Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

2,5 év

23. Baba-mama hírlevél – 2,5 éves gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Szükség van-e a nevelésben jutalmazásra és büntetésre? Mennyi idős kortól? Mitől dadog, vagy éppen mitől némult meg a gyerekem? Ezekre a kérdésekre ad választ ez a hírlevelünk, illetve szót ejtünk még arról, mit tehetünk egyedülálló szülőként.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563020" moderate="true" read="true" title="2,5 év" url="korcsoportos_hirlevel/25_ev" write="true">
<article contentid="570001">
<title>23. Baba-mama hírlevél – 2,5 éves gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/25_ev/23_hirlevel_2_es_fel_ev.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437045540000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>13</hour>
<minute>19</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>
<h4>Kedves Olvasó, kedves Szülők!</h4>

Szükség van-e a nevelésben jutalmazásra és büntetésre? Mennyi idős kortól? Mitől 
dadog, vagy éppen mitől némult meg a gyerekem? Ezekre a kérdésekre ad választ 
ez a hírlevelünk, illetve szót ejtünk még arról, mit tehetünk egyedülálló szülőként.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik 
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4>Jutalmazás, büntetés</h4>

Szükség van-e a nevelésben jutalmazásra és büntetésre? Vannak, akik szerint a
szidás megalázó és csak bűntudatot kelt. Akkor inkább ne bíráljuk a gyerekek viselkedését,
kizárólag dicsérjünk és jutalmazzunk? Sajnos az emberi érzelmek és kapcsolatok
nem ilyenek. Erőltetett dolog lenne az állandó tetszésnyilvánítás, és ráadásul
a gyerek is hamar észreveszi, ha a szülő elfojtja az idegességét és a fogai között
szidás helyett valami dicséretfélét sziszeg. A gyerekeknek meg kell tudniuk, sőt
kíváncsiak is rá, hogy mikor elégedett a környezet a viselkedésükkel és mikor
nem. Ha egy kétévesnél idősebb gyerek az ágyába csempészi a mogyorókrémet, összekeni
az ágyneműt és a falakat, akkor az álmosoly, a szülői álarc kifejezetten ártalmas
lehet. A legjobb módszer a megértés és az őszinteség: elsőre például elmondani,
hogy nagyon szomorúak és tehetetlenek vagyunk az összemázolt fal miatt. Fontos
tisztázni ilyenkor a gyerekkel a szabályt, hogy az ágyba tilos ételt vinni. Ha
a gyerek legközelebb nem tartja a be a szabályt, akkor akár büntetés is alkalmazható,
a játékszabályok kölcsönös betartásával.

<textbox align="right" width="45%">
<title>
TIPP
</title>
<body>
Nem igaz, hogy „rossz gyerek” a sokat síró, és „jó gyerek” a többnyire csendes
csecsemő! Ne minősítsük a kisbaba viselkedését! A saját akarat és szándék első
megnyilvánulásait egy éves kor környékén figyeljük meg, a minősítésnek, a rosszallásnak,
vagy megerősítésnek ezután van csak értelme. Ekkortól szükség is van rá, mert
így épül fel a gyerek számára az a belső rendszer, amelynek segítségével saját
viselkedését alakítja. A gyereknek el kell magyarázni, hogy a tányérok eltörése
kárt okoz, és nem szabad a járdáról lelépni, mert elütheti az autó. Nem igaz,
hogy a gyerekek maguktól is elkerülik a veszélyeket! 
</body>
</textbox>
A dicsérettel nevelők kimondatlan előfeltevése, hogy a gyerekek jó erkölcsi tulajdonságokkal
jönnek a világra, és akkor tesszük a legjobbat, ha hagyjuk ezeket spontán kibontakozni.
Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A jó erkölcsre való képesség velünk születik,
de az, hogy mi a jó erkölcs, az az első években a szülőktől, nagyszülőktől, bölcsődés
néniktől, óvó néniktől, tanároktól jut el a gyerekekhez. A szabályok fontosak
ahhoz, hogy a gyerek önmagát szép fokozatosan az adott korlátok között szabadnak
és boldognak érezhesse. Akik nem találkoznak korláttal és tiltással, később kemény
falakba ütközhetnek!

