Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

3 év

24. Baba-mama hírlevél – 3 éves gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Ebben a hírlevelünkben az óvodáskorról, az óvodába szoktatásról, óvodáskori játékokról, illetve a táplálásról, táplálkozásról olvashat.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563021" moderate="true" read="true" title="3 év" url="korcsoportos_hirlevel/3_ev" write="true">
<article contentid="570002">
<title>24. Baba-mama hírlevél – 3 éves gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/3_ev/24_hirlevel_3_ev.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437045720000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>13</hour>
<minute>22</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>
<h4>Kedves Olvasó, kedves Szülők! </h4>

Ebben a hírlevelünkben az óvodáskorról, az óvodába szoktatásról, óvodáskori játékokról,
illetve a táplálásról, táplálkozásról olvashat.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4> Óvodáskor – Mi mindent tud már a gyermeke?</h4>

Keresik a kihívásokat

A 3-10 éves korosztály mozgékonysága megnyilvánul a futkározásban, ugrálásban,
pörgésekben, forgásokban és átfordulásokban. Az óvodás korú gyermekeknél megfigyelhetjük
azt is, hogy tevékenységüket rendkívüli kreativitással élik. Így ha tornateremben,
vagy kint a szabadban elég nagy tér, és néhány kihívást jelentő eszköz várja őket,
akkor nem is kell irányítani őket, nem szükséges beavatkozni a tevékenységükbe.
(Természetesen addig a pontig, amíg magukra és társaikra nézve nem veszélyes,
amit csinálnak.) Az óvodások kreatívan váltogatják az egyre összetettebb mozgásformákat,
emellett kitartóak és célra törőek is. Így külső ráhatás nélkül, saját indíttatásból
is kigyakorolnak egy-egy számukra nehezen kivitelezhető új mozgást, amit épp kigondoltak,
vagy egy társuktól láttak. Ebben az életkorban rendszeres gyakorlással megalapozhatjuk,
és beépíthetjük a gyermek szokásrendszerébe az egészséges életmódot. A megfelelő
életritmus, az elegendő pihenés és alvás és a helyes táplálkozás mellett a rendszeres
testmozgás is ide tartozik.

Egyre önállóbbak

Az önállóság szabadságélményt ad a gyermeknek, de egyben a társas létbe való
beilleszkedéshez is hozzájárul. Az óvodáskorban is fontos, hogy az önállóság kibontakozása
közben a gyermek biztonság- és védettségélménye megmaradjon, csak a kis lépésekben
való fokozatosság a megengedett. Vagyis a felnőtt megbízik a gyermekben, örül
minden új önálló cselekvésnek, serkenti és segíti annak létrejöttét. Ugyanakkor
nem vonja meg a szükségletek kielégítését, ha a gyermek nem kellően önálló még.

A gyermek egyik oldali végtagjai és érzékszervei uralkodóvá válnak, saját testén
és a térben is egyre jobban tájékozódik. Apró elemekből is kezdenek létrehozni
építményeket, egyre bonyolultabb és összetettebb rendszereket alkotnak. Az önkiszolgálás
apró mozdulatait is elsajátítják, öltözködésben a cipzár, a tépőzár használatát
követően a gombolást és a cipőfűző bekötését is megtanulják iskolás korukra. Önállóan
étkeznek, minden evőeszközt megtanulnak használni, és ki is szolgálják magukat.
Alkotásban a kézművesség és barkácsolás területén a legváltozatosabb anyagokból
képesek létrehozni dolgokat. Alkalmazzák és kombinálják a színezés, a formázás,
a tépés, a vágás, a ragasztás, a hajtogatás, és a fűzés technikáit. Egyszerű háztartási
eszközökkel és szerszámokkal is megtanulnak bánni, felügyelet mellett így hámozóval,
késsel, kalapáccsal, csavarhúzóval, fogóval már segíteni tudnak.

A nyelv a gyermekek társadalmi beilleszkedésének elsődleges eszköze. Az óvodáskor
során a mondatalkotás egyre pontosabban fejezi ki a közvetíteni kívánt gondolatot.
A gyerek tehát ekkorra nyelvi formába is képes önteni mindazt, amit az évek során
megtapasztalt.

