Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

2 év

22. Baba-mama hírlevél – 2 éves gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Előző hírlevelünkben a teljesítményorientált szülőről, ezúttal pedig a túlóvó, túlaggódó, szorongó szülőről lesz szó. Beszélünk továbbá a dackorszakról, a testvérféltékenységről, a különös figyelmet igénylő gyermekekről, valamint a szülők különéléséről, illetve válásáról is.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563018" moderate="true" read="true" title="2 év" url="korcsoportos_hirlevel/2_ev" write="true">
<article contentid="570000">
<title>22. Baba-mama hírlevél – 2 éves gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/2_ev/22_hirlevel_2_ev.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437045360000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>13</hour>
<minute>16</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>
<h4>Kedves Olvasó, kedves Szülők!</h4>

Előző hírlevelünkben a teljesítményorientált szülőről, ezúttal pedig a túlóvó,
túlaggódó, szorongó szülőről lesz szó. Beszélünk továbbá a dackorszakról, a testvérféltékenységről,
a különös figyelmet igénylő gyermekekről, valamint a szülők különéléséről, illetve
válásáról is.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4>Túlóvó, túlaggódó, szorongó szülő</h4>

<embedded align="right" bottom="0" height="217" id="563570" left="10" right="0" title="" top="0" width="150">
<image>
<title>22_tulovo_tolaggodo_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68883/22_tulovo_tolaggodo_szulo.jpg</url>
<width>150</width>
<height>217</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>22_tulovo_tolaggodo_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563569/tn_22_tulovo_tolaggodo_szulo.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Jó szülő vagyok? Jól nevelem a gyermekem? Sokan szorongunk attól, hogy hibázunk,
„elrontunk” valamit. A legtöbb szülő ismeri azt az érzést, amikor idegesen rászólt
a gyermekére, aztán a gyermek ijedt arcát látva bűntudata támadt. Pedig határozottság
és egészséges önbizalom nagyon kell a gyermekneveléshez! Ha folyton a legbiztonságosabb
megoldásokra törekszik, akkor előfordulhat, hogy túlóvja, túlfélti őt. Hiába vezérli
jóakarat az ilyen szülőt, mégis azt tanácsoljuk, engedje gyermekét, hogy begyűjtse
az egészséges fejlődéséhez szükséges tapasztalatokat! Hacsak lehet, engedje szaladni,
engedje barátkozni, engedje, hogy mások is szeressék és elfogadhassák őt, hogy
később a közösségekben, iskolában, munkahelyen is tudjon boldogulni idegen emberek
és körülmények között.

A gyermek kétéves korától egyre önállóbb, hároméves korára már sokszor kezdeményez:
mit szeretne felvenni, hová szeretne menni, mit szeretne egyedül megpróbálni szétszedni
vagy összerakni. A túlóvó szülők aggodalomból, féltésből megakadályozzák, hogy
gyermekük olyan dolgokat megtegyen, amire már képes. Tanácsunk az, hogy mindig
csak annyit segítsen a gyermekének, amennyit szükséges!

A túlóvó szülő akkor is beköti a gyermek cipőfűzőjét és ráadja a ruháját, mikor
már képes lenne önállóan öltözködni. A mászókára nem engedi fel, nehogy leessen,
és ha úgy ítéli meg, hogy ügyetlenül vagy lassan halad az agyagfigurával, jó szándékból
ő maga befejezi a művet. Ollót akkor sem ad gyermek kezébe, mikor lehetne, „nehogy
megszúrja magát”.

Fontos, hogy a szülő már pici gyermekkortól kezdve figyelje a gyermeke ötleteit,
próbálkozásait! Bátorítsa a gyermekét, hogy önállóan tegyen meg dolgokat, próbálkozzon
a kipakolással, szétnézhessen a konyhaszekrény műanyag edényes fiókjában. Amikor
a gyermek már beszél, kérhessen magának kiskanalat a fagyizóban, kérhesse maga
az elvett kislapátját a homokozóban!