Jutalmazás és büntetés ugyanakkor sokféle van, és nem mindegy, mikor és hogyan
alkalmazzák a szülők. Fontos tudni: a gyerekek számára a szülő helyeslése, szeretete
önmagában is jutalom, a rosszallás pedig büntetés. Ha a szülő szomorú, az akkor
is büntetés a gyereknek, ha nem társul hozzá külső büntetés (például elkobzott
játék, tévénézés letiltása, stb.). Az őszinteségnek sokszor nagyobb a nevelő hatása,
mint a jutalmazó ajándékozásnak vagy büntetésnek!

Mennyi idős kortól hatékony a jutalmazás vagy a büntetés? Csak akkor időszerű,
amikor a kisgyermek már rendelkezik önálló szándékkal és akarattal, vagyis megérti,
mi a szabály és képes azt betartani.

Jutalomnak és büntetésnek csak két éves kor után van értelme. Arra kell ügyelni, hogy a szülők ne jutalmazzák „túl” a gyereket. Napjaink tipikus
nevelési hibája, hogy a gyerekek kívánságai, vágyai azonnal teljesülnek. Nem jó
útravaló, ha a szülők szinte lesik a gyerek óhajait, költséges játékokkal halmozzák
el. A gyerek annak tud igazán örülni, ha a jutalomra egy kicsit várni kell.

Büntetés alkalmazására akkor van szükség, ha ismétlődő kéréssel, rábeszéléssel nem sikerült a gyereket rábírni a viselkedése
megváltoztatására, és nyilvánvaló, hogy szándékosan cselekszik.

<h4>Egyedülálló szülő</h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="290" id="563562" left="0" right="10" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>23_egyedulallo_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68881/23_egyedulallo_szulo.jpg</url>
<width>200</width>
<height>290</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>23_egyedulallo_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563561/tn_23_egyedulallo_szulo.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A lehetőségekhez képest legnormálisabban lezajlott válás is sebet ejt az egyedül
maradók önbecsülésén. Különösen az elhagyott fél érezheti úgy egy ideig, hogy
nem volt elég jó házastársként, szülőként, társként. Először úgy tűnhet, hogy
minden bonyolultabb lett: rossz egyedül felkelni, nehezebb ügyeket intézni, nehezebb
az ismerősök szemébe nézni… Azután, amikor az egyedül maradt szülő felfedezi a
benne rejlő erőt a folytatáshoz, minden apró siker ezerszeres értékű. Az elvált
szülő rájön, hogy számtalan dolog ügyesen megoldható így is. Ráadásul a válások
után sokaknak az életéből eltűnik az állandó vita és a feszültség, ami sok plusz
energiát meghagy a szülőpárnak ahhoz, hogy a gyerek egészséges fejlődése érdekében
beszélő viszonyban maradjanak, egyeztessenek. Az elvált szülők sokat tehetnek
azért, hogy a válás után értékesnek érezhessék magukat, és a külvilág elfogadja
őket.

Előfordulhat, hogy a kapcsolattartás nem lehetséges a másik szülővel és a nagyszülőkkel.
Ha ismeretlen a másik szülő tartózkodási helye, esetleg haláleset miatt vált egyedülállóvá
a szülő, a veszteségnek, a gyásznak időt kell hagyni, sokat segíthet egy pszichológus
segítsége, hogy az édesanya/édesapa tovább tudjon lépni.

