Elkényeztető szülő
Minden gyereknek szüksége van szabályokra ahhoz, hogy biztonságban érezze magát,
és felnőttként elégedett és sikeres lehessen. Az óvodában, az iskolában, a munkahelyen,
a közlekedésben számtalan szabály vesz körül bennünket. Az emberek közötti békesség
érdekében lassanként megtanuljuk, mit szabad és mit tilos megtenni, és sokkal
nehezebb a világ dolgait átlátni annak a gyereknek, akit túlságosan engedékenyen
nevelnek. Az átlagosnál kényeztetőbb szülő - jó szándékból vagy bizonytalanság
miatt - nem szab egyértelmű határokat. Pedig a kiszámíthatóság igazi kincs a gyereknek,
persze ezen belül szereti próbálgatni erejét és képességeit!
TIPP
-
Beszéljük át gyermekünkkel, hogy miért fontosak a szabályok és miért van rájuk
szükség még a felnőtt életben is. Számára is legyenek érthetőek és követhetőek
a szabályok (mese után aludni kell). Ahelyett, hogy mit szeretne enni, kérdezzük
ezt: „Banánt szeretnél vagy inkább gyümölcsös joghurtot uzsonnára?” Dicsérjük
meg, amikor együttműködik és értékeljük az igyekezetét akkor is, ha a végeredmény
még nem az, amit elvártunk tőle (pl. megpróbált rendet tenni a szobájában).
-
Ha a szülő nem tud rászólni az óvodás gyerekre, aki este 9-kor a lépcsőházban
labdát pattogtat és hangoskodik, akkor az a gyerek később az iskolában egyszerűen
nem fogja érteni, hogy mi a baj vele, másokat miért idegesít. (Persze választhatunk
neki sportos iskolát, ahol rengeteget labdázhat, de ott is lesz olvasás óra, ahol
nyugton kell maradni.)
-
A szülő legyen következetes, ne féljen nemet mondani vagy kifejezni, ha éppen
fáradt vagy kedvetlen valamihez. A gyermek akkor is szeretni fogja az édesanyját,
ha az nem áll neki éjfélkor palacsintát sütni.
Az elkényeztetett gyerek néha nem törődik semmivel és kedvetlenség jellemzi,
de előfordulhat az is, hogy a szabályok nélkül növekvő gyerek inkább követelőzővé
válik, és azt várja, hogy környezete kiszolgálja. Tizenéves korban a szülő gyakran
teljesen elveszíti az ellenőrzést a korábban elkényeztetett gyermek felett, aki
nem tanulta meg, hogy ha rosszat tesz (vagy nem tesz semmit), akkor annak következménye
van. Előfordulhat, hogy a túlontúl engedékeny szülők felé semmilyen tiszteletet
nem mutat a gyerek. Az is gyakori, hogy a tinédzserek kihasználják, hogy a szülő
nem tud nemet mondani, ha pedig baj történik, a szülő „fejéhez vágják”, hogy miért
nem volt szigorúbb.
Ha a családban nincsenek egyértelmű szabályok, a gyereknek sokkal nehezebb sikert
elérni. Miért? Azért, mert nemcsak a kortársak közé, hanem az egész közösségbe
kell beilleszkedniük. Az anyukáknak gyakran vannak kéréseik a gondozók és a pedagógusok
felé. Megkérik például a dadusokat, hogy figyeljenek a gyerekre, ne egyen tejeset,
mert allergiás. Megkérik a tanárnőt, hogy ne feleltessen, mert a gyerek fáradt,
nem aludt, beteg a nagymama, stb. Tehát a szülők is elvárják, hogy odafigyeljenek
a gyerekre, cserébe érdemes segíteni a pedagógusoknak a kezdetektől fogva azzal,
hogy a gyereknek elmagyarázzuk: szabályok mindenhol vannak. Néhány tiltás kell
ahhoz, hogy a gyerek később képes legyen reggel felkelni, határidőket betartani,
együtt dolgozni kollégákkal, kompromisszumot kötni barátokkal, együtt élni másokkal.
A gyermeki őszinteség sokszor áldás a humorérzékkel és erős önkritikával megáldott
embereknek, de átok lehet azoknak, akik érzékenyek és befelé fordulók, ráadásul
egy bizonyos életkor után már tiszteletlenségnek és szemtelenségnek nevezik a
kíméletlen őszinteséget.
Néhány jól átgondolt szabály felállításával segíthetjük a gyermek mindennapjait,
de legyenek szabad időszakok is, például lehet játék az esti fürdés előtt!
