Anya, gyere ide, hagyjál már…!
Kedves Édesanya, bizonyára óriási boldogsággal tölti el, hogy látja gyermekének
fejlődését, minden nap tapasztalja, ahogyan nyiladozik az értelme és napról napra
ügyesedik. Gyermeke már kúszik, mászik, rájön, hogy meg tud szerezni távolabbi
tárgyakat, el tud jutni egyedül a másik szobába. Egy másik világ tárul fel előtte,
de ettől még előfordul, hogy megijed és segítséget kér anyától.
Később – főleg amikor már járni is tud – maga szalad el a szüleitől a játszótéren,
ugyanakkor kikéri magának, ha anya vagy apa ellép mellőle. Az addig nyugodt gyermekünk
egyre jobban igényli azt, hogy vele és csak vele foglalkozzunk, belénk csimpaszkodik,
ha el kell mennünk otthonról, követ bennünket a fürdőszobába is, vagy nem szeretne
nélkülünk ott maradni az imádott nagymamánál. Szorongása mellett a gyermekünk
szeretne minél önállóbb lenni: elkezd más gyerekekkel játszani, elkóborol mellőlünk
a játszótéren, időnként elfoglalja magát, szeret néha magában játszani, beszélgetni
a plüssállatkájához vagy a babájához.
TIPP
Ha majd nagyobb lesz és szeretnénk egy kicsit kikapcsolódni, és a gyermeket a
nagymamánál vagy más felügyeletre bízni, beszéljük meg a kicsivel előre, hogy
mi fog történni. Mielőtt elbúcsúzunk tőle, mondjuk meg neki, hogy mikor fogunk
visszajönni. Az időt ne órákban és percekben adjuk meg, tehát ne azt mondjuk,
hogy másfél óra múlva, mert azt nem érti még a gyerek. Ő csak a napi rutinjához
tud igazodni. Ezért mondjuk azt, hogy „most játszol kicsit nagymamával, aztán
megebédeltek és aludni fogsz. Mire felébredsz, én itt leszek melletted”. Akkor
is beszéljük meg vele, hogy el fogunk menni, ha sírás van belőle, mert így megtanulja,
hogy vissza is megyünk, ezért máskor is el fogunk tudni menni. Nyilván nem kérdés,
hogy tartsuk be az ígéretünket! Ha becsapjuk őt, ezt ő is érezni fogja, kiszolgáltatottan
és bizonytalanságban fogja érezni magát, és vad hiszti árán sem akar leválni a
nyakunkból legközelebb. De melyik anyuka akarna ilyen rosszat a gyerekének?
A lakásban engedjük közel magunkhoz, hadd sertepertéljen ott körülöttünk, még
ha igazából láb alatt van is. Szereti látni mit és hogyan csinál édesanya, hogy
tudja, mit kell neki is majd tennie és hogyan. Ha eddig nem tettük, most már igazán
megérett a helyzet, hogy gyerekbaráttá és biztonságossá tegyük a lakást. Vagyis
a törékeny, éles, mérgező, veszélyes dolgokat tegyük nem elérhető távolságba,
az ablakokat, erkélyajtót zárjuk be, a konnektorokat dugaszoljuk be (amikor nem
látja, mert különben az első dolga lesz megnézni, hogy a szülő mivel babrált).
Ha úgy jobb, betehetjük egy járókába is, ahonnan biztonságból figyelheti a tevékenységünket.
15_anya_gyereide_hagyjalmar.jpg
/data/cms68922/15_anya_gyereide_hagyjalmar.jpg
138
200
-
15_anya_gyereide_hagyjalmar.jpg
/data/563611/tn_15_anya_gyereide_hagyjalmar.jpg
39
56
thumbnail: -
Van, aki hordozókendőben, kenguruban tartja a gyermekét a testén, akár egész
nap. Ám ez megterhelő lehet a babának és a mamának is, és nem túlzottan segíti
a testi-lelki elszakadást a szülőktől. Pedig a gyerekeknek azt is meg kell tanulniuk,
hogy nekik és a szüleiknek is van magánéletük. Ha a kicsi akar egyedül csinálni
valamit, hagyjuk, hadd próbálkozzon vele, vagyis tegyük le a földre, hagyjuk őt
kúszni, mászni, egyedül felfedezni a lakást, a világot. Ha elmerül egy tárgy vagy
egy játék megismerésében, hagyjuk, hogy egyedül felfedezze azt. Dicsérjük meg,
ha ügyes volt, bátorítsuk a folytatásra. (Figyeljük, hogy hogy dagad a melle!)
Erősítsük az önbizalmát!
Az önállósodás másik fontos eszköze a képesség, a módszer kialakítása önmaga
megnyugtatására. Hagyjuk a gyereknek, hogy például egy játékfigura vagy egy darab
textilpelenka segítségével, babrálgatásával rájöjjön, hogy valamennyi frusztrációt
ő maga is fel tud oldani magában. (Az önmegnyugtatásról bővebben a 9. hírlevelünkben
írtunk.)
Ha csak a másik helyiségbe megyünk át, beszéljünk hozzá, énekeljünk neki, hogy
hallja a hangunkat. Így a csecsemő lassan megtanulja, hogy akkor is a közelében
vagyunk, ha nem lát bennünket.
