy a pelenka ne maradjon túl sokáig a babán! A krémet lehetőleg kiütés gyógyítására használjuk.

A babák nemi szervét, popsiját és combhajlatait minden pelenkacsere alkalmával tiszta, testmeleg vízzel mossuk meg. A végbélnyílásnak, a hüvelynek, a szeméremajkak között és a fityma alatti bőrnek saját védelmi rendszere és kémhatása van, oda inkább csak vizes mosás javasolt, de a popsit nyugodtan megmoshatjuk szappannal. Kakilás után a gyermeket lehetőleg azonnal pelenkázzuk át (lányoknál fontos, hogy ne menjen kaki a hüvelyükbe). Ha mégis belement, testhőmérsékletű, tiszta vízsugárral mossuk ki, szappan és egyéb kozmetikum használata nélkül. A hüvelybe nyúlni törölközővel, vagy bármi mással tilos! Csecsemőknél és kisgyermekeknél előfordulhat, hogy a húgyúti fertőzés egyetlen tünete a láz. A kétévesnél fiatalabb leánygyermeknél és az egyévesnél fiatalabb, körülmetéletlen fiúgyermeknél láz esetén kérjünk vizeletvizsgálatot! Csecsemőknél étvágytalanság, hányás, aluszékonyság fordulhat elő, illetve sárgaság jelei mutatkoznak. Idősebb gyermekeknél bepisilés fordulhat elő.

A nagyobb lányoknak tanítsuk meg, hogy kakilás után elölről hátrafelé, pisilésnél hátulról előrefelé töröljék meg magukat.

Az újszülött kisfiú fitymája teljes egészében hozzá van tapadva a makkjához. Ezt nem szabad tisztogatni közvetlenül a szülést követően, mert az komoly sérülést okozhat. A fityma sejtes letapadása legalább egy éves korig normális, védelmet nyújt a kórokozókkal szemben, öntisztuló. Egyéves korra az esetek legnagyobb részében a letapadás magától megszűnik. Nem szabad erőszakosan póbálkozni a felszakításával, mert azzal nagyobb bajt, fitymaszűkületet okozhatunk. Egyéves koruktól fürdés után, amikor puha és ázott a bőr, a kisfiúk fitymáját nagyon óvatosan húzzuk hátra, csak annyira, amennyire magától engedi, és hónapról-hónapra fokozatosan tágítsuk a fitymát, hogy kiférjen a makk. Miután sikerül teljesen hátrahúzni a fitymát a makkról, naponta ajánlott annak hátrahúzása és tisztántartása.

Bizonyos esetekben indokolt lehet a fityma hátrahúzása egyéves kor előtt is (pl. ha a fiú csak nehezen, vagy nem egyenes sugárban, vagy egyáltalán nem képes vizelni), ehhez kérje orvosa segítségét! Ha a fityma alól nincs kimosva a felgyülemlő faggyúszerű váladék, akkor az ott bomlásnak indul és gyulladást, fertőzést okozó kórokozók telepednek bele. Az alapos mosdás felnőttkorban is alapvető feltétele az egészségnek.

A gyermekeknek később a vécé használatával együtt tanítsuk meg, hogy előtte is, utána is mossanak kezet. Vizeléskor húzzák hátra a fitymájukat, így jobban irányítható a vízsugár. Kakilás és pisilés után is használjanak vécépapírt. A kukijukról itassák fel papírral a rajtamaradt vizeletcseppeket, amelyek a fityma alá kerülve baktériumokat táplálhatnak.