Koragyermekkor portál

Korcsoportos hírlevél

3,5 év

25. Baba-mama hírlevél – 3,5 éves gyermek

2015.07.16.

Kedves Olvasó, kedves Szülők!

Szülői típusok: a kényszerítő szülő. Domináns kézhasználat kialakulása, a kényszerített kézhasználat kockázatai, a gyermek és a szexualitás. Hírlevelünk 25. számában ezeket a témákat járjuk körbe.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Gyorslinkek

<contents headingid="563022" moderate="true" read="true" title="3,5 év" url="korcsoportos_hirlevel/35_ev" write="true">
<article contentid="570003">
<title>25. Baba-mama hírlevél – 3,5 éves gyermek</title>
<url>korcsoportos_hirlevel/35_ev/25_hirlevel_3_es_fel_ev.html</url>
<starttime>
<timestamp ms="1437045840000">
<year>2015</year>
<month>7</month>
<day>16</day>
<dayofweek>5</dayofweek>
<hour>13</hour>
<minute>24</minute>
<sec>0</sec>
</timestamp>
</starttime>
<expired>false</expired>
<lead>
<formatted-text>
<h4>Kedves Olvasó, kedves Szülők!</h4>

Szülői típusok: a kényszerítő szülő. Domináns kézhasználat kialakulása, a kényszerített
kézhasználat kockázatai, a gyermek és a szexualitás. Hírlevelünk 25. számában
ezeket a témákat járjuk körbe.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik
életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a <a href="http://www.koragyermekkor.hu " title="">www.koragyermekkor.hu</a> weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program
</formatted-text>
</lead>
<body>
<formatted-text>

<h4>Kényszerítő szülő </h4>

Ha egy szülő túlságosan szigorú, akkor nem figyel eléggé arra, hogy a gyereke
ki is valójában. Minden gyermek önálló személyiségként születik, vannak mozgékonyabb
babák, vannak csendes babák, vannak állandóan kíváncsi, szemlélődő babák. Ha engedjük,
hogy a gyermekünk olyan (is) legyen, amilyen lenni szeretne, akkor segítünk neki,
hogy elfogadja saját magát a hibáival és jellemzőivel együtt, és később felelősséget
vállaljon azért, amit tesz. Erősen korlátozó nevelési stílusnak nevezzük, amikor
a szülőé a hatalom és a gyerek alárendelt szerepet kap. Ilyenkor a szülő úgy gondolja,
hogy a gyermek az „övé”, ráerőlteti saját elképzeléseit, például előre megálmodja,
hogy a gyereknek orvosnak vagy ügyvédnek kell lennie – akkor is, ha a gyerek nem
arra született. Ha pedig a gyerek éppen nem tanul vagy nem viselkedik úgy, ahogy
a szülő szeretné, akkor kényszerítik, büntetik, vagy megpofozzák.

<embedded align="right" bottom="0" height="291" id="563548" left="10" right="0" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>25_kenyszerito_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68876/25_kenyszerito_szulo.jpg</url>
<width>200</width>
<height>291</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>25_kenyszerito_szulo.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563547/tn_25_kenyszerito_szulo.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A kényszerítő szülő általában túl sok dolgot tilt ok nélkül, például a gyereknek
nincs módja választani játékok, iskolák, tantárgyak közül, hanem elvárják tőle,
hogy a tervek (és ne az életkörülmények) szerint teljesítsen. Ha a gyereknek kötelező
„szeretni” a dolgokat, amelyeket valójában nem szeret, akkor egy idő után nehezen
boldogul a világban. Ha a szülő állandó bűntudatot ébreszt, amiért a gyerek megszegi
a szigorú szabályokat, akkor a gyerek úgy érzi, ő rossz, nem szeretik, nem tud
jót csinálni. Az ismétlődő szidások miatt aztán a gyermek elveszíti önbecsülését
és lassan meggyőződésévé válik, hogy ő teljesen értéktelen.

A tekintélyelvű szülők gyermekei – mivel állandóan a megkérdezésük nélkül hoznak
őket érintő döntéseket – később sem lesznek képesek olyan döntéseket hozni, amelyek
létfontosságúak. Például az a fiú, akinek megmondják, hogy milyen lányokkal ismerkedhet
és kikkel barátkozhat, folyton azon izgul, hogy hibát követ el és haragszanak
rá. Előfordulhat az is, hogy a gyermek fellázad a szülői elnyomás ellen, és nem
mesél semmiről, nem viszi haza a barátait vagy jó messzire elköltözik az elvárások
elől. Minél erőszakosabban akarják kényszeríteni, annál jobban ellenáll. A frusztráció
miatt aztán indulatossá, hirtelen haragúvá válik, de van olyan gyerek is, aki
úgy tiltakozik, hogy meg sem szólal, vagyis némán dacol. Előfordulhat, hogy a
gyereket bosszúvágy is fűti, hogy visszavágjon a bántásokért.