Ne féljen tőle, hogy ha betartják a napirendet, akkor a gyermek lelke sérül!
A gyermeknek is biztonságot ad, ha alkalmazkodhat egészséges szabályokhoz. Legalább
az együtt elköltött vacsora időpontját és a lefekvés időpontját mindenképpen érdemes
betartani. Segít, ha vannak rendszeres közös programjaik, jó, ha az apa (aki esetleg
ritkábban tud a gyermekkel együtt lenni, mint az anya) hetente egyszer kitalál
valamilyen közös programot, elsétálnak a focipályához, elmennek horgászni, beszélgetnek,
építőkockáznak vagy labdáznak.

<li>Hagyjuk a gyermeket válaszolni a neki feltett kérdésre! Ne válaszoljunk helyette!
Ne beszéljünk előtte úgy, mintha ott sem lenne! Ha csak ő volt beteg, ne meséljünk
róla úgy, hogy „betegek voltunk”.</li>

<li>Ha úgy érzi, hogy túlságosan szorong, hogy mi történhet a gyermekével, akkor
kérheti pszichológus segítségét. A féltés alapvetően normális, teljesen ösztönös
szülői reakció. A túlzott szorongás azonban azért kerülendő, mert azt a gyermek
is átveheti. A túlságosan szorongó szülő gyermeke félhet az új helyzetektől, a
távolléttől, és még a fejlődése is lassabb lehet, mint bátrabb, felszabadultabb
társaié.</li>

<li>Meséljen történeteket a gyermekének arról, hogy Ön mennyi apróságot megoldott
az életében (például a barátai kedvéért meglepetésbulit szervezett, megtanult
biciklizni, megtanulta a mobiltelefon vagy a számítógép bonyolult használatát,
stb.). A gyermeknek jó példa, ha látja, hogy a szülő is megoldott már nehezebbnek
tűnő életfeladatot, átesett kockázatos helyzeten. Minden kis sikerélmény jó példa
lehet. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>Nem, nem, nem! – a dackorszak</h4>

A néhány éves gyermek szembeszegülését, vagyis dackorszakát szinte minden szülő
jól ismeri. Az első dacos akaratoskodások már nem sokkal egy éves kor után megjelennek,
de legtöbbször kétéves kor körül jön egy kritikus időszak. Bár az ellenszegülés
a gyerekek fejlődésének természetes és szükséges velejárója, az apukák és anyukák
ilyenkor rendszerint „kikészülnek”, csalódottnak és tehetetlennek érzik magukat.

A szülők a dackorszakban értik meg igazán, milyen nehéz bölcsen szeretni gyermeküket.
A szabályok nélküli engedékenység látszólag jó módszernek tűnhet kezdetben, de
a gyermek így egyáltalán nem tanul meg rugalmasan alkalmazkodni, és nem tanulja
meg saját határait. Persze ne akarjuk megtörni teljesen a gyermek akaratát, csak
mondjuk el neki, hogy miért felesleges a hiszti, milyen dolgokba érdemes energiát
fektetni, az életben mihez kell kezdeményezőkészség és kitartás. A kicsinek meg
kell tanulni, hogy nem mindenható, nem győzhet mindig, nem kaphatja meg mindig,
amit szeretne. Bár lehet egyfajta szabadsága egy gyereknek (például merre sétáljanak
hazafelé, milyen ruhát hord szívesen, kinek az ölében szeret ülni, stb.), a szándéknak
és az akaratnak megvannak a korlátai, és a fontos dolgokat még sokáig a felnőtteknek
kell eldöntenie.

