Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

9 hónap

16. Baba-mama hírlevél – 9 hónapos gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Hírlevelünk 16. számában szót ejtünk a kortárs közösségek fontosságáról, arról, hogy mi történik, ha a gyermekünk kórházba kerül, illetve ha először lesz külön a szülőktől.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563013" moderate="true" read="true" title="9 hónap" url="korcsoportos_hirlevel/9_honap" write="true">
<article contentid="569994">
<title>16. Baba-mama hírlevél – 9 hónapos gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/9_honap/16_hirlevel_9_honap.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437044340000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>12</hour>
<minute>59</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Hírlevelünk 16. számában szót ejtünk a kortárs közösségek fontosságáról, arról, 
hogy mi történik, ha a gyermekünk kórházba kerül, illetve ha először lesz külön 
a szülőktől.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik 
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4>Osszuk meg a játékot és az örömöt! – kortárs közösségek</h4>

<embedded align="right" bottom="0" id="563608" left="10" right="0" title="" top="0">
<image>
<title>16_osszukmeg_ajatekot_oromot.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68923/16_osszukmeg_ajatekot_oromot.jpg</url>
<width>138</width>
<height>200</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>16_osszukmeg_ajatekot_oromot.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563607/tn_16_osszukmeg_ajatekot_oromot.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Minek vigyem játszótérre, ha játszhat itt a kertben vagy a folyosón is? - teszik
fel a kérdést néha az édesanyák. Ahogy a kertben a fára mászást nem pótolja a
játszótér, úgy a barátkozást, ismerkedést, közösségbe illeszkedést sem helyettesíti
a kert, a folyosó. A gyermek születése után felfedezi saját magát, majd környezetét,
és egy idő után valóban ismeri az otthona minden zugát és szeretett anyja minden
mozdulatát – elvágyik, szeretne újabb dolgokat tapasztalni, más embereket megismerni.
Ez az igény egészséges személyiségfejlődésről tanúskodik, örüljünk neki! Nem beszélve
arról, hogy mi is milyen jól járunk egy picit lazábbra vett kötelékkel!

Az egyéves kor körüli gyermekünk már előszeretettel szemrevételezi, hogy mások
mit kezdenek a homokkal a homokozóban. Ha a gyermekünkkel eljárunk egy közösségbe
(pl. játszótérre, játszóházba, rokonokhoz, barátokhoz), a kicsik másfél éves koruk
körül határozottan felismerik azokat a társaikat, akikkel rendszeresen találkoznak.
Kezdetben csak játszanak egymás közelében, de már másfél-kétéves kor körül megjelennek
az együttműködés első jelei. Tévedés azt hinni, hogy a gyermeknek az a legideálisabb,
ha hároméves koráig kizárólag otthon az édesanyjával tölti az idejét. A kizárólagosságban
van a hiba. Igazából társak nélkül már kétévesen is unatkoznak, miközben a játszótéren
már "kóstolgatják" egymást. Jellemzően kerülik a kihalt homokozókat és inkább
elmélyednek a játékban, ha társakra lelnek (még akkor is, ha ránézésre csak egymás
mellett játszanak).

<textbox align="right" width="35%">
<title>
TIPP
</title>
<body>
Adjuk meg a lehetőséget a gyermekünknek, hogy megismerjen egy közösséget a korosztályából
és rendszeresen találkozzon a tagjaival! Játék közben nélkülözhetetlen a felnőtt
felügyelete, ami nem azt jelenti, hogy minden helyzetet, kisebb konfliktust nekünk
kell megoldanunk a gyerek helyett. Vagyis jó, ha önállóan megküzd a homokozó padkájával,
vagy visszaveszi a lapátját, ha kivették a kezéből. Ha nagy gorombaság érné a
gyereket, mindenképpen álljunk ki mellette finoman, de határozottan.
</body>
</textbox>Óvodáskorra a társas igény még inkább megerősödik, határozottabban szívesen játszanak
hasonló korú gyerekekkel, mint egyedül. Ráadásul nem "válogatósak", lehet a pajtás
akár baráti család gyereke, vagy azonos helyen nyaraló kisgyerek, az sem baj,
ha a másik kicsit idősebb vagy fiatalabb. Kezdetben főként az együttlétet, a közös
helyszíneket keresik, később a közös játszás összetettebbé válik, és együttműködésbe
lép át. ("Ha te boltos leszel, én vásárló." "Ha te húnysz, én elbújok.") Iskoláskor
előtt a legkedveltebbek a szerepjátékok, amikben elmélyülnek és tökéletesen beleélik
magukat. (Pl. "Ma Pankával szaladgáltunk a réten az oviban, mert báránykák voltunk,
de aztán jött egy tigris!") A szerepekben eljátsszák érzéseiket, élményeiket,
bánatukat, a családot ért örömök, fájdalmak éppúgy megjelenhetnek benne, mint
a tegnap este felolvasott mese fordulatai. Ezekből a játékokból megtudhatjuk,
mi foglalkoztatja, esetleg bántja mostanában a gyermekünket. Óvodáskorban a fiúk
és a lányok még szívesen játszanak együtt, de már formálódnak a külön csoportok
is. Minél többet próbálgatja magát egy gyermek társaságban, annál többet tud meg
magáról, annál alaposabban tisztában van határaival, önnön motivációival, működésével.

