Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

12 hónap

19. Baba-mama hírlevél – 1 éves gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Hírlevelünk 19. számában a médiafogyasztásról, a médiatudatosságról, a fejlődés legfontosabb belső motorjáról, a játékról lesz szó. Olvashat még a szenzoros integrációs zavarokról, azaz az érzékszervi összekapcsolás zavarairól, hogy mit tehetünk és milyen terápiás megoldások kínálkoznak.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563016" moderate="true" read="true" title="12 hónap" url="korcsoportos_hirlevel/12_honap" write="true">
<article contentid="569997">
<title>19. Baba-mama hírlevél – 1 éves gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/12_honap/19_hirlevel_1_ev.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437044880000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>13</hour>
<minute>8</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>
<h4>Kedves Olvasó, kedves Szülők!</h4>

Hírlevelünk 19. számában a médiafogyasztásról, a médiatudatosságról, a fejlődés
legfontosabb belső motorjáról, a játékról lesz szó. Olvashat még a szenzoros integrációs
zavarokról, azaz az érzékszervi összekapcsolás zavarairól, hogy mit tehetünk és
milyen terápiás megoldások kínálkoznak.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4>A televíziózás és az okostelefon ára</h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="217" id="563588" left="0" right="10" title="" top="0" width="150">
<image>
<title>19_ateleviziozas_esaz_okostelefon_ara.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68928/19_ateleviziozas_esaz_okostelefon_ara.jpg</url>
<width>150</width>
<height>217</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>19_ateleviziozas_esaz_okostelefon_ara.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563587/tn_19_ateleviziozas_esaz_okostelefon_ara.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A televízió, a számítógép és az okostelefonok az utóbbi időben annyira visszavonhatatlanul
a hétköznapok részévé váltak, hogy a gyerekek már egészen kicsi koruktól fogva
kapcsolatba kerülnek velük. Éppen ezért szülőként nagyon fontos tisztában lenni
azzal, hogy ezek az eszközök milyen hatással vannak a kicsikre, ami a későbbi
felnőtt életükben is befolyásolhatja őket.

A gyermekeink ugyanis nem rendelkeznek kellő ismeretekkel és tudatossággal, nem
tudják a saját hasznukra fordítani a média előnyeit, könnyen egy életen keresztül
a rabjai lesznek.

Kimerült és túlterhelt szülőként túlságosan is csábító kihasználni, hogy a gyermeket
látszólag jól leköti a televíziózás, a kütyük és a számítógépes játékok és addig
sem lábatlankodik, nem nyúzza az anyukáját és végre nyugodtan, csendben elfoglalja
magát valamivel. A szülők azonban nem veszik kellőképpen figyelembe a torz médiahasználat
kockázatait, mert valójában nagyon veszélyes a gyerekek számára, ha rendszeresen
felügyelet nélkül nézik a televíziót, használják a számítógépet és játszanak telefonon
és táblagépen.

<li>A két évesnél fiatalabb gyerekeknek egyáltalán nem javasolt a televíziózás, az
okostelefonon játszás még szülői felügyelettel sem. A 2-3 éves korú gyerekek azok,
akik már képesek odafigyelni a képernyőn megjelenő történetekre, és kedvelik a
kedves, vidám rajzfilmfigurákat és mesehősöket. Az ajánlott médiafogyasztás 4
éves kor alatt ideális esetben kevesebb, mint naponta fél óra, 7 éves kor alatt
pedig kevesebb, mint egy óra. </li>

<li>Fontos a minőség is: egy jó mese, egy játékos rajzfilm, vagy gonddal készített
gyermekműsor, illetve a jó ismeretterjesztő műsorok hasznosak és kellemesek tudnak
lenni a gyerekek számára, de a legtöbb gyerekcsatornán futó műsor nem felel meg
ezeknek a követelményeknek.</li>

<li>Szülőként ne várjuk el a gyerektől, hogy televízió vagy videójáték helyett inkább
a kertben akarjon játszani, ha azt látja, hogy a család felnőtt tagjai állandóan
a telefonjukba vannak temetkezve, a laptopjuk előtt görnyednek, vagy a lakásban
éjjel-nappal megy a tévé.</li>
</ul>
</body>
</textbox>

A tömegkommunikációs eszközök olcsón elszórakoztatják a gyerekeket, ám le is
szoktatják őket arról, hogy elmerüljenek a saját játékukban és szabadon használják
a fantáziájukat, vagyis, hogy gondolkodjanak, önállóan véleményt alkossanak, vagy
önálló ötletekkel álljanak elő. Kikapcsolódásként pedig később hamarabb leülnek
majd a tévé vagy számítógép elé, mint olvasni.

A médiatudatosság kialakítása döntően a szülőkön múlik: arra kell megtanítani
a gyerekeket, hogy ne játék- és tévéfüggők, hanem tudatos használók legyenek.
Szülőként sokat segíthetünk, ha leülünk és együtt nézünk meg egy-egy mesefilmet,
és előtte-utána beszélgetünk és elmagyarázzuk, hogyan működik a tévé, miért nézik
a felnőttek és miért szórakoztatnak a játékok és a filmek.