<textbox align="right" width="50%">
<title>
TIPP
</title>
<body>
A figyelem elterelése (pl. versikékkel, énekléssel, valami érdekes dologgal vagy
egy másik tevékenységgel) a legjobb módszer, hogy oldjuk a kialakult hisztit,
sértődést vagy rosszkedvet, hiszen sokszor ez a dackorszak kezdete. A hiszti közepén
nem is érdemes belemenni a magyarázkodásba, hogy az adott dolog miért indokolatlan.
Amikor lecsillapodott a gyerek és nem hisztizik, hanem kér, finoman dicsérjük
meg az ügyességéért és nyugalmáért! Jutalmazzuk figyelemmel és lehetőleg türelmes
meghallgatással, ha érdeklődik és kérdez, akkor is, ha fogalmunk sincs, hogy az
adott dolog miért annyira fontos neki (például megáll-e a hinta, fennmarad-e az
égen a repülőgép, hová száll a héliumos lufi). 
</body>
</textbox>
Az akaratoskodó csemeték azt szeretnék, hogy a vágyaik azonnal teljesüljenek,
erőltetik a dolgokat, feszegetik saját határaikat: például minden játékon ők szeretnének
játszani a játszótéren nem gonoszságból, hanem mert kipróbálják, hogy a többi
gyereket el lehet-e így küldeni és egyedül „uralkodni”. Mivel a gyereknek később
az óvodában, iskolában is a többi ember között kell boldogulni, ne hagyjuk, hogy
azt érezze, bármit megtehet! Ha a gyerek önveszélyes és nem reagál a tiltásra
(például éles késsel vagy ollóval játszik), akkor a szülőnek határozottan kell
fellépni és megakadályozni, hogy tovább csinálja azt, amit nem szabad. Ha a kicsit
óvják a bajtól és megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, idővel gyengül
a szembenállása. Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb
erővel tér vissza.

<h4>„Elveszi tőlem anyut…” – testvérféltékenység</h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="217" id="563568" left="0" right="10" title="" top="0" width="150">
<image>
<title>22_testverfeltekenyseg.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68884/22_testverfeltekenyseg.jpg</url>
<width>150</width>
<height>217</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>22_testverfeltekenyseg.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563567/tn_22_testverfeltekenyseg.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A testvérféltékenység az emberi élet és kultúra egyik alapkonfliktusa, már a
Bibliában is találkozunk vele, sokan ismerjük például Káin és Ábel történetét.
A legtöbb szülő szeretné megelőzni vagy kiküszöbölni a testvérek vetélkedését
a szülői szeretetért és a javakért, de ez teljes mértékben nem lehetséges. A családtervezésnél
azonban érdemes tekintetbe venni, hogy a korkülönbség vagy a gyerekek neme is
befolyásolja a testvérféltékenység alakulását. Ha kicsi a korkülönbség, akkor
nagyobb az esély rá, hogy inkább „haveri” kapcsolat alakul ki a gyerekek között.
Ám a testvérek között sokszor 2-3 év korkülönbség van, és ez a versengés szempontjából
nem éppen kedvező: a kicsit idősebb gyerek úgy érezheti, hogy a kicsi kiszorítja
őt korábbi kedvező helyzetéből. Amikor az édesanyák hazamennek a kórházból a pici
csecsemővel, a 2-3 éves testvérek elképesztő dolgokat tudnak művelni: éppen akkor
támad feltétlenül teljesítendő kívánságuk, amikor az anya nem tud mozdulni a kisbaba
mellől, követelik, hogy ők is kaphassanak cumisüveget, be akarnak ülni a babakocsiba.
Többnyire kedvesek a picihez, simogatják és hízelegnek neki – részben, mert a
gyerekekben is van veleszületett vonzalom a magatehetetlen lények iránt, másrészt,
mert a felnőttek díjazzák ezt a viselkedést. Csakhogy a kisgyermekek érzelmei
gyakran ellentmondásosak, és alattomban meghúzzák a baba haját, elveszik a cumiját.
A pici iránti kedvesség sokszor megcsappan, amikor járni, futni kezd, elveszi
és összetöri az idősebb játékait. A nagy testvérnek fáj, hogy a szülők a kicsit
babusgatják. Eddig nem gondoltak rá, hogy a szülőknek más is ilyen fontos lehet.
Sajnos, az sem ritkaság, hogy az idősebb testvér túl sok szidásban, korholásban
részesül, mivel hátráltatja a csecsemőgondozás terheivel küzdő felnőtteket. A
kicsik pedig hamar rátanulnak, hogy ok nélkül panaszkodjanak az idősebbre. A szülők
általában nincsenek könnyű helyzetben, ha megpróbálnak igazságot tenni a testvérek
között.