<h4>Kórházban a gyermek</h4>

A legtöbb gyermeknek nagyon ijesztő kórházba kerülni akár csecsemőként, akár
idősebb korban. A gyereknek idegen a szoba, anya éjszaka távol van, kórházszagú
a pizsama, a látogatók arcán látszik a féltés, a betegség fájdalmas, furcsák a
vizsgálatok. Itt új szabályok érvényesek, nem ehet, nem öltözhet, nem mosakodhat,
nem játszhat önállóan, mint azelőtt, pedig ezektől érezte magát „nagynak”. Kevés
gyerek viseli jól, hogy állandóan feküdnie kell, a legtöbben ezt büntetésként
élik meg. Nem beszélve arról, hogy hiányzik az otthoni leves illata, furcsa a
diétás ebéd. Szerencsére az orvosok próbálják a gépeket a gyerekek nyelvén bemutatni,
az MRI gép lehet űrhajó, ahová be kell bújni, a röntgen lehet láthatatlan fényű
varázslámpa, és vannak nővérkék, akik próbálják elviselhetőbbé, elfogadhatóvá
tenni a kórház világát.

A kisgyereknek különösen nehéz megérteni, hogy „csak pár órát” vagy „csak pár
napot” kell anya nélkül tölteni, hiszen ő még másképp érzékeli az időt, minden
pillanat, amelyet egyedül kell töltenie, borzasztóan hosszúnak tűnik. Így már
rövid idő múlva azt képzelheti, hogy örökre elhagyták őt, még akkor is, ha soha
semmilyen okot nem adtak a szülei, hogy magára hagyva érezze magát.

A kórházban maradt gyerek először ellenkezik, aztán egykedvű lesz, utána (látszólag)
belenyugszik, hogy idegen felnőttek vigyáznak rá. Egy idő után teljesen megváltozhat…
Ha úgy tesz, mintha nem ismerne anyjára, napokig távolságtartó, vagy akár haza
sem akar menni, sajnos ez is természetes reakció lehet az „elhagyottság” érzése
miatt. Ezt a jelenséget hívjuk idegen szóval hospitalizációnak. Az anyának, a
rokonoknak is nagyon nehéz időszakok ezek.

Már régen rájöttek, hogy a kórházi ellátás legnagyobb problémája, hogy a gyermeknek
el kell válnia édesanyjától, ezért ma már nagyon ritkán tiltják, hogy az édesanya
bent maradjon a gyermekkel. Sajnos a fertőző osztályon, intenzív kórteremben vagy
steril szobában előfordulhat, hogy – éppen a beteg gyermek érdekében – ott kell
hagyni a kicsit vagy legfeljebb egy családtag látogathatja.

Ha felkészíti gyermekét, őszintén elmondja, hogy ott kell maradnia a kórházban,
nővérkék vigyáznak rá, orvosok vizsgálják és mások a szabályok, valószínűleg sokkal
kisebb lesz a megrázkódtatás.

<li>Készítsük fel őszintén, részletesen a gyermeket – a maga szintjén – arra, ami
történni fog vele, így jobban fogja viselni a kórházi tartózkodást, kevésbé viselik
meg hosszú távon az események! Kérje meg a rokonokat, hogy vigyék be valamelyik
megszokott játékát, vagy vigyenek újságot, ami sokáig lefoglalja! Kincset érhet
ágyhoz kötöttség esetén a nagyobbacskáknál egy laptop vagy kölcsönkért mini dvd-lejátszó,
ahol a gyermek apró képernyőn nézheti megszokott meséit; jóllehet a túlzott média
használat veszélyei fennállnak, a kórházi tartózkodás kivételes („vis maior”)
helyzetnek tekinthető, és megengedhető egy kicsivel több – gondosan válogatott
– médiafogyasztás, mint egyébként.</li>

<li>Kérdezze meg, ki vigyáz majd rá, hogy hívják a nővérkét, hogyan tud szólni neki!
Kérje meg az orvost is, hogy magyarázza el a gyermeknek, milyen vizsgálat vár
rá! Több olyan mesesorozat (pl. anna, Peti és Gergő, Őrzők Alapítvány gyermekonkológiai
mesekönyve vagy Döme-sorozat kórházi fejezete) és internetről letölthető rajzos
anyag létezik, amik a gyermek szemével segítenek elmagyarázni, hogy mi történik
vele a kórházban.</li>