Mi magunk ne szorongjunk, és ne akarjunk mindig, minden egyes percet vele, mellette
tölteni, mert ezzel letörjük az önállósági törekvéseit. Ne fosszuk meg magunkat
anyaként a szabadidőtől, időnként bízzuk a kicsit az apukájára, a nagyszüleire
vagy olyan személyre, akit ismer, és akiben megbízunk.
Kapcsolati háló – Baba-mama klubok
TIPP
A baba-mama klub egy olyan közösségi hely, ahol hasznos beszélgetések zajlanak,
például pszichológus, gyermekorvos, védőnő, fogorvos, jogász és más szakemberek
válaszait is személyesen megkaphatja a gyermekgondozással kapcsolatos kérdéseire.
Vannak anyukák, akik a barátnőjükkel vagy testvérükkel körülbelül egy időben
szülnek, így bármikor megbeszélhetik a gondjaikat. A szülők időt és energiát spórolhatnak
azzal, ha cserélgetik a ruhákat, játékokat, tanulnak egymástól, vigyáznak egymás
gyermekeire. A barátnők kettesben-hármasban, de az anyukák egyedül is elmehetnek
baba-mama klubba, ahol hasznos dolgot tanulhatnak, új barátságokat köthetnek.
A baba-mama klub nagy előnye, hogy nem kötelező. A klubokon egészen más filmet
nézni, zenét hallgatni, mint otthon egyedül. Van olyan anyuka, aki csak egyszer-kétszer
jár a klubfoglalkozásokra, például, amíg megtanul gyakorlottan egyedül szoptatni
és megtanulja, hogyan ellenőrizze a gyermeke látását és hallását. Mások viszont
a gyermek bölcsődés koráig rendszeresen készítenek bábokat, gyurmáznak, megtanulják
az elsősegélynyújtást. Sok hasznos dolog, mesélés, ünnepi ötlet, gyógyító trükk
segíti a klubfoglalkozásokon a növekvő gyermek egészséges testi és szellemi fejlődését.
A játék maga az élet
Ugyan mit játszhat egy csecsemő? A kisbaba játéka az, hogy próbálgatja magát
és örül neki. A határai tapasztalásától és feszegetésétől fejlődik, erősödik és
tanul – mindezt élvezettel teszi, játszik. Nézzük meg, mit tehetünk, hogy segítsük
őt ebben.
TIPP
- Ne ültessük, állítsuk, járassuk a babát! Azért nem próbál felülni, vagy járni,
mert még nem elég erős az izomzata. Ha kétségeink vannak efelől, mutassuk meg
a háziorvosnak. Az erőltetéssel csak ártunk neki, fejlődését kóros irányba tereljük.
- Ne hagyjuk a csecsemőt tartósan félig ülő helyzetben: pihenőszékben, babahintában,
autósülésben. Teljesen ülő helyzetben (pl. bébi kompban, ami a lábfejet is tönkreteheti)
pedig soha! A pihenőszék és az autósülés átmeneti helyzetek (anya lezuhanyozik,
utazás) áthidalására szolgál.
- Ha eleget mozog a baba, akkor elégedett, ezért kezelhetőbb lesz, jobban fog aludni,
erősödik a csontozata, az izomzata, finomodik a mozgása, az idegrendszere, jobban
képes megismerni a környezetét és saját magát, azaz okosodik. A mozgás segíti
a közösségbe illeszkedést, megtartja az egészséget, mert megelőzi a kövérséget
és a soványságot, és kialakítja az egészségre való igényt az egész életre.
Újszülöttként már korán hasra fektethetjük, hogy rugdoshasson a lábával, emelgethesse
és átfordíthassa a fejét és ezzel erősítse a nyakát és a hátát. A legjobb, ha
ébrenlét idején eleve a hasonfekvést szokja meg. Hagyjunk neki teret a nézelődésre,
díszítsük a környezete falát nagy, kontúros, színes formákkal.
Beszerezhetünk e célból egy emelhető aljú járókát, amit abban a helységben helyezünk
el egy huzatmentes sarokban, ahol az édesanya az ideje nagy részét tölti, de ahonnan
nem lát és nem hall tévét, sem más mozgóképet (pl. konyhában). Egy kiságy is tökéletes
megoldást jelenthet, vagy bármilyen kemény, szilárd, nem hideg felület.
Intenzív kikapcsolódást és fejlődési lehetőséget nyújt a babaúszás és a babamasszázs
is.
Idővel a baba megpróbál elérni tárgyakat, utánanyúl a járókában lévő játéknak.
(Az egyik legjobb játék egy babának, ha kicsi PET palackba zárunk néhány kavicsot,
színes gombot.) Tartsuk elé érdekes tárgyat (anyagában, felületében, formájában:
pl. stoppolófa, szűrő, műszőrme), amit nem tud lenyelni, és úgy, hogy nyújtózkodnia
a kelljen az eléréséért. Ebben az időszakban a tárgyak megragadás, elhúzása, eltolása
fejleszti a babát. Ha elég helye van, megtanul átfordulni, majd mászni. Hagyjuk
a tiszta padlón játszani, felfedezni a gyermeket, ha kellően fel van öltöztetve
és biztonságos környezetet alakítottunk ki neki. Ha kimarad a mászás szakasza,
annak súlyos következményei lesznek fejlődésében, képességei bizonyos területeken
visszamaradnak. Ilyen esetben azonnal jelezzük a problémát a védőnőnek, a gyermekorvosnak!