Ha egy szülő egyedül marad, jót tehet, ha „leporolja” a régi terveit, vágyait,
kikapcsolódási formáit és a barátaival, megértő szülőtársakkal, testvérrel, unokatestvérekkel
programokat szervez. Tanácsos diplomatikus kapcsolatban maradni a másik szülővel,
mert így könnyen megoldható a gyermekfelügyelet és gond esetén is számíthatunk
a segítségre. Ha a szülő képes félretenni a korábbi párkapcsolati sérelmeket és
alapvetően bízik a másikban, hogy ő vigyáz a gyerekre, akkor több ideje van pihenni,
feltöltődni, aztán újult energiával visszacsöppenni a gyereknevelésbe.

<li>Ne sértődötten adja át a másik szülőnek a kicsit! Pár szóban meséljen róla, hogy
éppen milyen kedve van, mit evett, mennyit aludt a gyerek, és van-e valami, amire
figyelni kell. Mutasson példát a gyerekének türelemből akkor is, ha Ön szerint
a másik fél éppen elviselhetetlenül viselkedik. A gyereknek ő a másik szülője,
hosszú távon mindenkinek előnyös, ha a gyerek ismeri a szüleit és elfogadja őket
jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Később így tudja eldönteni a gyermek, hogy
ő milyen szülő legyen.</li>

<li>Apró kellemetlenségek mindig eszünkbe juttathatják az egykori csalódást, de a
válás hazánkban elfogadott dolog, a pedagógusok, orvosok, szülőtársak alkalmazkodnak
a körülményekhez.</li>

<li>Ha a másik szülő (apuka vagy anyuka) valamiért teljesen eltűnik a gyerek életéből,
engedje, hogy a másik nagyszülők tarthassák a kapcsolatot a gyerekkel! A gyerek
könnyebben igazodik el a világban, ha ismeri a gyökereit. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>Dadogás</h4>

A dadogás a beszéd folytonosságának zavara, amely megkeseríti a beszélő mindennapjait,
meghatározza életének kereteit. Többféle formája ismert, egyes hangok, szótagok,
szavak ismétlésétől kezdve a hangok megnyújtásán át a beszédbeli súlyos elakadásokig.

A dadogás kialakulása szempontjából a legérzékenyebb időszak a 3-4 éves kor.
Ekkorra a gyereknek már van akkora szókincse, hogy ezzel kielégítse a megnövekedett
közlésvágyát. A beszédszervek azonban még nem eléggé ügyesek mindennek a lebonyolítására.
Ezért sok, később dadogóvá nem váló kisgyermeknél is előfordul, hogy a beszéd
nem kellően folyamatos, el-elakad. Ez azonban rövidesen elmúlik, ha a szülők nem
javítgatják, nem hívják fel a gyermek figyelmét erre a jelenségre.

Más esetekben azonban sajnos a dadogás megjelenik. A megakadásokat feszült izommozgások
kísérik, a kisgyermek látványosan erőlködik. A görcs kiterjedhet az arc egyes
részeire, nyakra, törzsre is, és a beszéd közbeni légzés ritmusa rendellenessé
válik. És sajnos a kisgyermekek elveszthetik beszélési kedvüket, közlésvágyuknak
más utakat keresnek.

<li>A dadogás miatt szenvedő kisgyermekkel nem érdemes várakozni, halogatni, minél
hamarabb logopédus és/vagy pszichológus segítségét kell kérni számára. Addig is
néhány kisebb ötlettel segíthetjük a kisgyermek jobb közérzetét. Minden apró játék,
amely a görcsösség ellen hat és felszabadult örömmel jár, támasz lehet: könnyed
lufi-pöcögtetés, buborékfújás, gyermekversek mondása tapssal, dobolással kísérve.
Beszéljenek a gyermekhez lágyan, lassan, és türelmesen várják meg a választ!</li>

<li>A szülők semmiképpen ne irányítsák a dadogó gyermek figyelmét saját beszédére.
Ne parancsolják meg, hogy ne dadogjon. Sőt, inkább viselkedésükkel azt fejezzék
ki, hogy ők akkor is nagyon szeretik, ha dadog. Fokozottan nyújtsanak érzelmi
biztonságot a gyermeküknek! Ugyanakkor az életkorához és az érettségéhez mérten
adjanak neki minél több önállóságot, és hagyják őt minél szabadabban tevékenykedni.
</li>