<li>Amikor elköszön és otthagyja a gyermeket, lehet, hogy toporzékol, sír. Bátorítóan
ölelje át, vigasztalja, és amint lehet, látogassa újra, vegyen részt a kórházi
játszóórákon! </li>

<li>Ha a gyerekkel együtt maradnak a kórházban, az anyukát időnként váltsa le apuka
vagy nagyszülő, hogy anya otthon kialudja magát, lefürödjön és erőt merítsen az
újabb kórházi éjszakához.</li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>„Egyedül a nagyvilágban” – először külön a szülőtől</h4>

Mennyi idős kortól bízhatjuk másra a gyermeket? Mennyi időt tölthet távol a szülőktől
a gyermek anélkül, hogy emiatt csalódna vagy szorongana, túlságosan szomorkodna?
A válasz nem könnyű. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy kicsi koruktól a vidéki nagymamánál
töltötték az egész nyarat, és általában ezek az emlékek kellemesek maradtak. Azt
mondhatjuk, hogy a gyermek távolléte miatt aggódni fölösleges, ebben az időben
a szülők feltöltődhetnek, egymásra figyelhetnek, ápolhatják a párkapcsolatukat,
esetleg nyugodtan élhetik túl azt az időszakot, amikor például nyári szünet alatt
mégsem tudnak szabadságot kivenni, hogy aztán újra „rághatóak”, nyúzhatóak, érdekesek
legyenek a gyermek számára.

A személyhez kötődés (anyához, apához, közelállókhoz ragaszkodás) körülbelül
féléves korra alakul ki. A gyermek 3-4 éves koráig nagyon fontos, hogy lehetőleg
ugyanazok gondozzák, szeretgessék, fegyelmezzék. A kicsi nyugtalan lehet, ha valaki
a megszokott körből eltűnik. Az anya távolléte akkor is nagy szomorúságot okozhat,
ha szerető rokon, nagyszülő marad bébiszitterkedni.

<textbox align="right" width="43%">
<title>
TIPP
</title>
<body>

Természetes, hogy a szülőket is furcsa, szorongó érzés fogja el, amikor először órákig, aztán később napokig nem találkoznak
a gyermekkel. Megfelelő körülmények közé bátran elengedheti a gyermeket.

Sajnos adódnak kényszerhelyzetek, például költözés vagy betegség, amikor a szülő kénytelen másra bízni a gyermekeket.
A gyermek kórházi napjai alatt fontos a szülő jelenléte. Vannak olyan betegség
(például fertőzés), amely miatt elküldhetik éjszakára az édesanyát. Ilyenkor is
igyekezzen megnyugtatni a gyermekét, bevinni neki megszokott játékot, zenelejátszót,
ha engedik. A kórházban fekvő gyermek minden nap találkozzon közeli hozzátartozóval!

</body>
</textbox>A szülők tartós, egy-két hétnél hosszabb távolléte 6-7 éven alul nehezen emészthető,
mivel a gyermekek erre még nincsenek felkészülve. Bármennyire szeretik és figyelik
az óhajait, bármilyen finom ételeket kap egy gyermek, bármennyire engedékenyek
vele egy új helyen, megijed, ha sokáig más szabályokhoz kell alkalmazkodnia, mint
amit a szüleiktől „kapott”. A napirend, a vacsora-fogmosás-pisilés-mesélés sorrendje,
anya esti elköszönése, a lámpaoltás rituáléja biztonságérzetet ad a gyermeknek.
Az óvodás ráadásul nehezen képes múltban és jövőben gondolkodni, vagyis nem érti,
hogy anya majd vissza fog jönni, megijedhet, hogy anya eltűnt. A több napos, különösen
több hetes távollét nem ajánlatos iskolás kor előtt.

Körülbelül hatéves koruktól (persze egyéni különbségek vannak) a gyermekek egyre
jobban élvezik a néhány napos nyaralást és egymás társaságát, ezért, ha megfelelő
alkalom nyílik – például a saját iskola szervezi, vagy lesz ott ismerős gyermek
–, néhány napra elengedheti őt. Ekkor már a gyermeknek (és a szülőnek is) szüksége
van az önállóság tanulgatására. A kiránduláson a gyermekeknek egymáshoz is alkalmazkodni
kell, megosztják az ennivalójukat, beszélgetnek, barátkoznak. Sok gyermek számára
életre szóló élményt jelent a nyári tábor. 
</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

16. Baba-mama hírlevél – 9 hónapos gyermek