Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

1,5 év

21. Baba-mama hírlevél – 18 hónapos gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Teljesítményorientált szülők, az autonómia kérdése, vagyis miről dönthet a gyermek, illetve a kisgyermekkori agresszió. Ebben a hírlevelünkben ezeket a témákat járjuk körbe.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563019" moderate="true" read="true" title="1,5 év" url="korcsoportos_hirlevel/15_ev" write="true">
<article contentid="569999">
<title>21. Baba-mama hírlevél – 18 hónapos gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/15_ev/21_hirlevel_18_honap.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437045240000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>13</hour>
<minute>14</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>
<h4>Kedves Olvasó, kedves Szülők!</h4>

Teljesítményorientált szülők, az autonómia kérdése, vagyis miről dönthet a gyermek,
illetve a kisgyermekkori agresszió. Ebben a hírlevelünkben ezeket a témákat járjuk
körbe.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4>Teljesítményorientált szülő</h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="217" id="563582" left="0" right="10" title="" top="0" width="150">
<image>
<title>21_teljesitmenyorientalt_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68885/21_teljesitmenyorientalt_szulo.jpg</url>
<width>150</width>
<height>217</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>21_teljesitmenyorientalt_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563581/tn_21_teljesitmenyorientalt_szulo.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Mindig akad olyan, bölcsőde, óvoda vagy szakkör, ahol hajlandóak plusz pénzért
„fejleszteni” a teljesen egészséges, normálisan fejlődő gyerekeket. De tényleg
szükség van erre? Manapság jellemző, hogy a szülők már kisgyermekkorban foglalkozásokra,
különórákra járatják a gyereküket. A tudás megszerzéséért folytatott harcban a
szülő sok pénzt elkölthet, a gyerek sok időt eltölthet. Mégis akadnak szülők,
akik inkább hagyják a gyereket szabad, kötetlen játék közben érlelődni, és nem
veszik fel a versenyt a többiekkel. Melyik a jó módszer?

Járjon a gyerek babaangolra, babatornára, képességfejlesztő foglalkozásra? A
kötelezettségek mellett órarendszerűen járjon nyelvórákra, néptáncra, sportolni,
zeneórára vagy kézműves foglalkozásra? A teljesítményorientált szülők szerint
ezeken a helyeken a terhelhető gyermek megkapja a neki szükséges fejlesztést.
Érdemes azonban tudni, hogy amikor a hét szinte minden napjára jut valami plusz,
akkor a gyereknek nincsen elég szabadideje játékra, pihenésre.

Ha most úgy érzi, hogy a gyermekének sok ilyen programja lesz, akkor gondolja
végig, hogy nem a saját régi álmai bújnak-e meg a vágyai mögött? Ön szeretett
volna valamiben még jobb lenni? Ön szeretné, hogy a gyermekéből tanulmányi verseny
győztes vagy sportbajnok legyen? Ha túlzott elvárásai vannak, akkor sajnos a gyermek
eleve nehéz helyzetből indul, mert sosem tud majd pontosan olyan lenni, amilyennek
a szülő őt megálmodja. Azt tanácsoljuk, hogy várjon, figyeljen, és óvodán, iskolán
kívül engedje neki, hogy szabadon, kötetlenül, elvarázsoltan játszhasson.

Veszélyes a túlzott elvárás, mert a gyerek elveszítheti miatta az önbizalmát,
kedvetlen, akaratgyenge lehet. Attól, hogy egy gyermeknek jó ritmusérzéke van,
még nem biztos, hogy kitűnő hegedűművész lesz, viszont lehet belőle boldog zenekedvelő
mesterember vagy pedagógus, akinek kikapcsolódást, feltöltődést jelent egy koncert.
Higgye el, ha azt szeretné, hogy gyermeke tényleg egészségesen fejlődjön, a legnagyobb
szükség az Ön jelenlétére, biztatására, figyelmére van. A különóra nem pótolhatja
a szülői hitet, ölelést, bizalmat, a gyermekre száni „minőségi időt”. Dicsérje
meg sokszor a gyermekét, ha oka van rá! Figyelje türelemmel és érdeklődéssel,
hogy ő kivel barátkozik szívesen és miben érzi sikeresnek magát!

