A szülés emlékei
10_szuleselmeny_feldolgozasa.jpg
/data/cms68915/10_szuleselmeny_feldolgozasa.jpg
138
200
-
10_szuleselmeny_feldolgozasa.jpg
/data/563635/tn_10_szuleselmeny_feldolgozasa.jpg
39
56
thumbnail: -
Hányszor mesélte már el gyermeke születésének történetét? A pozitív emlékek mellett
esetleg maradt valamilyen kellemetlen, azóta is fájó élménye? A szülés meghatározó
és kiemelkedő élmény minden nő életében. Az anyává válás kapujának is tekinthetjük,
de emellett kihat a nő szexualitására, nőiségére és a babájához fűződő kapcsolatára
is. Ezért lehet egy jó szülésélmény gyógyító erejű!
Ha nem volt semmi gond a szüléssel, minden rendben ment, akkor a feldolgozás
önkéntelenül, szinte magától megtörténik. Nehézségek esetén azonban érdemes erre
külön figyelmet fordítani, mivel befolyásolhatja, hogy hogyan boldogulunk az anyaság
szerepével. Vagy éppen megnehezítheti a babához fűződő kapcsolatot és a következő
szülést. Ráadásul az élmény feldolgozásával a szülés utáni hangulatzavarok is
könnyebben elkerülhetők.
A baba megszületése után az anyák sokszor elmesélik a szülésük történetét a családtagoknak,
barátoknak, ismerősöknek. Ezt ösztönösen nagyon jól teszik, mert az elmesélés
a feldolgozás része: az érzelmileg telített, sodró erejű élményt így szelídítgetjük.
Olyan ez, mint egy emésztési folyamat: a történtet újra és újra kibeszéljük, megosztjuk
a hozzánk közel állókkal, és amit átéltünk, az fokozatosan befogadhatóvá válik,
megnyugszunk, és lecseng az élmény. Amennyiben a szülés különösebb nehézségek
nélkül zajlott, a feldolgozáshoz ennyi is bőven elég.
TIPP
Írjon naplót! A szülése történetét és az átélt élményeit írja le minél részletesebben,
minél árnyaltabban. Külön kiemelheti azokat a pontokat, amelyek örömteliek voltak
és azokat is, amelyek nehézségeket jelentettek. A nehézségekkel kapcsolatban felteheti
magának a kérdéseket: Mitől volt nehéz ez az esemény? Milyen érzések kötődnek
hozzá? Ha egy kívülálló szemével nézem a történetet, vajon ugyanazt látom? Érdemes
többször is visszatérni a problematikus pontokhoz, hiszen az idő múlásával változik
a viszonyulás és a megélés.
Beszélgessen a szülésről barátaival, anyatársakkal! A nehéz élmények megosztása
könnyít a terheken. Ha értő és figyelmes hallgatóra talál, nagy segítség lehet
a szülésélmény feldolgozásában.
Beszélgessen a szülés kísérőivel, a szülészorvossal, a szülésznővel és mindazokkal,
akik még jelen voltak a szülésnél! Segít a mélyebb megértésben és elfogadásban,
ha több oldalról is rálát a történetére. Rákérdezhet az esetleges beavatkozások
okaira, bizonyos mondatokra, szavakra, viselkedésekre. Kifejezheti azt is, ön
hogyan élte meg ezeket a helyzeteket. Egy utólagos átbeszélés mindenkinek igen
hasznos lehet.
Az elküldetlen levél. Ha nincs lehetősége a szakszemélyzettel beszélgetni, és
úgy érzi, valamilyen sérelem érte, írjon neki(k) egy levelet. Ebben kifejezheti
nekik a megbántottságát és azt, hogyan élte át, ami történt önnel. A levelet nem
is szükséges elküldeni, az érzelmi feldolgozáshoz sokszor már az is elegendő,
hogy megírta.