<li>Szülőként vegyük figyelembe, hogy ha a gyerek úgy érzi, elég figyelmet, szeretetet
és törődést kap, akkor késztetést érez, hogy együttműködjön és kiérdemelje a dicsérő
szavakat. Ehhez viszont az kell, hogy alapvetően elfogadja őt olyannak, amilyen,
még akkor is, ha a személyisége teljesen más, mint amilyet szeretne. Egy pajkos,
izgága, cserfes kislányból ne akarjon mindenáron komoly, csendes leánykát faragni!
A szülő a sikertelenségtől lesz szomorú, a gyerek pedig attól, hogy nem lehet
önmaga. Ha szükséges, az apuka és az anyuka közösen beszéljék át, hogy a nevelésben
alkalmazott szabályok és tiltások mennyire indokoltak, és próbaképp lazítsanak
rajtuk. </li>

<li>Igyekezzünk többször megkérdezni a gyermekünket arról, hogy ő mit szeretne, hogyan
érez egy döntéssel kapcsolatban (ha például kistestvér érkezése miatt átköltöztetjük
egy másik szobába). A kérlelhetetlen vasszigornál sokkal hatásosabb lehet a dicséret
és a bátorítás, hogy a gyerekek a legjobbat hozzák ki magukból. A szülők higgadtsága
segíthet, hogy a gyerek vigyázzon magára, óvja magát a bajtól. </li>
</ul>
</body>
</textbox>

<h4>A gyerek és a szexualitás </h4>

<embedded align="left" bottom="0" height="289" id="563550" left="0" right="10" title="" top="0" width="200">
<image>
<title>25_agyerek_esa_szexualitas.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms68877/25_agyerek_esa_szexualitas.jpg</url>
<width>200</width>
<height>289</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>25_agyerek_esa_szexualitas.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563549/tn_25_agyerek_esa_szexualitas.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>A szülő fontos feladata segíteni a gyermekét, hogy felnőtt korában jóban legyen
a saját testével, és a szexualitásban kölcsönös örömet és biztonságot keressen
majd társával. Érzékeltessük a gyermekkel, hogy a szex normális esetben izgalmas,
értékes, természetes, mindkét felnőtt számára kívánatos dolog. A természet rendje
szerint már a csecsemők és a kisgyermekek is szereznek örömet a testüknek, leggyakrabban
ujjszopással, vagy ha a szülők megnyugtatásként cumit vásárolnak, akkor cumizással.
Sok gyereknek van „rongyija”, vagyis ronggyá rágcsált textildarabja, plüssállatkája,
amit az arcához dörzsöl, simogat. Néhány kicsi úgy alszik el, hogy közben haját
csavargatja, fülcimpáját, fejbőrét dörzsöli. Aggaszthatja a szülőt, ha a gyerek
a szeme láttára ingerli a nemi szervét, pedig ez normális jelenség, még akkor
is, ha a felnőttnek szokatlan és kínos.

Régen szigorú tiltásokkal próbálták a szexualitást felnőtt korra korlátozni,
így volt ez Európában az elmúlt kétszáz évben. Közben rengetegen felháborodtak,
amikor egy Freud nevű pszichiáter azt merte állítani, hogy a gyerekekben is van
nemi vágy (más néven szexuális libidó). Van-e nemi vágy a gyerekekben a hivatalos
álláspont szerint? A tudomány mai állása szerint a gyerekek nem éreznek igazi
érzéki vágyat a nemi hormontermelés megindulása előtt, vagyis a nemi szerveik
érintéséhez kapcsolódó érzések nem ugyanolyanok, mint felnőttkorban.

Az ujjszopás és minden fent felsorolt örömszerzés akkor lehet kóros, ha a gyerek
életében ez a legfontosabb, és más dolgokat helyettesít. A tipikus csecsemő- és
kisgyermekkori örömszerzés (cumizás, puha rongyok szorongatása) 3-4 éves korra
általában megszűnik. A gyerekek egy része fürdés, tisztálkodás vagy játék közben,
esetleg elalvás előtt felfedezi, hogy a saját nemi szerve érintése kellemes.

