24. Baba-mama hírlevél – 3 éves gyermek

Óvodáskor – Mi mindent tud már a gyermeke?

Keresik a kihívásokat

A 3-10 éves korosztály mozgékonysága megnyilvánul a futkározásban, ugrálásban, pörgésekben, forgásokban és átfordulásokban. Az óvodás korú gyermekeknél megfigyelhetjük azt is, hogy tevékenységüket rendkívüli kreativitással élik. Így ha tornateremben, vagy kint a szabadban elég nagy tér, és néhány kihívást jelentő eszköz várja őket, akkor nem is kell irányítani őket, nem szükséges beavatkozni a tevékenységükbe. (Természetesen addig a pontig, amíg magukra és társaikra nézve nem veszélyes, amit csinálnak.) Az óvodások kreatívan váltogatják az egyre összetettebb mozgásformákat, emellett kitartóak és célra törőek is. Így külső ráhatás nélkül, saját indíttatásból is kigyakorolnak egy-egy számukra nehezen kivitelezhető új mozgást, amit épp kigondoltak, vagy egy társuktól láttak. Ebben az életkorban rendszeres gyakorlással megalapozhatjuk, és beépíthetjük a gyermek szokásrendszerébe az egészséges életmódot. A megfelelő életritmus, az elegendő pihenés és alvás és a helyes táplálkozás mellett a rendszeres testmozgás is ide tartozik.

Egyre önállóbbak

Az önállóság szabadságélményt ad a gyermeknek, de egyben a társas létbe való beilleszkedéshez is hozzájárul. Az óvodáskorban is fontos, hogy az önállóság kibontakozása közben a gyermek biztonság- és védettségélménye megmaradjon, csak a kis lépésekben való fokozatosság a megengedett. Vagyis a felnőtt megbízik a gyermekben, örül minden új önálló cselekvésnek, serkenti és segíti annak létrejöttét. Ugyanakkor nem vonja meg a szükségletek kielégítését, ha a gyermek nem kellően önálló még.

A gyermek egyik oldali végtagjai és érzékszervei uralkodóvá válnak, saját testén és a térben is egyre jobban tájékozódik. Apró elemekből is kezdenek létrehozni építményeket, egyre bonyolultabb és összetettebb rendszereket alkotnak. Az önkiszolgálás apró mozdulatait is elsajátítják, öltözködésben a cipzár, a tépőzár használatát követően a gombolást és a cipőfűző bekötését is megtanulják iskolás korukra. Önállóan étkeznek, minden evőeszközt megtanulnak használni, és ki is szolgálják magukat. Alkotásban a kézművesség és barkácsolás területén a legváltozatosabb anyagokból képesek létrehozni dolgokat. Alkalmazzák és kombinálják a színezés, a formázás, a tépés, a vágás, a ragasztás, a hajtogatás, és a fűzés technikáit. Egyszerű háztartási eszközökkel és szerszámokkal is megtanulnak bánni, felügyelet mellett így hámozóval, késsel, kalapáccsal, csavarhúzóval, fogóval már segíteni tudnak.

A nyelv a gyermekek társadalmi beilleszkedésének elsődleges eszköze. Az óvodáskor során a mondatalkotás egyre pontosabban fejezi ki a közvetíteni kívánt gondolatot. A gyerek tehát ekkorra nyelvi formába is képes önteni mindazt, amit az évek során megtapasztalt.

Játék óvodáskorban

Az óvodás élet jelentős változás a gyermek életében. A legtöbb kisgyermek ebben az időszakban kerül rendszeresen hosszabb időre távol a családjától. Új embereket, nagyobb közösséget, és más szabályokat kell megismernie. Ezekben az években a játék jellegzetességei is sokat változnak, követve a gyermek testi-lelki fejlődését.

Óvodába szoktatás

Magyarországon az óvodai gondozáshoz hozzátartozik a beszoktatás, ami sok országban ismeretlen. Pedig a fokozatosságnak és a szülő jelenlétének általában fontos szerepe van abban, hogy a gyerek megnyugodjon, létrejöjjön a bizalom az új környezettel, új felnőttekkel szemben. Kevés az olyan gyerek, aki nem sír, tiltakozik az anyától való elszakadás ellen, amikor először kerül közösségbe. Ez természetes dolog, fokozatosan oldódik, amikor a kicsi megérti: anya mindig visszajön értem és együtt lehetünk. Előfordulhat, hogy az első hét még könnyen megy, aztán, amikor a gyerek megszokja az új játékokat, az új élmények mellett is úgy érezheti, hogy „otthon anyával/apával jobb volt”. Megfelelő beszoktatás után a gyerekek túlnyomó többsége kimondottan szeret óvodába járni. Nehezebb a beszokás azoknak a gyerekeknek, akik három évig otthon voltak, de a többi gyerek, az érdekes játékok, a kiskonyha, a labdák, kismotorok szerencsére nagy vonzerőt jelentenek.