<li>
Egy bölcsődés korú gyermeknek semmi szüksége külön foglalkozásokra, nem szabad
őt ezzel terhelni!</li>

<li>
6 éves korig a tanulás legjobb módja a játék, a spontán, szabad, örömmel végzett
játék. Ezzel az idegrendszer megfelelő érését segítjük, s egyben megalapozzuk
a későbbi óvodai, iskolai sikereket. </li>

<li>
Ha például a szülő annak örülne, ha a gyermeke korcsolyázna, akkor se rögtön
a korcsolyázással kezdjék! Vigye egy-két éves korában télen közös, kötetlen hóban
hempergésre, készítsenek hóangyalt, húzza a gyereket szánkón, élvezzék a hűvösben
is a tiszta levegőt! A jó példa „ragadós”, és a szülő-gyerek kapcsolatnak kincset
ér, ha vannak közös kedvenc elfoglaltságok.</li>

<li>
Jusson minél több idő arra, hogy a gyermekével összebújjon, meséljenek, játsszanak!
A szülő nyugodtan megmondhatja, ha valamihez nincsen kedve (ezzel az őszinteség
jó példáját mutatja a gyereknek). Keressenek olyan elfoglaltságot, ami a szülőnek
és a gyereknek is örömet okoz! A kicsik általában szeretnek labdát forgatni, műanyag
edényekkel kopogni, kipróbálni a konyhai edényben, hogyan visszhangzik a hangjuk.
A nagyobbak általában szeretnek plédből, szivacsokból házikót, „bunkert” építeni,
homokozni, sarazni, zenére össze-vissza rajzolgatni, dobálózni. Néha teremtsünk
alkalmat olyan játékokra, ahol a gyerek összekenheti magát és kedvére alkothat
(például olyan kekszgolyó masszával gyurmázzon, amit nem nagy baj, ha lenyel).
</li>

<li>
Az idegen nyelv tanulása akkor időszerű, ha a gyerek már jól tud írni-olvasni
– vagyis harmadik osztálytól. Az óvodai testedzés akkor tesz jót a gyermeknek,
ha játékos, és nem a „kiképzés” a cél. Az ovis szolfézs igazából nem jelent élményt
a gyerekeknek, sem a hangszertanulás; a legtöbb hangszer használatára fizikailag
sem alkalmasak még a kisgyerekek. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>A gyerek autonómiája – miről dönthet a gyerek?</h4>

Van olyan szülő, aki hálátlannak tartja a gyerekét, amikor hisztizik valamiért.
„Lessük-várjuk minden kívánságát, ehhez képest mindent egyedül akar csinálni és
alig örül valaminek” - panaszkodnak. Nem is gondolja a szülő, hogy maga okozhatja
a hisztiket. Ha egy gyerek hozzászokik, hogy minden azonnal ott terem, amit kér,
akkor egy idő után képtelen lesz megkülönböztetni a fontos és nem fontos dolgokat.
A gyereknek meg kell tanulni, hogy mi az ő szükséglete, és mi az, amire vágyik.
Ha egy gyermek víz helyett szörpöt kér, tud pár percet várni az innivalóra. Szelíden
segítheti a szülő a gyermeket abban, hogy más dolgokra is képes legyen egy kicsit
várni. Vágyhat például csokoládéra, de meg kell tanulnia, hogy reggeli-ebéd-vacsora
helyett nem ehet édességet. És vágyhat arra, hogy a nyári kissapkáját vegye mínusz
10 fokban, de ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Tudni kell nemet mondani a gyereknek
ahhoz, hogy esélye legyen később boldog és elégedett felnőttként élni és dolgozni.

<li>
Hiszti, sértődés, rosszkedv elterelését egy jó zene elindításával, egy mondókával, egy verssel megoldhatjuk.
Egy apuka egy internetes fórumon összegyűjtött néhány helyzetet, melyeket a hároméves
kisfia zokogással, heves ellenállással fogadott: az apa nem engedte sarat enni,
a bátyja csizmája túl nagy volt neki, beültették az autó gyermekülésébe, a szülők
segítettek felvenni a saját csizmáját, amit egyébként imád hordani. Jellegzetesen
ilyen értelmetlen, nem létező sérelmek miatt szoktak hevesen sírni, tiltakozni,
dührohamokat produkálni a 2-3 éves gyerekek. </li>