<li>Az idősebbik testvért készítsük fel a kicsi érkezésére! Az idősebb, beszélni
tudó gyerek előtt minél kevésbé említsük a szülés fájdalmas vagy veszélyes voltát,
ne fokozzuk a szorongást, amely úgyis elfogja az anyja távollétében és a kórházi
tartózkodás miatt. Jó, ha az idősebb testvér is meg tudja látogatni az anyját
a kórházban, vethet egy pillantást az új jövevényre. </li>

<li>Az idősebb gyereket ne küldjük el otthonról, amikor a kistestvérrel hazamegyünk.
Igaz, hogy kényelmesebb nélküle megoldani az első nehéz napokat, de így még inkább
azt érzi, hogy ki van rekesztve valamiből. </li>

<li>Gyakori, hogy az idősebb testvér átmenetileg visszaesik a szobatisztaság vagy
a beszédfejlődés terén, vagy, hogy cumit szeretne, mint a kicsi testvér. Ezek
a tünetek azonban néhány hét alatt elmúlnak. Hasznos, ha az apa és a segítő családtagok
külön figyelmet fordítanak az idősebb testvérre. </li>

<li>A testvérféltékenységet ugyanis nem csökkenti, hanem fokozza, ha mindenáron egyformán
kezelik a különböző gyerekeket. Inkább tompítja az ellentéteket, ha a személyiségüknek
megfelelően bánnak velük. </li>

<li>Megesik, hogy a szülő, néha félig-meddig öntudatlanul, valamelyik gyerekét folyamatosan
előnyben részesíti, ez nagy mértékben kiélezheti a testvérek vetélkedését. </li>

<li>A legtöbb esetben szoros figyelemmel kell kísérni, mi történik a gyerekek között.
Az idősebb gyerek nagy erőfölénnyel rendelkezik a kicsivel szemben, és nincsen
annak tudatában, hogy komoly sérülést, ártalmat tud okozni. </li>

<li>Ha a szülők megfelelőképpen viszonyulnak a testvérviszályhoz, akkor van remény
rá, hogy a versengés nem mérgesedik el, és nem lesz belőle később tartós rossz
viszony. A testvérek közötti versengés lehet építő, alkotó vetélkedés is, ha korrekt
szabályok között és jó célért folyik. A gyerekek versenyeztetése, összehasonlítgatása
azonban nem szül jó vért, és tartósan alááshatja a jó viszonyt. </li>

<li>Az idősebb testvérek általában szívesen vesznek részt a kicsi gondozásában. Iskolás
kor előtt azonban még nem tudják felmérni, mire képesek, ezért megfontolandó,
hogy a szülők mit bíznak rájuk. Arra is érdemes ügyelni a szülőknek, hogy az idősebb
gyereknek lehetőleg ne keletkezzen túlságosan sok kötelessége a kicsivel kapcsolatosan.
Ez előbb-utóbb oda vezet, hogy haragudni fog a kistestvérre, és visszaél helyzetével.
</li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>Különös figyelmet igénylő gyermekek</h4>

Késői beszédkezdet

A korai nyelvi fejlődés leglátványosabb formája a beszédfejlődés megkésettsége,
a kifejező beszéd megindulásának elmaradása. Ennek számtalan oka lehet, a lényeg
az, hogy a kisgyermek mihamarabb értő szem elé kerüljön.