Semmiképp sem szerencsés, ha a gyerekeknek külön televíziója van és ha a család
hétvégi vagy esti programját rendszeresen a számítógép és a tévézés tölti ki.

<h4>Szenzoros integrációs zavarok</h4>

Az ingerek befogadása és a mozgás

Az idegrendszert folyamatosan, minden másodpercben sok ezer különböző inger bombázza.
Ezek egy része a külvilágból érkezik, mások a saját testünkből erednek. Nem könnyű
feladat, hogy ebből az ingeráradatból a szervezet ki tudja szűrni azt az információt,
amely az adott pillanatban fontos a számára. Ehhez az kell, hogy az idegrendszer
képes legyen az ingereket elfogadni, szűrni, kiemelni, elviselni, és arra összpontosítani
minden figyelmét, amelyik éppen lényeges. Ezt a folyamatot nevezzük szenzoros
integrációnak, azaz érzékszervi összekapcsolásnak. Még a legapróbb mozgás megszervezéséhez
is elengedhetetlen, hogy ez a képességünk magas szinten működjön. Gondoljunk csak
bele: minden pillanatban mozgunk, az ülést, a fekvést és a beszédet vagy írást
is ideértve. Ennek a folyamatnak éppúgy nem vagyunk a tudatában, mint ahogyan
„nem tudjuk”, hogy lélegzünk.

Minden gyerek más

A gyerekek az érzékszervi ingereket nagyon különbözőképpen tudják kezelni, ezért
a világot más és más módon ismerik meg. Néha elzárkóznak egyes ingerfajtáktól,
máskor meg nem tudnak betelni a többiek számára elviselhetetlen erősségű ingerekkel.
Ezek a különbségek magyarázhatják azokat a furcsaságokat, amelyek egyes gyerekekre
jellemzők: ki kell vágni a címkét a pólójából, nem eszi meg a piros színű ételeket
(vagy csak a piros színű ételeket hajlandó megenni), percről percre változatos
veszélyekbe sodorja magát, sírva fakad, ha egy idegen hozzáér, megüti magát, de
észre sem veszi, eszeveszetten forog mindenhol, felmászik mindenre, elbűvölve
nézi, ahogyan lefolyik a víz a kádból – és sorolhatnánk a végtelenségig.

Van azonban az átlagostól eltérő érzékenységeknek egy olyan foka, amely már zavarja
a gyerekek és a környezetük mindennapi életét, és a fejlődésüknek is útjában áll:
ezt az állapotot nevezzük szenzoros integrációs zavarnak.

Mit tehetünk?

A szenzoros integrációs zavarok megoldására terápiás eljárás szolgál. Ám a korai
enyhe nehézségek esetén elegendő lehet az is, ha egyeztetünk egy képzett szakemberrel.
Ilyenkor a szakemberek a szülőkkel közösen feltérképezik, átbeszélik a gyermek
érzékszervi sajátosságait, majd ezeket összefüggésbe hozzák a gyermek életében
történt eseményekkel. Igyekszenek olyan elfoglaltságokat találni, amelyek segítik
a gyerek idegrendszerének fejlődését, a problémák meghaladását. Közben arra is
ügyelnek, hogy ez a folyamat a gyerek számára örömet szerezzen, és ne a nehézségeivel
szembesítse. Sok esetben játszótereket javasolnak, ahol a gyerekek saját kedvük
szerint játszhatnak. Máskor életmódbeli változtatásokat indítványoznak, vagy felhívják
a figyelmet a mondókázás, énekelgetés hasznára a gyermek életében.

<embedded align="right" bottom="0" height="217" id="563592" left="10" right="0" title="" top="0" width="150">
<image>
<title>19_mit_tehetunk.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68930/19_mit_tehetunk.jpg</url>
<width>150</width>
<height>217</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>19_mit_tehetunk.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563591/tn_19_mit_tehetunk.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Magát a terápiás eljárást nagyon kedvelik a gyerekek, mert izgalmas játéklehetőségeket
nyújt. Saját aktív részvételükkel, önszántukból, egyéni útjaikon járva próbálhatnak
ki dolgokat. Ez nem egy meghatározott, beszabályozott tréning, hanem változatos,
sokféle tevékenységet felkínáló játékfolyamat. Eszközei emlékeztetnek a játszóterek,
cirkuszok világára: óriáslabdák, guruló hengerek, kötéllétrák, függőhálók, forgó
és egyensúlyozó tányérok, hinták… Csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és
a tapintásos érzékelés, a két legősibb érzékelési mód számára nyújt ingereket.
Játék közben észrevétlen marad a „terápiás” helyzet, rengeteg egyéni ötlettel
gyógyítják a gyerekek önmagukat. A fejlődés kulcsa az alkalmazkodás a gravitációhoz,
saját test sajátosságaihoz, a másik fél mozgásához.
Ezek a terápiás eljárások hazánkban már szinte minden pedagógiai szakszolgálatban,
nevelési tanácsadóban elérhetők.

