15. Baba-mama hírlevél – 8 hónapos gyermek

Anya, gyere ide, hagyjál már…!

Kedves Édesanya, bizonyára óriási boldogsággal tölti el, hogy látja gyermekének fejlődését, minden nap tapasztalja, ahogyan nyiladozik az értelme és napról napra ügyesedik. Gyermeke már kúszik, mászik, rájön, hogy meg tud szerezni távolabbi tárgyakat, el tud jutni egyedül a másik szobába. Egy másik világ tárul fel előtte, de ettől még előfordul, hogy megijed és segítséget kér anyától.

Később – főleg amikor már járni is tud – maga szalad el a szüleitől a játszótéren, ugyanakkor kikéri magának, ha anya vagy apa ellép mellőle. Az addig nyugodt gyermekünk egyre jobban igényli azt, hogy vele és csak vele foglalkozzunk, belénk csimpaszkodik, ha el kell mennünk otthonról, követ bennünket a fürdőszobába is, vagy nem szeretne nélkülünk ott maradni az imádott nagymamánál. Szorongása mellett a gyermekünk szeretne minél önállóbb lenni: elkezd más gyerekekkel játszani, elkóborol mellőlünk a játszótéren, időnként elfoglalja magát, szeret néha magában játszani, beszélgetni a plüssállatkájához vagy a babájához.

A lakásban engedjük közel magunkhoz, hadd sertepertéljen ott körülöttünk, még ha igazából láb alatt van is. Szereti látni mit és hogyan csinál édesanya, hogy tudja, mit kell neki is majd tennie és hogyan. Ha eddig nem tettük, most már igazán megérett a helyzet, hogy gyerekbaráttá és biztonságossá tegyük a lakást. Vagyis a törékeny, éles, mérgező, veszélyes dolgokat tegyük nem elérhető távolságba, az ablakokat, erkélyajtót zárjuk be, a konnektorokat dugaszoljuk be (amikor nem látja, mert különben az első dolga lesz megnézni, hogy a szülő mivel babrált). Ha úgy jobb, betehetjük egy járókába is, ahonnan biztonságból figyelheti a tevékenységünket.

Van, aki hordozókendőben, kenguruban tartja a gyermekét a testén, akár egész nap. Ám ez megterhelő lehet a babának és a mamának is, és nem túlzottan segíti a testi-lelki elszakadást a szülőktől. Pedig a gyerekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogy nekik és a szüleiknek is van magánéletük. Ha a kicsi akar egyedül csinálni valamit, hagyjuk, hadd próbálkozzon vele, vagyis tegyük le a földre, hagyjuk őt kúszni, mászni, egyedül felfedezni a lakást, a világot. Ha elmerül egy tárgy vagy egy játék megismerésében, hagyjuk, hogy egyedül felfedezze azt. Dicsérjük meg, ha ügyes volt, bátorítsuk a folytatásra. (Figyeljük, hogy hogy dagad a melle!) Erősítsük az önbizalmát!

Az önállósodás másik fontos eszköze a képesség, a módszer kialakítása önmaga megnyugtatására. Hagyjuk a gyereknek, hogy például egy játékfigura vagy egy darab textilpelenka segítségével, babrálgatásával rájöjjön, hogy valamennyi frusztrációt ő maga is fel tud oldani magában. (Az önmegnyugtatásról bővebben a 9. hírlevelünkben írtunk.)

Ha csak a másik helyiségbe megyünk át, beszéljünk hozzá, énekeljünk neki, hogy hallja a hangunkat. Így a csecsemő lassan megtanulja, hogy akkor is a közelében vagyunk, ha nem lát bennünket.

Mi magunk ne szorongjunk, és ne akarjunk mindig, minden egyes percet vele, mellette tölteni, mert ezzel letörjük az önállósági törekvéseit. Ne fosszuk meg magunkat anyaként a szabadidőtől, időnként bízzuk a kicsit az apukájára, a nagyszüleire vagy olyan személyre, akit ismer, és akiben megbízunk.

Kapcsolati háló – Baba-mama klubok

Vannak anyukák, akik a barátnőjükkel vagy testvérükkel körülbelül egy időben szülnek, így bármikor megbeszélhetik a gondjaikat. A szülők időt és energiát spórolhatnak azzal, ha cserélgetik a ruhákat, játékokat, tanulnak egymástól, vigyáznak egymás gyermekeire. A barátnők kettesben-hármasban, de az anyukák egyedül is elmehetnek baba-mama klubba, ahol hasznos dolgot tanulhatnak, új barátságokat köthetnek.

A baba-mama klub nagy előnye, hogy nem kötelező. A klubokon egészen más filmet nézni, zenét hallgatni, mint otthon egyedül. Van olyan anyuka, aki csak egyszer-kétszer jár a klubfoglalkozásokra, például, amíg megtanul gyakorlottan egyedül szoptatni és megtanulja, hogyan ellenőrizze a gyermeke látását és hallását. Mások viszont a gyermek bölcsődés koráig rendszeresen készítenek bábokat, gyurmáznak, megtanulják az elsősegélynyújtást. Sok hasznos dolog, mesélés, ünnepi ötlet, gyógyító trükk segíti a klubfoglalkozásokon a növekvő gyermek egészséges testi és szellemi fejlődését.

A játék maga az élet

Ugyan mit játszhat egy csecsemő? A kisbaba játéka az, hogy próbálgatja magát és örül neki. A határai tapasztalásától és feszegetésétől fejlődik, erősödik és tanul – mindezt élvezettel teszi, játszik. Nézzük meg, mit tehetünk, hogy segítsük őt ebben.

Újszülöttként már korán hasra fektethetjük, hogy rugdoshasson a lábával, emelgethesse és átfordíthassa a fejét és ezzel erősítse a nyakát és a hátát. A legjobb, ha ébrenlét idején eleve a hasonfekvést szokja meg. Hagyjunk neki teret a nézelődésre, díszítsük a környezete falát nagy, kontúros, színes formákkal.

Beszerezhetünk e célból egy emelhető aljú járókát, amit abban a helységben helyezünk el egy huzatmentes sarokban, ahol az édesanya az ideje nagy részét tölti, de ahonnan nem lát és nem hall tévét, sem más mozgóképet (pl. konyhában). Egy kiságy is tökéletes megoldást jelenthet, vagy bármilyen kemény, szilárd, nem hideg felület.

Intenzív kikapcsolódást és fejlődési lehetőséget nyújt a babaúszás és a babamasszázs is.

Idővel a baba megpróbál elérni tárgyakat, utánanyúl a járókában lévő játéknak. (Az egyik legjobb játék egy babának, ha kicsi PET palackba zárunk néhány kavicsot, színes gombot.) Tartsuk elé érdekes tárgyat (anyagában, felületében, formájában: pl. stoppolófa, szűrő, műszőrme), amit nem tud lenyelni, és úgy, hogy nyújtózkodnia a kelljen az eléréséért. Ebben az időszakban a tárgyak megragadás, elhúzása, eltolása fejleszti a babát. Ha elég helye van, megtanul átfordulni, majd mászni. Hagyjuk a tiszta padlón játszani, felfedezni a gyermeket, ha kellően fel van öltöztetve és biztonságos környezetet alakítottunk ki neki. Ha kimarad a mászás szakasza, annak súlyos következményei lesznek fejlődésében, képességei bizonyos területeken visszamaradnak. Ilyen esetben azonnal jelezzük a problémát a védőnőnek, a gyermekorvosnak!