Szép fogakkal lehet mosolyogni
26_szep_fogakkal_lehet_mosolyogni.jpg
/data/cms68874/26_szep_fogakkal_lehet_mosolyogni.jpg
150
217
-
26_szep_fogakkal_lehet_mosolyogni.jpg
/data/563497/tn_26_szep_fogakkal_lehet_mosolyogni.jpg
39
56
thumbnail: -
Ha ügyesek voltunk és nem erőltettük, de odafigyeltünk eddig gyermekünk fogápolására,
ráadásul magunk is jó példával jártunk elöl, mára bizonyára a gyerek életének
természetes része lett a fogmosás.
Nagyobb gyerekek már önállóan is próbálgathatják a fogmosást, de 6 éves korig
inkább csak szülői segítséggel és felügyelettel. Érdemes kizárólag természetes
összetevőjű fogkrémet választani. A fogkrém ugyanis könnyen felszívódik a száj
nyálkahártyáján, és a gyerek is szívesen lenyeli, különösen az ízesítetteket.
Természetesen felnőtt fogkrémet nem használhatnak, mindig babafogkrémet adjunk
nekik. Kisméretű, kis fejű, lekerekített végű fogkeféket vásároljunk a kicsiknek,
ezzel tudják tisztogatni a fogacskáikat.
TIPP
- Hogyan mossanak fogat a nagyobbacska gyerekek? Az alapos fogmosás legalább 2
percig tart. Minden fogat át kell dörzsölni. Ahol a fogak találkoznak az ínnyel,
ott a fogkefét 45 fokban illesztve, körkörösen mozgassuk kívül és belül. Ezután
a rágófelszínt kell megtisztítani, végül a nyelvhátat. Ezt minden étkezés után
ismételjük meg, de naponta legalább kétszer. Az esti fogmosás semmiképpen sem
maradhat el!
- Lehet, hogy sokáig cumit használ majd a gyermekünk, vagy az ujját szopja. Ez
4 éves korig teljesen természetes módja az önnyugtatásnak – amennyiben csak önmaga
megnyugtatására, esetleg elalváshoz használja ezt a módszert. E kor felett viszont
már lassan és szelíden le kell róla szoktatnunk, különben deformálhatja az állkapcsát
és befolyásolhatja, milyen irányba növekedjenek a fogak.
- És hogy mi a legfontosabb? A szülői példamutatás! Ha a kicsik látják, hogy nem
sumákoljuk el a fogmosást, számukra is minta lesz a fogak tisztán tartása.
Hiszti
26_hiszti.jpg
/data/cms69252/26_hiszti.jpg
150
217
-
26_hiszti.jpg
/data/563499/tn_26_hiszti.jpg
39
56
thumbnail: -
Sok szülő nehezen viseli gyermeke kezelhetetlen, hisztis viselkedését. Az ellenállás
része, hogy a gyerek hangosan zokog, vagy akár tombol, ha nem kapja meg azonnal,
amit szeretne. Máskor nem akar jönni vagy éppen elindulni, enni, öltözni, és a
délutáni vagy esti lefekvéssel is gondok lehetnek, pedig a szülő úgy érzi, hogy
„nem bántotta meg” a gyereket, és nincsen oka a sértődésre.
Ha a gyerek testi épségére veszélyes a hiszti, például a fejét veri a falba,
akkor muszáj a kezét gyorsan határozottan lefogni, ölbe venni, hátulról óvatosan
átölelni, és addig így tartani, megnyugtató hangon beszélni hozzá, amíg elmúlik
a hisztiroham. A kicsinek hallania kell, hogy amit akaratosan szeretne, az jogos,
csak nem teljesíthető (például jöjjön azonnal a mama, ha éppen kórházban van)
vagy pedig badarság vagy veszélyes (például éjszaka menjünk sétálni).
Érdemes figyelni, hogy hisztis viselkedést okozhat akár kezdődő betegség, kialvatlanság,
éhség, fáradtság, vagy bujkáló fájdalom is. Sokszor a gyermek környezete vagy
egy élethelyzet, ami számára feszültséget, ijedtséget, vagy bánatot okoz, szintén
előidézhet ilyen reakciót.
TIPP
Bármennyire is látványos a tombolás, ne engedjünk meg olyasmit, ami ellentmond
a józan észnek. A szülő higgadtsága és a gyermek figyelmének másra terelése (például
egy érdekes bogárral, mondókával, vagy egy izgalmas programmal) csillapíthatja
az elszabadult érzelmeket. Fontos már ebben az életkorban megtanulni, hogy nem
jár minden, akkor sem, ha anyagilag elérhető.
A rosszul kezelt hisztik kárt okozhatnak a szülők és a gyerekek viszonyában.