Szenzoros integrációs zavarok

A gyerekek az érzékszervi ingereket nagyon különbözőképpen tudják kezelni, ezért
a világot más és más módon ismerik meg, részletesen írtunk már róla a 12. havi
hírlevélben. Néha elzárkóznak egyes ingerfajtáktól, máskor meg nem tudnak betelni
a többiek számára elviselhetetlen erősségű ingerekkel. Ezek a különbségek magyarázhatják
azokat a furcsaságokat, amelyek egyes gyerekekre jellemzők: ki kell vágni a címkét
a pólójából, nem eszi meg a piros színű ételeket (vagy csak a piros színű ételeket
hajlandó megenni), percről percre változatos veszélyekbe sodorja magát, sírva
fakad, ha egy idegen hozzáér, megüti magát, de észre sem veszi, eszeveszetten
forog mindenhol, felmászik mindenre, elbűvölve nézi, ahogyan lefolyik a víz a
kádból – és sorolhatnánk a végtelenségig. Van azonban az átlagostól eltérő érzékenységeknek
egy olyan foka, amely már zavarja a gyerekek és a környezetük mindennapi életét,
és a fejlődésüknek is útjában áll: ezt az állapotot nevezzük szenzoros integrációs
zavarnak.

Az autizmus

A gyermekkori fejlődési zavarok egy szerfelett változékony csoportját nevezzük
egy ritkább magyar kifejezéssel „átható fejlődési zavarnak”. Alcsoportjai közé
tartozik többek között a gyermekkori autizmus és az Asperger-szindróma. Nehezen
megragadható jelenségről van szó, bár az eltérő viselkedési és értelmi megnyilvánulások
mögött mégis létezik egy közös hátteret adó minőségi zavar. Ez a zavar a kommunikáció,
a társas fejlődés valamint a rugalmas viselkedésszervezés és játék terén figyelhető
meg.

Az autizmus tünetei nagyon sokfélék, a korai időszakban azonban van néhány olyan
viselkedésbeli jegy, amely felkelti a gyanút, hogy a kisgyermek ebben az irányban
veszélyeztetett. Kisbabák esetében még nincsen egyéb teendő, mint hogy figyelemmel
követjük a gyermeket, és erőfeszítéseket teszünk a problematikus területek megszüntetésére.
Ilyen korai jegyek lehetnek, hogy a baba nem alakít ki közös figyelmi fókuszt
másokkal, például ha játék során rámutatunk valamire, és odanézünk. A baba ugyanígy
nem tud osztozni az örömben és érdeklődésben sem másokkal. Ezek a képességek az
átlagosan fejlődő kisgyermekeknél már a 14-15. hónap tájékán jó hatásfokkal működnek.
Szintén ilyen eltérés lehet, hogy nem jelenik meg a babánál, kisdednél a mintha-játék:
a tárgyakkal csak a rendeltetésüknek megfelelően tud játszani egy autisztikus
kisgyermek, de ebbe a játékba nem tudja bevonni a képzeletét. A legkorábbi időszakban
általában akkor merül fel a szülőkben ilyen félelem, ha a gyermek állapotára az
autizmuson kívül az értelmi fejlődés elmaradása is jellemző. Egyéves kor körül
hiányozhat az integetés, az utánzás, a szemkontaktus, a szociális mosoly, és a
saját névre adott válasz.

A kisgyermekek óvodába kerülésével együtt, általában hároméves kor körül válnak
szembeszökővé az egyéb tünetek: eltérések a beszédfejlődésben és a beszéd kommunikációs
felhasználásában, a metakommunikáció elmaradásai, és egyes ismétlődő, rugalmatlan
viselkedési formák az élet bármely területén.