<h4>A játék</h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="217" id="563590" left="0" right="10" title="" top="0" width="150">
<image>
<title>19_jatek.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68929/19_jatek.jpg</url>
<width>150</width>
<height>217</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>19_jatek.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563589/tn_19_jatek.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Kisbabakortól kezdődően a fejlődés legfontosabb belső motorja a játszás. De mivel,
hogyan is játszik egy kisbaba? A szülők, rokonok és barátok már születésekor
csörgőkkel, plüssállatkákkal várják. Azonban a baba első játékai még ennél is
egyszerűbbek: a saját teste, a saját hangja. Játékot jelentenek sokszor a társas
helyzetek is, amelyekben az édesanyjával, közeli családtagjaikkal van. Később
a játék során fokozatosan előtérbe kerül a mozgás mellett a képzelet, és az érzelmek,
kapcsolatok is. Kisdedkorban – noha a fogyasztói társadalom tömegével kínálja
az eszközöket – bármiből lehet játék, bárkiből lehet bármi. A gyermekek saját
vágyaik, bajaik, fejlődési nehézségeik megoldására óriási belső feszültséggel,
izgalommal és szenvedélyesen játszanak, tulajdonképpen a teljes gyermekkoron keresztül.
A játék a valóság megismerésének királyi útja. Emellett csiszolja a gyermek gondolkodását,
és kiváló terepet kínál arra, hogy tanulja az egymáshoz alkalmazkodást.

A játékban a gyermek erőfeszítéseket is tesz, hogy meghaladja saját képességeit.
Képes az unalomig „gyakorolni” egy-egy mozgássort, nehezíteni a magára kiszabott
„feladatot”. Az igazi játékban a „mivel játszani” kérdése helyett a „mit játszani”
fontosabb. Ilyenkor háttérbe szorul a játszás eredménye, és a játék élménye a
meghatározóbb. A játék keretében megélhetők a félelmetes, sőt rettegést kiváltó
érzések is, mert a „mintha” keret megfelelő biztonságot ad ehhez is.

Az egyéves kisgyermek pedig fokozatosan birtokba veszi a világot: játszik, kísérletezik,
szüntelen mozgásban van. Egyre nagyobb kalandok várják őt! Alapvető tevékenysége
a mozgás és a játék.

A játék a kisgyermek spontán, szabad és örömteli tevékenysége, melyet önmaga
szabályoz. Ha egy kisgyermek érzelmi biztonságban nevelkedik, akkor a világ megismerésének
vágya állandó tevékenységre sarkallja. A gyermek magáért a tevékenységért játszik,
irányítás, jutalom hozzákapcsolása akár el is vehet az értékéből.

<li>Már egészen kiskorától játsszunk gyermekünkkel, hiszen a közös játék során a
gyermek és szülő kapcsolata is fejlődik. A játék keretében mintát és visszajelzéseket,
megerősítéseket tudunk adni a kicsinek. </li>

<li>Ne teljesítményt várjunk gyermekünktől játszás során, hanem örömteli együttlétet!
Ennek keretében a legfeleslegesebbnek tűnő tevékenység is értelmet nyerhet. </li>

<li>Ne váljunk dominánssá a közös játékban. Hagyjuk kibontakozni a gyermek kezdeményezéseit,
hagyjuk, hadd engedje szabadon a fantáziáját! Ne helyette játsszunk, hanem vele,
és ne fejlesztési céllal, hanem a közös élményért. </li>

<li>Ne korlátozzuk túl a gyermeket! Ha nem veszélyes, amit tesz, ne mondjuk neki,
hogy az nem arra való, nem úgy kell csinálni. A mi felnőtt logikánk és kreativitásunk
már nem szárnyal úgy, mint egy világot megismerni akaró gyermeké. </li>

<li>Ne akarjuk örökké szórakoztatni a gyermekünket, hagyjunk teljesen önálló játszási
lehetőséget is a számára (ilyenkor mi is tehetjük a dolgunkat)! Az igazi játék
felszabadultsággal, elégedettséggel jár. Játékán keresztül ismerhető meg a gyermek
viszonya a tárgyak és emberek világához is. A játék terepet, gyakorlási lehetőséget
ad képességeinek begyakorlásához, továbbfejlesztéséhez, képzelőerejének kibontakoztatásához,
érzelmi életének megéléséhez. </li>

<li>A fejlődés szempontjából a két és hároméves kor közötti gyermekek a gyakorló
jellegű játéktól eljutnak a magasabb szintű játéktevékenységekig: az egyszerű
funkciójátékokon és építő játékokon át a mintha-játék begyakorlásával a szimbolikus
és fantáziajátékokig. Eközben fejlődik gondolkodásuk, mozgásuk, kézügyességük,
beszédük, és társas viszonyaik, érzelemviláguk. </li>
</ul>
</body>
</textbox> 

</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

19. Baba-mama hírlevél – 1 éves gyermek