<h4>Játék óvodáskorban</h4>

Az óvodás élet jelentős változás a gyermek életében. A legtöbb kisgyermek ebben
az időszakban kerül rendszeresen hosszabb időre távol a családjától. Új embereket,
nagyobb közösséget, és más szabályokat kell megismernie. Ezekben az években a
játék jellegzetességei is sokat változnak, követve a gyermek testi-lelki fejlődését.

<textbox align="top" width="100%">
<title>
TIPPEK ÉS JELLEGZETESSÉGEK
</title>
<body>
<ul>

<li>Ekkor már a gyerekek élvezik a képeskönyvekből elmondott meséket, s ezeket szeretik
újra és újra meghallgatni. A gyermekek fejlődését ebben az életkorban is erősen
befolyásolja, hogy mennyit és miről beszélgetünk velük. Próbáljunk minél többet
beszélgetni azokról a dolgokról, amik vele és körülötte történtek, a kérdéseit
türelmesen válaszoljuk meg. Az esti mese szólhat róla is.</li>

<li>Tegyünk elérhetővé egyszerű formaegyeztetőket, kirakókat. Használhatjuk a gyermekről
készült fotókat arra, hogy megmutassuk az idő múlását, tanítsuk a sorrendet. Például,
egy csecsemőkori képet, egy fotót a második születésnapjáról és egy harmadik képet,
ami frissebb. </li>

<li>Játsszunk képes lottóval, memória-játékkal és kirakókkal! Vidám és hasznos, ha
az otthon található tárgyakkal, sütőformákkal, edényekkel, pénzérmékkel játszunk:
segítsük észrevenni, melyik ugyanolyan, kisebb vagy nagyobb, nevezzük meg a formákat.
</li>

<li>Kiváló „fejlesztő terep” a rendrakás: például, az azonos típusú tárgyak szétválogatása
(zoknik a zoknis fiókba). Ezeket a szülővel közös tevékenységeket a gyerekek általában
nagyon élvezik. Ne felejtsük el megdicsérni a végén az ügyes nagylányt/nagyfiút!
Persze a rendrakás vagy a főzés ilyenkor lehet, hogy picivel hosszabb ideig tart,
de megéri…</li>

<li>Ha közösen játszunk fantáziajátékot, hagyjuk, hogy a gyermek irányítson, találja
ki ő az alaptörténetet, ossza ki ő a szerepeket, teendőket. </li>

<li>Hasonlóan álljunk hozzá a rajzoláshoz is: ha együtt rajzolunk, hagyjuk őt érvényesülni!
Ne erőltessük, hogy ezt vagy azt rajzoljon, engedjük kísérletezni, még akkor is,
ha ez firkálást, „maszatolást” jelent. </li>

<li>Elkezdhetjük gyakorolni a gyerekollóval való vágást, és a ragasztást is, ez kezdetben
mindig a szülővel, felnőttel közös tevékenység legyen, hiszen veszélyeket hordozhat.</li>

<li>Kialakulóban van humorérzéke: nagyokat nevet a komikus helyzeteken (például,
amikor egy filmben tortával dobálóznak), tetszenek neki a furcsa szavak, a szójátékok.
Viccelődik. Ilyenkor „vegyük a lapot”, kapcsolódjunk be, még akkor is, ha viccei
egy felnőtt számára nem olyan humorosak.</li>

<li>Fontos, hogy meséljünk neki, és figyeljünk rá, ha mesél. Bátorítsuk, hogy mondjon
el akár valódi, akár kitalált történeteket. Kezdi megérteni, hogy a nyelv szavakból
és mondatokból áll, s ezeket sokféleképpen lehet használni. Bátorítsuk, ha nyelvi
játékokat eszel ki – például új szavakat talál ki, vagy variálja a szavakat. Itt
az ideje rövid verseket is mondogatni, tanulgatni.</li>

<li>Továbbra is figyeljünk kérdéseire, bátorítsuk, hogy kérdezzen, s adjunk az életkorának
megfelelő pontos magyarázatokat! Kísérletező hajlama (aminek néha tárgyak esnek
áldozatul) nem rosszaság, hanem tanulás! Érdemes türelmesnek és partnernek lenni
ebben. De még mindig nagyon kell vigyáznunk rá, nem kísérletezhet veszélyes tárgyakkal
(szúró-vágó eszközök, gyufa)! </li>

<li>Kezdenek sok szerepjátékot játszani, azaz egy személyt, annak szerepét (az orvosét,
a dadus néniét, stb.) képzeletben megjeleníteni, eljátszani. Ilyet egyedül, de
társaival közösen is játszik. Már képesek megszervezni a közös játékot, tisztázni
a szabályokat, kiosztani a szerepeket.</li>