A gyerek ugyanis ilyenkor ösztönösen teszteli a felnőttet, hogy meddig mehet el,
mit hagynak neki és mikor szólnak rá. Nagyon nagy teher egy kisgyereknek, ha mindent
szabad! Ő még nem képes belátni döntései következményét! Ha például egy gyerek
sorbanállás közben hisztizve követeli a szülőtől, hogy vegyen meg neki egy csomag
matricát a pénztárnál, és a szülő (vagy helyette a nagyszülő) ezt megteszi, ezzel
nem csökkentik a hisztis jelenetek számát, hanem idővel egyre lehetetlenebb követeléseket
idéznek elő a gyermekükben (elvárja a gyerek, hogy bármit bármikor megkapjon).
A gyermek gyásza
A felnőttek számára is nehéz feladat a gyász: ha elveszítjük egyik hozzátartozónkat,
valahogy tudomásul kell vennünk a veszteséget, szembenéznünk a halállal, és meg
kell emésztenünk fájdalmas érzéseinket. A gyermekek ebben a helyzetben ugyanolyan
nehézségeken mennek keresztül, noha ennek jelei teljesen mások lehetnek, mint
a felnőtteknél. Ezt sok szülő félreérti, és úgy gondolja, hogy a gyereket hidegen
hagyja az eset: Lám, most is hogy rendetlenkedik! Így aztán megesik, hogy a gyerekek
gyötrő kérdéseikkel magukra maradnak.
Tudni kell, hogy a gyerekek gyászra adott azonnali reakciói hevesen, de gyorsan
lezajlanak. Az ezt követő látszólagos megnyugvás mögött viszont ott lehet a súlyos
lelki sérülések veszélye is, ha a gyerek nem kap példát és segítséget arra, hogy
igenis ki lehet fejezni a gyász érzéseit, nem kell, hogy titokká, tabuvá váljon
mindez a családban. Különösen az egyik szülő halála befolyásolhatja súlyosan a
későbbi személyiségfejlődés egészét, ha nincsen mód a gyász mély megélésére. A
testvér vagy hasonló korú gyermek halála is elhúzódó szorongásforrás lehet.
Megnehezíti a gyász feldolgozását, hogy manapság a gyerekek nem találkoznak a
mindennapi életben az elmúlás természetes formáival. Ezt a témát inkább csak elszemélytelenedett
módon, képernyőn keresztül, a bombasztikus hírekből ismerik.
TIPP
- Ha segíteni szeretnénk egy gyereknek megküzdeni egy halálesettel, beszélgessünk
vele erről, ne féljünk a kérdésektől! Adjunk rájuk a korának és értelmi szintjének
megfelelő magyarázatokat, olyanokat, amelyeket magunk is hitelesnek érzünk.
- Kérdezzük arról, hogy az elhunyt milyen szerepet töltött be az életében, milyen
közös dolgaik voltak, és engedjük, hogy a saját ritmusában meséljen. Meglehet,
hogy hirtelen témát vált, ő így tudja jelezni, hogy ennyi elég volt. Ám nyitottságunk
segíthet neki, hogy újra szóba hozza a témát, veszteséget.
- Kisebb gyerekeknél előfordulhat, hogy magukat érzik bűnösnek. Esetleg úgy gondolják,
hogy a haláleset egy rossz cselekedetük vagy gondolatuk miatt következett be.
Nyugtassuk meg őket, hogy ilyen nem történhetett. Biztassuk a gyermeket, sőt adjunk
mintát arra, hogy érzéseit mutassa ki, a szomorúság mellett esetleg a kevésbé
„ildomos” haragot is.
- A temetésen való részvétel életkorfüggő. A gyerekkel közösen eldönthetjük, hogy
szeretne-e eljönni, el tudja-e fogadni a halál visszafordíthatatlanságának látható
tényeit. Ha ezt még korainak találjuk, akkor valamilyen tevékenységbe ágyazott
búcsú is lehetséges. Jó lehet egy rajz, egy emléktárgy egy közös élményről, amit
a gyerek később egy jól előkészített temetőlátogatáskor vihet ki a sírhoz, emlékhelyhez.
Akár így, akár úgy, a lényeg, hogy a gyerek ne érezze magát kizárva egy családi
eseményből, olyan valakivel legyen együtt, akivel megbízhatóan bensőséges kapcsolata
van. Közeli hozzátartozó, főképpen szülő elvesztésekor hasonlóképpen fontos, hogy
lehetőleg ne változzon a gyerek környezete, napirendje a haláleset után. Ne vonják
meg tőle az életben maradottak a figyelmet, sőt biztosítsák, hogy ők jól vannak,
nem fognak meghalni, hasonlóképpen őhozzá, akivel szintén rendben van minden.