<li>A dadogás több mint négyötöd része 7 éves kor előtt kezdődik. Az iskolába lépés
sok esetben súlyosabbá teszi a meglévő problémát. Ezért fontos, hogy dadogással
küzdő kisgyerek csak éretten kerüljön iskolába, és hogy arra is legyen felkészülve,
hogy a többiek esetleg gúnyolni, csúfolni fogják. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>Elektív mutizmus</h4>

<embedded align="right" bottom="0" height="290" id="563564" left="10" right="0" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>23_kesoi_beszedkezdet.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68880/23_kesoi_beszedkezdet.jpg</url>
<width>200</width>
<height>290</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>23_kesoi_beszedkezdet.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563563/tn_23_kesoi_beszedkezdet.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Az elektív mutizmus (választott némaság) egy beszélési nehézség: kínos hallgatás,
amelyet a kisgyermekek produkálnak bizonyos helyzetekben. Enyhe formáit a legtöbb
szülő átéli, amikor a már jól beszélő, sőt csacsogó 3-4 éves gyerekek nem hajlandók
válaszolni a kedves szomszéd néni kérdéseire, megkukulnak, ha egy idegennel szóba
kellene állniuk. Súlyos esetről beszélünk, ha az elektív mutista gyermek az édesanyjával
sem beszél, ha idegen van jelen. Más gyerek a bölcsődében, óvodában, később az
iskolában a felnőttekkel nem beszél, de a gyerekekkel igen. Ismét más gyerekek
nem beszélnek ugyan, de mutogatnak, vagy néha suttognak valamit. Egy biztos: a
gyermek számára a beszéd valamilyen veszélyt hordozó helyzetet jelent. A félénkség
és a nyelvi zavar közötti határ megítélése időnként még szakemberek számára sem
könnyű, nem csoda, hogy inkább 4-5 éves kor után merül föl ez a probléma.

Fontos, hogy lássuk, az idegennek érzett helyzetekben történő nem beszélés mellett
a legtöbb érintett kisgyermek más tüneteket is mutat: szorongást, túlzott akaratosságot,
esetleg hiperaktivitást, és autisztikus jellegű tüneteket.

Mikor beszélhetünk átmeneti mutizmusról? Amikor az egyébként minden helyzetben
jól beszélő gyermeket valamilyen nehezen feldolgozható élmény ér. Ennek hatására
pedig napokig, hetekig, akár hónapokig sem képes beszélni másokkal.

Mit tehetünk?

<ul>

<li>Semmiképp ne erőltessük a beszédet! Ez csak fokozza a gyermek megszólalással
kapcsolatos feszültségét. Teremtsünk olyan helyzeteket, amelyekben a gyermek megélheti
a társas érintkezést, például hívjuk otthonra a rokonszenves óvodás játszótársakat!
</li>

<li>A családon kívüli felnőttek legjobban teszik, ha nem fújják fel a gyermek hangtalanságát.
Sőt, kifejezetten úgy tekintenek rá, mint aki éppen csak csöndben van. Természetes
hangon beszélnek a társaságában, hozzá is intéznek közléseket, és nem ájulnak
el, ha véletlen a gyermek valamilyen módon erre válaszol. </li>

<li>Hiba, és a tünetek fennmaradását segítheti, ha a „közönség” ovációban tör ki,
akárhányszor a gyerek megszólal. Ebből azt tanulhatja meg, hogy az ő beszéde különleges
kincs, és ezzel kiváltságot gyakorolhat, eldöntheti, kinek jár és kinek nem. </li>

<li>Azonban, ha néhány hónap múlva is változatlan a helyzet, akkor itt is igaz: minél
korábban kap szaksegítséget a gyermek, annál könnyebben „szedhető le” a tünetről.</li>
</ul>
</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

23. Baba-mama hírlevél – 2,5 éves gyermek