Ha a szülése nem úgy alakult, ahogyan tervezte, és az esetleges nehéz érzelmi
élmények később irányíthatatlanul, elemi erővel és hirtelen feltörnek önben, újból
és újból átéli a megrázó eseményeket, éjszaka rémálmai jelentkeznek, keressen
fel pszichológust! Akkor is érdemes szakemberhez fordulnia, ha nincsenek ugyan
ilyen heves reakciói, de még hónapokkal a szülés után sem tud megbékélni a történtekkel,
például azzal, hogy császármetszés lett, holott természetes úton szeretett volna
szülni. Az újabb gyermekvállalás előtt célszerű az előző szülést feldolgozni,
hogy annak élménye, esetleg traumája ne árnyékolja be a következő szülés folyamatát.
Apás szülés esetén a férfiak élményfeldolgozására is jó odafigyelni.
Gyermek – Anya – Apa – Család
A párkapcsolatban próbatétel a gyermek érkezése. Előfordulhat, hogy nem lánykérés
és boldogító igen, hanem pozitív terhességi teszt, vagyis a baba érkezése köti
össze a kapcsolatot. A mai gyermekek legalább egyharmada úgy születik, hogy a
szülei nem házasok (de többnyire együtt élnek). Bármi tartja együtt a szülőket,
általában könnyebb a családnak, ha az apa és az anya naponta gyorsan átbeszélik
a dolgokat, például milyen ház körüli feladatok vannak, a gyermeknek milyen napja
van, mit szeretne, minek nem örül. Kifejezetten ritka, hogy a szülők minden nevelési
elvben egyetértenek.
TIPP
A nevelési elvekben sokszor azért nehéz engedni, mert a szülők féltik a gyermeküket,
ráadásul néha teljesen különbözik, hogy mitől féltik jobban. Például az apuka
télen levegőre vinné a babát, mert félti, hogy megfájdul a feje a fűtéstől. Az
anyuka pedig félti a gyermeket, hogy kint megfázik. Ilyenkor jó mintát ad a gyermeknek,
ha a szülők tisztelettel, őszintén, röviden kifejezik, hogy mitől féltik a gyermeket,
aztán közös megoldást keresnek. Például megoldás lehet, ha melegen beöltöztetjük
a babát és alaposan kiszellőztetünk a szobájában. Szinte minden pár között vannak
vitás kérdések, amikor csak az segít, hogy elfogadják egymást, mert fontos a család.
Az anyák és az apák is igénylik a szerető támogatást. Az első hetekben nem meglepő,
hogy az anya alig tud másról beszélni, mint a kisbabáról, akihez különleges kapcsolat
fűzi. Közben előfordul, hogy a férfi fél, hogy tud-e elég ügyesen „foglalkozni”
a csecsemővel. Vonjuk be a fiatal apát a csecsemő gondozásába, a fürdetésbe, a
sétáltatásba, így nagyobb önbizalommal vesz részt a gyermeknevelésben, mélyebb
lesz a kapcsolata a gyermekkel.
A gyermek érkezésével a párból csoport lett, változnak a viszonyok… A sportban
is teljesen másképp működik egy páros, mint egy csapat! Rossz stratégia, ha fontos
kérdésben az egyik szülő a másik ellen szövetkezik a gyermekkel.
A baba születése után fontos, hogy a szülők továbbra megtartsák vagy újraélesszék
a korábbi szokásaikat (például ilyen szokás lehet az esti összebújás, séta, évfordulók
ünneplése, stb.). A szülők, akik között intim a viszony és jó a párkapcsolat,
úgy érzik, hogy több energiájuk van a viták megoldására és lezárására, ezért általában
sokkal türelmesebbek.
A gyermeknek nagy szüksége van az anya és más hozzátartozók szeretetére is! Ha
az apa és a nagyszülők jól ismerik a baba igényeit, többet tudnak segíteni.
Anyaság – Apaság: Kinek a dolga a gyermeknevelés?
A férfiak és a nők másképp gondolkodnak a gyermekvállalásról és a nevelésről.