A zavartalan óvodai léthez hozzátartozik, hogy – különösen az első hónapokban – a gyerek lehetőleg ne legyen ott a feltétlenül szükségesnél többet. Fontos, hogy továbbra is játsszanak, beszélgessenek otthon a szülőkkel.

A fiatal anyák nem egyformán kedvelik a gyerekkel töltött hónapokat, éveket. Nem minden felnőtt képes feloldódni abban, hogy hónapokon át egy kisgyerekkel töltse ideje túlnyomó részét. Aki úgy érzi, hogy nincs elegendő türelme egész nap a gyerekével játszani, nyugodtan keressen már korábban egyéb megoldást. Így felszabadultabb lesz, amikor a gyerekkel tölt időt, és valóban élvezni fogja. A Magyarországon működő állami óvodák bátran ajánlhatók. Az utóbbi időben egyre több a költséges magánintézmény, ezeket részben a férőhelyek hiánya, részben a hangzatos programok miatt egyre többen veszik igénybe. Pedig érdemes tudni, hogy kifejezetten káros lehet a gyereknek, ha túl sok idejét lefoglalják fejlesztéssel, ebben a korban még sokkal inkább az önfeledt játékra van szüksége.

Viszonylag új dolog Magyarországon a családi napközi, ami praktikus lehet, ha az óvodai férőhelyek száma nem elegendő. Családi napközik sokfelé működnek a világban, vegyes tapasztalatokkal. Ezekben többnyire szülők foglalkoznak a sajátjukon kívül még néhány gyerekkel. Érdemes döntés előtt kikérni más szülők véleményét az intézményekről!

Néhány gyerek időnként (például hétvégék vagy születek után) akkor is tiltakozik az óvoda, a közösség ellen, ha már hónapok óta jár, és kitűnően érzi magát. Néha azért, mert a szülőkkel szeretne maradni, máskor csak kipróbálja, mit lehet és mit nem. Ha valóban rosszul érzi magát egy gyerek egy intézményben, azt jelezheti, hogy gyakran megbetegszik, vagy tartósan szomorú és lehangolt. Ez szerencsére nagyon ritkán fordul elő.

Eleget eszik-e a gyerek? – táplálkozás, táplálás

A gyerekek három éves kora körül a legtöbb szülőnek szembesülnie kell kisebb-nagyobb evési problémákkal. A kisdedkori táplálkozási nehézségek többsége azonban leginkább csak a szülők számára az. Sokan abba a hibába esnek ugyanis, hogy túlzottan erőltetik az evést, aggódnak a kicsik „étvágytalansága” miatt és bosszankodnak, ha a gyermekük nem akarja elfogadni az általuk felállított szabályokat (például addig nem állhat fel az asztaltól, amíg mindent meg nem evett a tányérjáról).

A lecsökkent étvágy azonban teljesen természetes ebben a korban, mivel a gyerekek fejlődése a második életévük végére lelassul és ezzel együtt csökken igényük a tápanyagra is. Szembetűnően megváltoznak a testarányok is: a gyerekek alkata vékonyabbá, a hasuk laposabbá válik, ez azonban a növekedés természetes velejárója.

Nem szerencsés tehát, ha az étkezés kapcsán feszültség alakul ki a gyermek és a szülő között, mert ez a kicsikben makacs ellenállást vált ki, ami aztán állandósulhat. Gondokat okozhat az is, hogy az egyes étkezések időpontját nem tartjuk be következetesen (hol a játék, hol a tévé nézése miatt csúszik el az étkezés), vagy nem hagyunk elég időt az evésre, esetleg nem ízletes az étel, vagy nincs megfelelően tálalva. Talán nem is gondolnánk rá, de az is gondot okozhat, ha nem megfelelő az etetőszék, vagy rossz hangulat uralja az étkezéseket.

Legjobbat azzal tehetünk, ha megpróbáljuk elfogadni a kicsi étvágyának ingadozásait, továbbá megpróbálunk jó példával elöl járni az étkezés terén is (pl. kellemes hangulatot teremtve nyugodtan és fogyasztjuk el az ételt).

A gyerekek egy része három éves korára erősen válogatóssá válik. Ennek oka sok minden lehet, például a szülők kevés fajta étellel kínálják, miután tévesen arra a következtetésre jutnak, hogy a kicsi „nem szeret, nem akar elfogadni” bizonyos ételeket.