Ha aggódik, hogy gyermeke túl sokat tölt testi örömszerzéssel, akkor gyermekorvos
vagy pszichológus segítségét kérheti. A pszichológus beszélget a szülőkkel, a
gyerekkel bábozik, játszik, közben kideríti, hogy a gyermeknek mi hiányzik, mit
pótol az életében „önmaga szeretgetésével”. Lehet, hogy javasol valamilyen módszert,
hogy a családban min lenne érdemes változtatni, ha bántja valami a gyereket. Kiderülhet,
hogy a gyerek fél valamitől (például egyedül elaludni a sötét szobában). Az is
lehetséges, hogy az orvos, a pszichológus még több odafigyelést, törődést javasol.
Néha annyi is elegendő, hogy a szülő esténként mesél a gyermeknek, ezzel leköti
a figyelmét, csillapítja a félelmét. Legtöbb esetben a pszichológus arra jut,
hogy a dolog teljesen normális és az aggódó szülő megnyugodhat.

<li>
A folyamatos internetes vagy televíziós szexuális ingerek miatt előfordulhat, hogy a gyerekben nem alakulnak ki gátlások, pedig a szexualitással
kapcsolatos egészséges gátlások nagyon-nagyon fontosak az ép lélek szempontjából!
</li>

<li>
A szülők viselkedése nagy hatással van a gyerekre! A párkapcsolat és a gyerek szempontjából az a jó, ha a szülőknek zavartalan
szerelmi életet élhetnek. Ezt segíti, ha a gyerek külön helyiségben alszik és
tiszteletben tartja a szülők magánéletét. A szülők meztelensége, nemiségük érzékletes
látványa hatással van a gyerekre! Együtt élő emberek között elkerülhetetlen, hogy
hiányos öltözékben lássák egymást, de inkább kerülendő, hogy 2-3 évnél idősebb
gyerek gyakran lássa meztelenül a szülőket, különösen az ellenkező nemű szülőt.
</li>
</ul>
</body>
</textbox>
Vannak gyerekek, akik nagyon nehezen tudnak megválni az ujjszopástól és a cumizástól.
A durva módszereket semmiképpen sem javasoljuk. Az ujj bekötözése, bepaprikázása
értelmetlen és kárt okozhat.

Bármennyire nyugtalanító, hogy ha a gyerek folyton a nemi szervéhez nyúlkál,
nincs ezzel túl sok teendő: annyit érdemes ellenőrizni, hogy van-e gyulladás,
vagy más irritáló dolog (például kullancs) a nemi szerv környékén, mert lehet,
hogy csak ezért „piszkálja”.

A nemi szervek iránti érdeklődés oka lehet, hogy a televízióból és az internetről
egész nap árad az erotikus tartalom műsorajánlóban, zenei klipben és reklámban,
néha híradóban is. Már az óvodások utánozzák az előző nap látott szerelmi jelenetet!
Jó, ha a szülő elmeséli, hogy a szex normális esetben mindkét felnőtt számára
kívánatos dolog, vagyis egyik félnek sem fájdalmas vagy rossz. Másrészt ne menjen
egész nap korlátlanul a tévé, az esti műsorokat pedig ne nézzék a kisgyermekek!

A gyerek túl fiatal ahhoz, hogy visszautasítsa a szexuális vonzalommal hozzá
közeledőket, figyeljünk rá, hogy csak olyan bébiszitterrel, rokonnal hagyjuk ott,
akiben megbízunk! Ha a gyerek hirtelen megváltozik (pl. túlságosan szótlan lesz
vagy túl beszédes), jelezheti, hogy olyasmi történt vele, amit nem tud elmondani.
Ha mégis próbálja elmesélni, hogy valaki molesztálta, akkor türelemmel hallgassuk
végig! Például elmesélheti, hogy „Nagybácsi maga mellé fektetett”, ekkor ne legyünk
hirtelen agresszívek, ne ijesszük meg, nehogy bűntudatot keltsünk benne – és ezzel
tovább rontsunk a helyzeten! Keressünk pszichológus a probléma feldolgozására!
Ha a gyermekét molesztálták, kérje a rendőrség segítségét!

<h4>A gyerek maga dönt a kézhasználatról</h4>

Ha azt halljuk, hogy 'kétbalkezes', 'balfácán' vagy 'balsors', akkor tudjuk,
hogy bizony semmi jóra nem számíthatunk. A magyar nyelvben sajnálatos módon elég
sok negatív jelentés társul a bal oldalhoz, pedig a balkezesség semmilyen valós
hátrányt nem jelent sem a tanulásban, sem az élet egyéb területein. Ennek ellenére
mégis sok gyermek kénytelen a “szép kezét” használni az amúgy domináns bal helyett,
mert a szülők vagy nevelők ilyen vagy olyan megfontolásból azt tartják helyesnek.