<li>
Kezdődő betegség, kialvatlanság, éhség, fáradtság, bujkáló fájdalom is lehet az oka, hogy a kisgyerek érthetetlen dolgokat követel, ellenáll, sír,
tombol. Jellemző, hogy az álmos gyerek „túlpörög”, és csak azért sem akar lefeküdni
– ilyenkor, és a hasonló esetekben le kell győzni az ellenállását. Alattomos dolog
a kisgyermekeknél a fájdalom: sokszor csak órák múlva derül ki, hogy valójában
erről van szó. 4-5 éves koruk előtt azt sem feltétlenül tudják, hogy éppen éhesek,
és ezért érzik magukat kellemetlenül. Sűrűsödnek a hisztik a szobatisztaságra
szoktatáskor, és természetesen minden olyan esetben, amikor feszültség, ijedtség,
bánat van körülöttük. Minden hisztiző gyerek esetében érdemes végiggondolni, nincs-e
ilyesmi a háttérben. </li>
</ul>
</body>
</textbox>
A hisztirohamok általában másfél-kétéves korban kezdődnek. A gyerek nem képes
szavakba önteni a sérelmét, hiszen a sérelem nem valódi. Teljességgel elhibázott
stratégia a mai szülők többségének kétségbeesett erőfeszítése, hogy minden pillanatban
kitalálja, mit is szeretne a gyerek.

A gyermek még nem képes belátni, hogy amit tesz, milyen következménnyel járhat.
Nem tudja, hogy a konnektorba azért életveszélyes nyúlni, mert agyoncsapja az
áram. Ha figyelünk rá, sok dologra megtaníthatjuk, például „anya többször ideges
és szomorú volt, amikor a konnektor felé nyúltam, tehát nem nyúlok oda, mert azt
szeretem, ha anya nyugodt”. Nagyon fontos, hogy egy gyerek 6-7 éves koráig nem
igazán tud dönteni szorongás nélkül. A gyerek igényli, hogy levegyék a válláról
a döntés terhét.

Ha a szülő érzi, hogy már elkövette a hibát, és a gyerek „vágyteljesítő gépként” tekint rá, még iskolakezdés előtt változtasson a helyzeten! Egyrészt a kívánságok
anyagilag egyre nehezebben teljesíthetőek, másrészt a gyerek annyira nem bírja
majd a frusztrációt, hogy bajai lehetnek az iskolában, a tanulásban, a barátságok
kialakításánál, az emberi kapcsolatoknál. Mondjon nemet minden olyan kívánságra,
amire hosszútávon nincs szüksége gyermekének! Eleinte még hevesebben hisztizhet,
de ez szép lassan megváltozik: a szülők kevesebb játékot vásárolnak, kevesebb
édességgel „tömik” a gyereket.

Amikor a gyerekek ráébrednek, hogy önálló akarattal és döntési képességgel rendelkeznek,
„tesztelni” kezdik a felnőtteket, a határokat. Csillapíthatatlanul zokognak, csuklanak,
kivörösödnek, indulatrohamaik vannak. Mindez nagyon veszedelmes lenne egy 40-50
év közötti, agyonhajszolt menedzser esetében, a gyerekekre azonban egész biztosan
nincs maradandó hatása. A legtöbb esetben minden átmenet nélkül, elvágólag szűnnek
meg a hasonló rohamok, a gyerek néhány perccel később már nem is emlékszik az
egészre (szemben a szülőkkel :)).

A mai gyerekek valószínűleg gyakrabban és hevesebben szegülnek szembe, mint a
néhány nemzedékkel korábbiak. Ennek az lehet az oka, hogy ma a szülők egy része
mindenáron kerülni igyekszik a konfliktust.

Általános szabály, hogy a szülők sohase tegyenek, engedjenek meg olyasmit, ami
ellentmond a józan észnek. Ne vegye meg a harmadik jégkrémet, ne tekintsen el
a gyógyszer bevételétől! A rosszul kezelt hisztik egyik káros következménye, hogy
a gyerek szorong, megromolhat a viszonya a szülővel. Még legalább egy évtizedig
nagyon fontos, hogy a szülő képes legyen irányítani a gyereket. Ne forduljon elő,
hogy „a négyévesnek ketten sem tudtuk megmérni a lázát, mert nem engedte”!