<li>Ha bekapcsolódunk a gyerek játékába, előfordulhat, hogy eközben olyasmivel találkozunk,
ami nekünk nem tetszik, ellenkezik az elveinkkel. Például, az egyik figura megveri
a másikat. Ettől ne ijedjünk meg, ne is tiltsuk, inkább a játékos helyzeten belül,
saját figuránkkal mutassunk jó példát.</li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>Óvodába szoktatás</h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="290" id="563556" left="0" right="10" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>24_ovodaba_szoktatas.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68878/24_ovodaba_szoktatas.jpg</url>
<width>200</width>
<height>290</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_ovodaba_szoktatas.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563555/tn_24_ovodaba_szoktatas.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Magyarországon az óvodai gondozáshoz hozzátartozik a beszoktatás, ami sok országban
ismeretlen. Pedig a fokozatosságnak és a szülő jelenlétének általában fontos szerepe
van abban, hogy a gyerek megnyugodjon, létrejöjjön a bizalom az új környezettel,
új felnőttekkel szemben. Kevés az olyan gyerek, aki nem sír, tiltakozik az anyától
való elszakadás ellen, amikor először kerül közösségbe. Ez természetes dolog,
fokozatosan oldódik, amikor a kicsi megérti: anya mindig visszajön értem és együtt
lehetünk. Előfordulhat, hogy az első hét még könnyen megy, aztán, amikor a gyerek
megszokja az új játékokat, az új élmények mellett is úgy érezheti, hogy „otthon
anyával/apával jobb volt”. Megfelelő beszoktatás után a gyerekek túlnyomó többsége
kimondottan szeret óvodába járni. Nehezebb a beszokás azoknak a gyerekeknek, akik
három évig otthon voltak, de a többi gyerek, az érdekes játékok, a kiskonyha,
a labdák, kismotorok szerencsére nagy vonzerőt jelentenek.

A zavartalan óvodai léthez hozzátartozik, hogy – különösen az első hónapokban
– a gyerek lehetőleg ne legyen ott a feltétlenül szükségesnél többet. Fontos,
hogy továbbra is játsszanak, beszélgessenek otthon a szülőkkel.

A fiatal anyák nem egyformán kedvelik a gyerekkel töltött hónapokat, éveket.
Nem minden felnőtt képes feloldódni abban, hogy hónapokon át egy kisgyerekkel
töltse ideje túlnyomó részét. Aki úgy érzi, hogy nincs elegendő türelme egész
nap a gyerekével játszani, nyugodtan keressen már korábban egyéb megoldást. Így
felszabadultabb lesz, amikor a gyerekkel tölt időt, és valóban élvezni fogja.
A Magyarországon működő állami óvodák bátran ajánlhatók. Az utóbbi időben egyre
több a költséges magánintézmény, ezeket részben a férőhelyek hiánya, részben a
hangzatos programok miatt egyre többen veszik igénybe. Pedig érdemes tudni, hogy
kifejezetten káros lehet a gyereknek, ha túl sok idejét lefoglalják fejlesztéssel,
ebben a korban még sokkal inkább az önfeledt játékra van szüksége.

Viszonylag új dolog Magyarországon a családi napközi, ami praktikus lehet, ha
az óvodai férőhelyek száma nem elegendő. Családi napközik sokfelé működnek a világban,
vegyes tapasztalatokkal. Ezekben többnyire szülők foglalkoznak a sajátjukon kívül
még néhány gyerekkel. Érdemes döntés előtt kikérni más szülők véleményét az intézményekről!

<textbox align="right" width="45%">
<title>
TIPP
</title>
<body>
Hasznos a szülőknek előre szabaddá tenni magukat az óvodai beszoktatás idejére,
és rákészülni, hogy ez több hetet is igénybe vehet. A beszoktatásban részt vehet
a nagyszülő is, ha korábban rendszeresen foglalkozott a gyerekkel. A lényeg, hogy
a gyerek biztonságban érezze magát: a családja vele van, jó helyen hagyják.
</body>
</textbox>Néhány gyerek időnként (például hétvégék vagy születek után) akkor is tiltakozik
az óvoda, a közösség ellen, ha már hónapok óta jár, és kitűnően érzi magát. Néha
azért, mert a szülőkkel szeretne maradni, máskor csak kipróbálja, mit lehet és
mit nem. Ha valóban rosszul érzi magát egy gyerek egy intézményben, azt jelezheti,
hogy gyakran megbetegszik, vagy tartósan szomorú és lehangolt. Ez szerencsére
nagyon ritkán fordul elő.