<li>Roppant fontos, hogy alapos és szakszerű vizsgálattal kísérjék a gyermek fejlődését.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy minél korábbi életkorban zajlik a vizsgálat, annál
kevésbé lehet pontosan elkülöníteni egyes kórképeket.</li>

<li>Az autizmus spektrumzavar tüneteinek számos kezelési lehetősége létezik. Ezért
az, hogy egy-egy család milyen terápiás formát választ, sokban függ a lakóhelyétől,
tájékozottságától, a tünetek természetétől, és attól, hogy a családot milyen segítőhálózat
veszi körül. </li>

<li>Az autizmussal élő gyermekek ritmusa más: sokat segít, ha a mindennapi beszélgetésben
adunk nekik időt, hogy befogadják a kérdést vagy az utasítást, és hogy kidolgozzák
a válaszukat. </li>

<li>Gyakran több időre van szükségük, hogy az egyik érzékelési csatorna ingereiről
a másikra tudják irányítani a figyelmüket, és rendkívül nehéz számukra a gyorsan
változó eseményeket követni. </li>

<li>Nehezen öltöznek át, túlérzékenyek szokványosnak tekintett szagokra (fertőtlenítőszer),
és sokkal könnyebben viselik a beavatkozásokat, ha előtte fel tudnak készülni
rá. </li>

<li>Ha észleljük, hogy egyes ingerek zavaróak számukra, segítsünk úgy, hogy megfelelő
segédeszközöket, például színezett szemüveget, füldugót használunk. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>Különélés, válás</h4>

Ha egy pár úgy dönt, hogy átmenetileg külön élnek, az általában sok szomorúság
és lelkileg megterhelő családi konfliktus eredménye. Viszont ha a rendszeres stressz
ezzel elmúlik, akkor a hiányzó, távollevő társ jó tulajdonságai felértékelődhetnek,
esély van rá, hogy a szülők rendezni tudják a kapcsolatukat.

<li>
Ha a válás mellett döntenek, mondja el a gyermekének, hogy apu és anyu attól még ugyanúgy szereti őt, mint
eddig. A gyerek, akivel őszintén beszélnek, hihetetlen gyorsan képes alkalmazkodni
és feldolgozza a változást. Ehhez azonban érezni kell annak a biztonságát, hogy
apa és anya ezután is elérhető számára szülőként. </li>

<li>
Érdemes időnként közös programot szervezni, hogy a gyerekek együtt lássák a szüleiket egy-egy vasárnap délutáni fagyizás
vagy séta erejéig. A gyermek miatt úgyis össze van kötve a szülőpár, ezért a lehető
leghamarabb érdemes túltenni magunkat a sérelmeken, elfogadni a helyzet szomorú
hátrányait, azután visszaállítani a köszönőviszonyt és legalább a minimális beszélőviszonyt.
A szülők érdeke az, hogy a gyermek ismerje mindkettejüket, így mindkettejükre
számíthasson az életében. </li>
</ul>
</body>
</textbox>Vannak, akik tartós kapcsolatban sem igénylik a mindennapi együttlétet, vagy
külföldi munka miatt kell egy időre különválniuk egymástól. Ha egy pár tagjai
hosszú ideig külön élnek, érdemes figyelmet szentelniük arra, hogy folyamatosan
tartsák a kapcsolatot, megbeszéljék a gyerek körüli dolgokat, tudjanak egymás
érzéseiről, gondjáról-bajáról, és a legfontosabb kérdésekben lehetőleg együtt
döntsenek (például milyen sportot, iskolát válasszanak majd a gyereknek).

Ha a szülők bármilyen okból a válás mellett döntenek, fontos, hogy az ezzel járó
feszültséget ne a gyermekükre terheljék. A gyerek gondolkodása nagyon végletes:
azt hiszi, minden, ami körülötte történik, vagy érte, vagy miatta van. Ilyenkor
hajlamos „magára venni” a helyzet megoldásának felelősségét is, ami súlyos és
káros teher egy kisgyermeknek. A gyerek azt érezheti, hogy ő a hibás, ha elválnak
a szülei, vagy az is lehet, hogy a feladatának érzi, hogy kibékítse őket. A barátok,
családtagok, szakemberek segítő támogatása és a feszültségoldó beszélgetések sokat
jelentenek ilyenkor.

</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

22. Baba-mama hírlevél – 2 éves gyermek