A kislányok álmodoznak az anyaságról, a családalapítás a nők egyik a legfontosabb
vágya. Bemutatkozásnál a nők többször említik, hogy családjuk, gyermekük van,
a férfiak inkább a munkájukról, hobbijukról beszélnek. Vannak régi hagyományok
a munkamegosztásban, például az, hogy a kisgyermek nevelése főleg az anya feladata.
Ebből eredő tipikus probléma az apa csalódottsága, amikor az anya és a baba mellett
kirekesztettnek érzi magát. Hagyjuk az apát néha akár kicsit „ügyetlenkedni” is!
A gyermeknek a jó fejlődéshez anyára-apára szüksége van, mert a szülők kétféleképpen
hatnak a gyermekre: anya gondoskodóbb és támogatóbb, apa játékosabb, biztató,
bátorító.
TIPP
10_gyermek_anya_apa_csalad.jpg
/data/cms68914/10_gyermek_anya_apa_csalad.jpg
138
200
-
10_gyermek_anya_apa_csalad.jpg
/data/563637/tn_10_gyermek_anya_apa_csalad.jpg
39
56
thumbnail: -
Legyenek figyelmesek egymáshoz, mint akkor, amikor még „udvaroltak”!
Az anya dicsérje az apát, ha próbál segíteni, törekedjenek a feladatok megosztására,
ne rontsák el az apák kedvét túl sok kritikával! Néha az anyukákkal is előfordul,
hogy „kacsalábra” adják a cipőt vagy elfelejtik kivágni a ruhából a szúrós címkét.
Csak az hibázik, aki próbálkozik.
Az apáknak tudniuk kell, hogy az anyák az első hónapokban, években túlterheltek,
szükségük van segítségre és a támogatásra.
Az apukák, akik gyakran foglalkoznak a kicsivel, később, a gyermek felnőtté válása
után is büszkék lehetnek a fotóalbumban a sok közös élményre, emlékre! A gyermeknek
is jó érzés visszakeresni a képeket és látni, hogy az apa fürdet, altat vagy éppen
furcsán öltöztet…
Mostanában szerencsére egyre többen úgy gondolják, hogy „a kisgyermeknek mindketten
– az apa és az anya is – egyformán a szülei”. Az apák egyre többször besegítenek.
Jól teszi az anyuka, ha bízik az apa képességeiben. Lehet, hogy az apa másképp
pelenkáz, és másképp próbálja megnyugtatni a síró babát, de az egész család működésének
titka, hogy magunktól és másoktól se várjunk tökéletességet. Ha az apa vagy az
anya „elég jól” megold dolgokat, az bőven elég. Ha az anyának soha nem elég jó,
ahogyan az apa segít, akkor egy idő után az apa nem fog segíteni.
MIT TEHETÜNK?
Legjobb, ha közösen végiggondoljuk a kapcsolatukat és a veszélyeket. Jó, ha megbeszéljük,
hogy „a közös gyermek kapocs, ami összetart”. Jó, ha felidézzük, mi az, ami miatt
a partnerüket megszerettük, mi az, amit érték benne. Határozzák el, hogy figyelnek
egymásra és igyekeznek megelőzni a sértéseket, sértődéseket!
Az anya tegyen meg mindent, hogy maradjon ápolt és nőies! Ez lehetséges, még
akkor is, ha a pici gyermek mellett először reménytelennek tűnik.
Az apák pedig ezzel párhuzamosan találjanak vissza a férfias udvarláshoz, állítsanak
be időnként egy csokor virággal, bonbonnal, vagy meglepetés programmal, amit kettesben
tudnak eltölteni. Az édesanyáknak továbbra is szükségük van ezekre a bókokra!
Az anya hagyja az apát néha kicsit a gyermeknevelésben! A nőknek sem megy mindig
úgy a parkolás, például… Az anya lehetőleg ne legyen túl indulatos, ha a partnere
kritizálja! Igyekezzen megérteni, például fél-e az apa valamitől, hiányzik-e neki
valami?