<embedded align="left" bottom="0" height="318" id="563552" left="0" right="10" title="" top="0" width="220">
<image>
<title>25_agyerek_maga_dont_akezhasznalatrol.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/cms69250/25_agyerek_maga_dont_akezhasznalatrol.jpg</url>
<width>220</width>
<height>318</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>-</metasize>
<thumbnail>
<image>
<title>25_agyerek_maga_dont_akezhasznalatrol.jpg</title>
<description></description>
<url>/data/563551/tn_25_agyerek_maga_dont_akezhasznalatrol.jpg</url>
<width>39</width>
<height>56</height>
<place></place>
<source></source>
<metasize>thumbnail: -</metasize>
</image>
</thumbnail>
</image>
</embedded>Azt, hogy egy gyereknek melyik a vezető, domináns keze, abból lehet tudni, ha
megfigyeljük, hogy a jobbat vagy a balt használja-e inkább: melyikkel rajzol,
melyikben tartja a kanalat, melyikkel nyúl a dolgokért. Szerencsés esetben a kicsi
3-4 éves korában az egyik kéz már határozott dominanciát mutat, és általában a
választott oldalon működik élesebben a fül, pontosabban és erősebben a láb, és
azon az oldalon van a vezető szem is.

Vannak azonban esetek, amikor a dominancia kialakulása problematikusabb: ha még
ötéves kor után is hol egyik, hol másik kezükkel nyúlnak a kicsik a tárgyak után,
rajzolás közben cserélgetik a ceruzát a bal és a jobb kéz között, egyes tevékenységeket
inkább úgy végeznek, mint a jobbkezesek, másokat pedig úgy, mint a balkezesek.
Bár iskoláskorra az a jó, ha már biztonságosan kialakul a domináns kézhasználat,
néha mégis megfigyelhető ilyen „kétkezesség” is, amely, ha a koordináció könnyedén
kialakul, nem okoz nehézséget a gyerekeknél.

Noha a világ inkább a jobbkezeseknek van berendezve – a kilincsek, az ajtók,
a zárak, a csapok mind-mind a jobbkezeseknek kedveznek –, rövid idő után a stabil
balkezesek is kiválóan meg tudják tanulni mindezek, számukra kissé kényelmetlen
használatát. Az alkalmazkodással ráadásul új készségeket kénytelenek kifejleszteni,
ezért sokan közülük az átlagosnál sokkal jobb térszemlélettel és a fejben történő
forgatás magasabb szintjével rendelkeznek, mely képességeket kiválóan tudják kamatoztatni
egyes szakmákban (pl. tervező mérnökként). Valójában nem is az az igazán fontos,
hogy a gyerekek melyik agyféltekéje vagy keze a domináns, hanem az, hogy a két
kéz együttműködése elég olajozott-e és a test két oldalát elég összehangoltan
használja-e a kicsi.

<textbox align="center" width="100%">
<title>
TIPP
</title>
<body>
Ha azt látjuk, hogy a gyermekünk sután használja a kezeit (labdázáskor, rajzoláskor,
vagy amikor tárgyak után nyúl, stb.), akkor érdemes kipróbálni vele valamilyen
játékos, a két agyfélteke összehangolását finomító mozgásterápiát, ami segít a
finommozgásban, a rajzolásban vagy az írásban való ügyetlenségen, és fejleszti
az eszközhasználat képességét. Szerencsére ma már sokféle mozgásterápia közül
lehet válogatni, de olyat érdemes választani, amely nem szól bele durván a kézhasználatba
(pl. holnaptól ismét bal kézzel kell rajzolnod!), hanem időt, gyakorlóterepet
és sok sikerlehetőséget ad a két oldal összehangolására, lehetőség szerint az
egész testet használó nagymozgásokon keresztül. A védőnő és a házi gyermekorvos
tud segíteni ilyen, koordinációt segítő mozgásterápia ajánlásában.
</body>
</textbox>

A legnagyobb kárt általában az okozza, amikor a felnőttek kívülről beavatkoznak
ebbe a finom rendszerbe és kényszerítéssel átszoktatják a gyerekeket a másik kezük
használatára. Bár a szülők legtöbbször a legjobb szándéktól vezérelve állnak neki
az átnevelésnek, az eredmény mégis lehangoló: dadogás, tanulási zavarok és személyiségfejlődési
problémák egy életen keresztül.

</formatted-text>
</body>
<priority>100</priority>
<source></source>
<author></author>
<keywords></keywords>
<seckeywords></seckeywords>
</article>
</contents>

25. Baba-mama hírlevél – 3,5 éves gyermek