Tehetséges a gyermekem
Ki ne szeretne egy tehetséges gyermek büszke szülője lenni? A sikerek és eredmények
szép pillanatait azonban hosszú évek dolgos, fáradságos hétköznapjai előzik meg,
amelyek korántsem olyan csillogóak, mint az első látásra tűnik. Nem szabad elfeledkezni
róla, hogy a legfontosabb a gyermeknek az, ha vannak barátai, tud pihenni, kiegyensúlyozott
és örömét leli a hétköznapokban. A gyermeki tehetség adomány, amelyet fejleszteni
kell, ugyanakkor a gyerek lelke könnyen sérül, ha ő folyton kitűnik, állandóan
különbözik a többiektől. Egy tehetséges gyerek nagy türelmet és figyelmet igényel
a körülötte élő emberektől. Ne felejtsük: szülőként legfontosabb célunk, hogy
boldog gyermekeket neveljünk, akikből boldog felnőttek válnak majd. És ehhez nem
kell mindenképpen leg-leg-leg-nek lenni.
Az átlagon felüli képességgel megáldott gyerekek nem átlagosak, vagyis pont úgy
különböznek a többiektől, mint a speciális igényű, nehezebben fejlődő gyerekek.
Bizonyos területeken (tánc, sport, zene, matematika stb.) már egészen korán, 2-3
éves korban is kitűnhet a különleges képesség. Nagyon óvatosan bánjunk a gyermekünk
korai tehetséggondozással!
30_tehetseges_gyerek.jpg
/data/cms68863/30_tehetseges_gyerek.jpg
200
290
-
30_tehetseges_gyerek.jpg
/data/563476/tn_30_tehetseges_gyerek.jpg
39
56
thumbnail: -
Mivel vigyázzunk? Ne essünk abba a hibába, hogy teljesítménykényszerbe hajszoljuk a tehetséggel megáldott gyermeket! A futballtól, kosárlabdától például elveheti
a jó labdaérzékű óvodás gyerek kedvét, ha nem „játékból”, hanem fejlesztési céllal
gyakoroltatják, kikérdezik a szabályokat, mérik a teljesítményt. Ha a szülő sakkvilágbajnokot
szeretne nevelni a lányából és minden áldott hétvégén csakis ez a közös program,
akkor félő, hogy a gyermek nem meri megmondani, hogy a játék fárasztó neki, bűntudata
lehet, hogy nem teljesít elég jól. Ha túl korán leterheljük feladatokkal, fejlesztő
gyakorlatokkal és foglalkozásokkal, elvehetjük a gyerek természetes érdeklődését!
A hajtós edzők, a versenyről versenyre űző tanárok sokszor kiapasztják a gyermek
erőtartalékait, aki így nem éli át az életkorának megfelelő örömöket, a felszabadult
játék adta boldogságot. Ha egy gyerek nem köt barátságokat, akkor nem éli át az
apró viták utáni nagy béküléseket, később nehezebben kezeli a konfliktusokat.
Ha megfelelési vágyból meg is teszi, amit elvárnak tőle, a személyisége sérülhet
és elveszítheti a természetes örömre való képességet. Az életben pedig nem csak
virtuóz hegedűművészekre és világbajnok futballistákra van szükség: sokkal több
emberből lesz néző, aki élveszi a zenész vagy sportoló játékát…
Ne ijedjünk meg, ha a gyermek egy korai, gyors iramú fejlődést követően hirtelen
„leáll” és nem mutat olyan gyors előrehaladást! Ilyenkor türelmesnek kell lenni
és nem szabad továbbra is magasan tartani az elvárásokat! Lehetséges, hogy a gyermek
még „töltekezik”, és csak serdülőkorban fogja újra megcsillantani tehetségét.
A fejlődés siettetése könnyen visszaüt. Ne akarjuk mi diktálni a tempót és az
irányt, hanem adjuk meg a lehetőséget, főleg az óvodás és kisiskolás időszakban,
hogy a gyermek képességei saját tempójukban fejlődjenek!
Ha a gyermeknek testi-lelki problémákat okoznak az átlagostól eltérő képességei
és az ezzel kapcsolatos nehézségek, akkor érdemes felkeresni egy tehetséggondozó
pszichológust. Ha egy gyereknek óriási a mozgásigénye, érezhetően van benne versenyszellem
és kitartás a sporthoz, akkor keressünk olyan edzőt, aki a kisgyermeket kisgyermekként
kezeli, engedi a játékosságot, teret ad néha a „hóbortosságnak” is, és a gyerekkel
együtt örül a felszabadult pillanatoknak! Ha más területen, például a művészetekben
ügyes a gyerek, akkor is gyakran szüksége lehet arra, hogy saját akarata szerint,
egyszerűen csak örömből alkosson, rajzoljon vagy „csak úgy” énekelgessen! Az ilyen
felszabadult (felnőtt számára néha indokolatlannak és idegesítőnek tűnő) játék
a gyerek kreativitását jelzi, érdemes türelmesnek lenni, hagyni, hogy a gyerek
feltöltődjön a szabad, különösebb szabályok nélküli szórakozásból.
Felmerülhet, hogy a képességek fejlesztése érdekében elkülönítsék a gyermeket
az iskolai vagy óvodai közösségből. Ezt fontoljuk meg nagyon alaposan, mielőtt
a magániskola vagy magántanulóság mellett döntünk! Ha valakinek gyermekként nincs
lehetősége kifejleszteni a beilleszkedés és a közösséghez tartozás, valamint a
baráti kapcsolatok kiépítésének és ápolásának készségét, akkor ezzel felnőttként
is gondjai lehetnek, ami elmagányosodáshoz vezethet. Sok –akarata ellenére- túlhajszolt
gyermeket láttunk már ifjúkorra komoly pszichológiai vagy akár pszichiátriai problémákkal
(depresszió, öngyilkossági kísérletek) kűzdeni. Tanuljunk mások keserű példájából
és szülőként előzzük meg az ilyen problémák kialakulását.
TIPP
- A legtöbbet azzal tehetjük gyermekünkért, ha nem fosztjuk meg az örömteli játékkal
eltöltött időtől és sokat vagyunk vele, figyelünk rá, elfogadással és türelemmel
reagálunk a szokatlan reakcióira, viselkedésére és tudásvágyára. Tudatosítsuk
magunkban, hogy a teljesítmény, a siker és a tehetség teljesen különböző dolgok!
- Engedje gyermekét a testvérekkel, más gyerekekkel és a tágabb családdal (pl.
unokatestvérek) játszani, és ne alkalmazzon külön szabályrendszert (például neki
nem kell rendet tartani a szobájában, mint a többieknek, mert sokat gyakorol délutánonként)!
A tehetséges gyermek környezetében lévő többi gyerek megkülönböztetve érzi magát,
ez rossz hatással lehet a kapcsolatukra. Pedig a rokoni és baráti kapcsolatok
mindenkinek nagyon fontosak! Érdemes hangsúlyozni a többi gyerek felé is azt,
hogy ők miben jók, milyen területen ügyesek.