<h4>Eleget eszik-e a gyerek? – táplálkozás, táplálás</h4>

A gyerekek három éves kora körül a legtöbb szülőnek szembesülnie kell kisebb-nagyobb
evési problémákkal. A kisdedkori táplálkozási nehézségek többsége azonban leginkább
csak a szülők számára az. Sokan abba a hibába esnek ugyanis, hogy túlzottan erőltetik
az evést, aggódnak a kicsik „étvágytalansága” miatt és bosszankodnak, ha a gyermekük
nem akarja elfogadni az általuk felállított szabályokat (például addig nem állhat
fel az asztaltól, amíg mindent meg nem evett a tányérjáról).

<embedded align="right" bottom="0" height="290" id="563558" left="10" right="0" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>24_eleget_eszike_agyerek.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68879/24_eleget_eszike_agyerek.jpg</url>
<width>200</width>
<height>290</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>24_eleget_eszike_agyerek.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563557/tn_24_eleget_eszike_agyerek.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A lecsökkent étvágy azonban teljesen természetes ebben a korban, mivel a gyerekek
fejlődése a második életévük végére lelassul és ezzel együtt csökken igényük a
tápanyagra is. Szembetűnően megváltoznak a testarányok is: a gyerekek alkata vékonyabbá,
a hasuk laposabbá válik, ez azonban a növekedés természetes velejárója.

Nem szerencsés tehát, ha az étkezés kapcsán feszültség alakul ki a gyermek és
a szülő között, mert ez a kicsikben makacs ellenállást vált ki, ami aztán állandósulhat.
Gondokat okozhat az is, hogy az egyes étkezések időpontját nem tartjuk be következetesen
(hol a játék, hol a tévé nézése miatt csúszik el az étkezés), vagy nem hagyunk
elég időt az evésre, esetleg nem ízletes az étel, vagy nincs megfelelően tálalva.
Talán nem is gondolnánk rá, de az is gondot okozhat, ha nem megfelelő az etetőszék,
vagy rossz hangulat uralja az étkezéseket.

Legjobbat azzal tehetünk, ha megpróbáljuk elfogadni a kicsi étvágyának ingadozásait,
továbbá megpróbálunk jó példával elöl járni az étkezés terén is (pl. kellemes
hangulatot teremtve nyugodtan és fogyasztjuk el az ételt).

A gyerekek egy része három éves korára erősen válogatóssá válik. Ennek oka sok
minden lehet, például a szülők kevés fajta étellel kínálják, miután tévesen arra
a következtetésre jutnak, hogy a kicsi „nem szeret, nem akar elfogadni” bizonyos
ételeket.

<ul>

<li>Szülőként legtöbbet azzal tehetünk a gyermekünk egészségéért, ha nem erőltetünk
rá semmit, de jó példát mutatunk, mi is sokfélét eszünk és minél több új étellel
megismertetjük. A friss gyümölcsök és zöldségek rágcsálásához könnyebben kedvet
kap a gyerek, ha azt látja, hogy mi is rendszeresen ezeket fogyasztjuk, de sokat
segíthet a színes, vicces tálalás, vagy kedves történettel, aminek a vége a „hamm,
bekaplak!”. Ha kell, újra és újra kínáljuk meg őket, mert nem ritka, hogy egy
kicsi gyerek csak a sokadik találkozáskor érez kedvet és bátorságot egy új étel
megkóstolására. </li>

<li>Semmiképp se erőltessünk nagy adagokat a gyerekre! Ne dicsérjük állandóan, hogy
„szépen” (azaz sokat) eszik. Az evés nem egy sport, ahol eredmény a minél nagyobb
adagok elfogyasztása. Az étel a létfenntartáshoz, az egészséghez szükséges. Dicséretre
méltó viszont, ha egy gyerek megkóstolja az ételeket otthon és vendégségben, nagymamánál,
közösségben is. Figyeljünk, az ételek és italok ne legyenek túl cukrosak! Ne feledjük:
szomjoltásra a víz a legalkalmasabb. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

24. Baba-mama hírlevél – 3 éves gyermek