30. Baba-mama hírlevél – 6,5 éves gyermek

Tehetséges a gyermekem

Ki ne szeretne egy tehetséges gyermek büszke szülője lenni? A sikerek és eredmények szép pillanatait azonban hosszú évek dolgos, fáradságos hétköznapjai előzik meg, amelyek korántsem olyan csillogóak, mint az első látásra tűnik. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy a legfontosabb a gyermeknek az, ha vannak barátai, tud pihenni, kiegyensúlyozott és örömét leli a hétköznapokban. A gyermeki tehetség adomány, amelyet fejleszteni kell, ugyanakkor a gyerek lelke könnyen sérül, ha ő folyton kitűnik, állandóan különbözik a többiektől. Egy tehetséges gyerek nagy türelmet és figyelmet igényel a körülötte élő emberektől. Ne felejtsük: szülőként legfontosabb célunk, hogy boldog gyermekeket neveljünk, akikből boldog felnőttek válnak majd. És ehhez nem kell mindenképpen leg-leg-leg-nek lenni.

Az átlagon felüli képességgel megáldott gyerekek nem átlagosak, vagyis pont úgy különböznek a többiektől, mint a speciális igényű, nehezebben fejlődő gyerekek. Bizonyos területeken (tánc, sport, zene, matematika stb.) már egészen korán, 2-3 éves korban is kitűnhet a különleges képesség. Nagyon óvatosan bánjunk a gyermekünk korai tehetséggondozással!

Mivel vigyázzunk? Ne essünk abba a hibába, hogy teljesítménykényszerbe hajszoljuk a tehetséggel megáldott gyermeket! A futballtól, kosárlabdától például elveheti a jó labdaérzékű óvodás gyerek kedvét, ha nem „játékból”, hanem fejlesztési céllal gyakoroltatják, kikérdezik a szabályokat, mérik a teljesítményt. Ha a szülő sakkvilágbajnokot szeretne nevelni a lányából és minden áldott hétvégén csakis ez a közös program, akkor félő, hogy a gyermek nem meri megmondani, hogy a játék fárasztó neki, bűntudata lehet, hogy nem teljesít elég jól. Ha túl korán leterheljük feladatokkal, fejlesztő gyakorlatokkal és foglalkozásokkal, elvehetjük a gyerek természetes érdeklődését! A hajtós edzők, a versenyről versenyre űző tanárok sokszor kiapasztják a gyermek erőtartalékait, aki így nem éli át az életkorának megfelelő örömöket, a felszabadult játék adta boldogságot. Ha egy gyerek nem köt barátságokat, akkor nem éli át az apró viták utáni nagy béküléseket, később nehezebben kezeli a konfliktusokat. Ha megfelelési vágyból meg is teszi, amit elvárnak tőle, a személyisége sérülhet és elveszítheti a természetes örömre való képességet. Az életben pedig nem csak virtuóz hegedűművészekre és világbajnok futballistákra van szükség: sokkal több emberből lesz néző, aki élveszi a zenész vagy sportoló játékát…

Ne ijedjünk meg, ha a gyermek egy korai, gyors iramú fejlődést követően hirtelen „leáll” és nem mutat olyan gyors előrehaladást! Ilyenkor türelmesnek kell lenni és nem szabad továbbra is magasan tartani az elvárásokat! Lehetséges, hogy a gyermek még „töltekezik”, és csak serdülőkorban fogja újra megcsillantani tehetségét. A fejlődés siettetése könnyen visszaüt. Ne akarjuk mi diktálni a tempót és az irányt, hanem adjuk meg a lehetőséget, főleg az óvodás és kisiskolás időszakban, hogy a gyermek képességei saját tempójukban fejlődjenek!

Ha a gyermeknek testi-lelki problémákat okoznak az átlagostól eltérő képességei és az ezzel kapcsolatos nehézségek, akkor érdemes felkeresni egy tehetséggondozó pszichológust. Ha egy gyereknek óriási a mozgásigénye, érezhetően van benne versenyszellem és kitartás a sporthoz, akkor keressünk olyan edzőt, aki a kisgyermeket kisgyermekként kezeli, engedi a játékosságot, teret ad néha a „hóbortosságnak” is, és a gyerekkel együtt örül a felszabadult pillanatoknak! Ha más területen, például a művészetekben ügyes a gyerek, akkor is gyakran szüksége lehet arra, hogy saját akarata szerint, egyszerűen csak örömből alkosson, rajzoljon vagy „csak úgy” énekelgessen! Az ilyen felszabadult (felnőtt számára néha indokolatlannak és idegesítőnek tűnő) játék a gyerek kreativitását jelzi, érdemes türelmesnek lenni, hagyni, hogy a gyerek feltöltődjön a szabad, különösebb szabályok nélküli szórakozásból.

Felmerülhet, hogy a képességek fejlesztése érdekében elkülönítsék a gyermeket az iskolai vagy óvodai közösségből. Ezt fontoljuk meg nagyon alaposan, mielőtt a magániskola vagy magántanulóság mellett döntünk! Ha valakinek gyermekként nincs lehetősége kifejleszteni a beilleszkedés és a közösséghez tartozás, valamint a baráti kapcsolatok kiépítésének és ápolásának készségét, akkor ezzel felnőttként is gondjai lehetnek, ami elmagányosodáshoz vezethet. Sok –akarata ellenére- túlhajszolt gyermeket láttunk már ifjúkorra komoly pszichológiai vagy akár pszichiátriai problémákkal (depresszió, öngyilkossági kísérletek) kűzdeni. Tanuljunk mások keserű példájából és szülőként előzzük meg az ilyen problémák kialakulását.