<h4>Kisgyermekkori agresszió </h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="290" id="563584" left="0" right="10" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>21_kisgyermekkori_agresszio.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68939/21_kisgyermekkori_agresszio.jpg</url>
<width>200</width>
<height>290</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>21_kisgyermekkori_agresszio.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563583/tn_21_kisgyermekkori_agresszio.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>
Az agresszió természetes. Bármennyire nehezen is fér bele a kisgyermekekről alkotott
elképzeléseinkbe, az agresszivitás velünk született törekvés, az élet velejárója
már kisgyerekkorban is, bár sok fejtörést okoz a szülőknek. A csecsemő éhségsírása,
dühödt hánykolódása lehet az agresszió első megnyilvánulása. Ettől kezdve a gyermek
környezetének feladata, hogy ezt a viselkedést elfogadhatóvá tegye, hozzásegítse
a gyermeket az önkontroll kialakításához, ami viszont hosszan tartó és rögös út
mindkét fél számára. Hosszú út vezet kistestvérrel szemben megnyilvánuló durvaságoktól
odáig, hogy a gyermek már képes például türelmesen ücsörögve várakozni. A kisgyerek
kezdetben a negatív érzelmeit elvadult módon fejezi ki, és csak fokozatosan, sok-sok
év alatt alakul ki az a képessége, hogy a hosszú távú célok érdekében tudjon várni
a jutalomra, vagy képes legyen a túl gyors és megfontolatlan megoldásait visszatartani.

Mindenki másképp csinálja

Hogyan is jelenik meg az agresszivitás kisgyermekkorban? Gyakran csetepaték formájában,
amik a dolgok megszerzése, birtoklása körül jelentkeznek. De megjelenhetnek szándékos,
egy-egy személyre irányuló bántások is, mint a harapás, karmolás, verés, szóbeli
fenyegetés, sértegetés. Vagy a gyermek egyszerűen szófogadatlan, szembeszegül.
Az agresszív viselkedés terepe igen változatos: előfordul otthon, a bölcsődében,
a játszótéren egyaránt. Egyes szülők szerint a gyerekek indulatai főleg vendégségben
hajlamosak elszabadulni. Már ebből is látható, hogy sok esetben az ösztöntörekvés
mellett egyéb célja is van, méghozzá a figyelemfelkeltés.

A gyerekeknek valójában segítséget kell kapniuk a környezetüktől ahhoz, hogy
viselkedésüket szabályozni tudják. Ha ez megvalósul, akkor a fizikai agresszió
mennyisége látványosan csökkenni kezd hároméves kor után. A helyét viszont átveheti
a szóbeli durvaság, rosszalkodás, csúnya szavak használata. Ugyanakkor az értelmi
fejlődéssel párhuzamosan fokozatosan szabályozhatóvá válik az ellenséges hangulat,
és egyre fontosabbá válik a gyermek számára, hogy a szeretett személy helyeslését
váltsa ki viselkedésével.

<li>Fontos, hogy a szülők minél kevesebbet hagyják magukra a gyerekeket a televízió
és a számítógép előtt! Korlátozzák a durva jeleneteket tartalmazó képsorok nézését
még akkor is, ha az úgynevezett gyerekcsatornán jelennek meg. </li>

<li>Ahogyan a túlzott engedékenységgel, úgy a hatalmi szó kényszerítő erejével sem
érdemes túlzásba esni. Előfordul, hogy az engedékenység nem segít, hatástalan
marad, vagy éppenséggel rossz irányba viszi a dolgokat. Vannak szülők, akik emiatt
a durvább megoldásra fanyalodnak. Az átmeneti sikerek azonban egy lavinát indíthatnak
el, és a szülő egyre vállalhatatlanabbul viselkedik, például veréshez folyamodik.
Ehhez aztán könnyen bűntudat és szégyen is társul a szülőkben, és emiatt egyre
nehezebb segítséget kérniük.</li>

<li>A kisgyerekek szempontjából a tehetetlenség érzés keltette indulatot kell megtanítanunk
csökkenteni. A kistestvért például egyértelműen nem lehet megütni, de a feszültséget
akár alkotó tevékenységben is le lehet vezetni: gyűrhetnek, téphetnek papírt,
kenhetnek festéket, sodorhatnak, alakíthatnak gyurmából bármit – sőt így az alkotással
egyben csökken a tehetetlenség is, hiszen „ő tesz valamit, hatással van a környezetére”.
Az érzékeny szülői ötletek, jó időben, jó helyen – aranyat érnek.</li>
</ul>
</body>
</textbox>

</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

21. Baba-mama hírlevél – 18 hónapos gyermek