Lelki témák a várandósság első harmadában
Mindannyian mások vagyunk, természetes, hogy a várandósságunkat is
másképpen éljük meg. Van, akinek régóta dédelgetett álom a baba érkezése,
másnak pedig épphogy váratlan meglepetés. Az is lehet, hogy egy nem várt állapot,
és az elfogadásával meg kell küzdenünk. Egy biztos: az első három hónap lelki
témája mindenki számára maga a várandósság. Mi minden is történik ilyenkor?
Próbáljuk elfogadni azt a sok változást, átalakulást, amit ez az állapot hoz magával. A folyamat
sok kérdést felvethet. Ezek érinthetik az anyagi helyzetünket, a munkánkat, az
anyasággal-apasággal kapcsolatos érzéseinket vagy éppen a párkapcsolatunk változását.
TIPP
Írjuk le minden este, hogyan éreztük magunkat aznap, milyen gondolataink és
érzéseink jelentkeztek. Megfogalmazva és leírva, a problémák talán már nem tűnnek
megoldhatatlannak.
A pozitív, várakozásteli érzések mellett a nehézségek is megfogalmazódhatnak,
az is megtörténhet, hogy a nehéz érzések a babára terhelődnek: azt érezzük, hogy
a gyermek teljesen kiforgat önmagunkból, elszívja az életerőnket! Ilyenkor érdemes
szétválogatni az érzéseinket: amit érzünk, azt nem a baba „teszi velünk”, hanem
a testünk és a lelkünk így reagálja le azt a sok-sok változást, ami a kicsi megérkezésével
jár.
Az első három hónap feladata tehát, hogy megéljük, felvállaljuk a felmerülő kérdéseket,
esetleges aggodalmakat, és azokra megnyugtató válaszokat találjunk. Ha meg tudjuk
magunknak engedni nem csak a „rózsaszín”, hanem a nehezebb érzéseket is, a párunkkal
úgy léphetünk be a várandósság második harmadába, hogy elfogadjuk a babát mint
önálló létezőt, és mindazt a változást, amit az ő megérkezése hoz.
Ha a lélek mélyebb rétegeibe tekintünk,
azt láthatjuk, hogy a várandósság fontos átalakulásokat indít el. Olyan ez,
mintha a bensőnkben egy eddig kulcsra zárt ajtó kitárulna: olyan élmények,
érzések is a felszínre kerülhetnek, amelyek eddig a mélyben szunnyadtak.
Például, régi, gyermekkori, de akár csecsemőkori és magzati élmények éledhetnek
újra bennünk. A szülővé válás kapcsán pedig a saját szüleinkkel, főleg az
édesanyánkkal való kapcsolunk érzésvilága is felidéződhet. Természetesen ezek
az érzések ritkán azonosíthatók, csak azt lehet észrevenni, hogy a kismama
lelki stabilitása és összerendezettsége csökken. Ebben az időszakban
érzékenyebbé válik, könnyebben meghatódik és elsírja magát. Mindezt a
terhességi hormonoknak szokás tulajdonítani, holott sokkal inkább ehhez a mély
megnyíláshoz lehet köze.
Sajnos a társadalmi elvárások sokszor a bennünk zajló lelki folyamatokkal ellentétesek:
örömtől sugárzó,
boldog kismamát szeretne látni a környezet. A nők az első harmadban azonban nem
mindig tudnak eleget tenni ennek az elvárásnak. Emiatt sokan azt érzik, valami
gond van velük, nem úgy éreznek és viselkednek, ahogy ebben az élethelyzetben
„kellene”. Jó, ha tudjuk, hogy a várandóssággal kapcsolatos érzések, kétségek,
aggodalmak nagyon is természetesek, és teljesen jól működünk, ha átérezzük
őket. Amit átélünk, rendjén van, sőt, jót tesz, ha tudunk ezekről az
érzéseinkről beszélni, megfogalmazzuk őket. Megkönnyebbülést hozhat, ha
mesélünk róluk barátainknak, családunknak, és felvállaljuk őket a környezetünk
előtt is.
1_babat_varok.jpg
/data/cms68911/1_babat_varok.jpg
250
361
-
1_babat_varok.jpg
/data/563505/tn_1_babat_varok.jpg
39
56
thumbnail: -
Ha úgy érezzük, nagyon felhangosodtak az érzéseink, segíthet a naplóírás a
megemésztésükben. Ez esetben nem a hagyományos várandósnaplóról van szó, hanem
egy saját magunk számára írott naplóról. Ebbe a kismama kendőzetlenül, őszintén
feltárhatja a gondolatait, érzéseit, élményeit. A nehéz, fájdalmas élmények
megszelídítésének ez az egyik útja: a homályos, nyomasztó dolgokat szavakba
önthetjük, megfogalmazhatjuk. Így rájuk tudunk tekinteni, és már nem árasztanak
el akkora erővel. Úgy működik ez a fajta naplóírás, mint a kukta szelepe: a
felesleges gőzt, feszültséget ártalmatlan módon adhatjuk ki magunkból. Ha
sikerült megfogalmaznunk érzéseinket, nehézségeinket, akkor próbáljunk tervet
is felállítani: hogyan tudnék változtatni, előrelépni?
Család születik
TIPP
Érdemes családalapításkor magunkban válaszolni ezekre a kérdésekre:
- Gyermekként milyen szülői mintát láttam? Ebből mit szeretnék megtartani és mit
elhagyni?
- Milyen egyéb jó mintát láttam a környezetemben (pl. nagyszülők, rokonok, barátok
szülei), amelyeket szeretnék beépíteni a szülői viselkedésembe?
Kérdezzenek gyakran egymásról! Meséljenek egymásnak szülőhelyükről, gyermekkorukról,
szokásaikról! Ha például egyikük mákos gubát, a másik halászlevet szokott enni
egy ünnepen, anyagi körülményeikhez mérten főzzenek mindkét fél kedvére valót!
Mikor nevezhető egy pár felkészültnek
a gyermekvállalásra? Igazság szerint tökéletes felkészültségi állapot nem
létezik, hiszen kételyek (Vajon elég jó anya leszek-e? Hogy viselem majd a
szabadság hiányát és a nagyfokú korlátozottságot?) és bizonytalanságok (Vissza
tudok-e menni a munkahelyemre? Meg tudunk-e élni gyes/gyed mellett?) mindig
adódnak.Ez a családalapítás, az otthonteremtés ideje, amikor
kiszámíthatóságra és biztonságra van
legnagyobb szükségünk.
Szerencsére szegényes, egyszerű körülmények között is teljesen
normálisan felnőttekké válhatunk. Van olyan család, ahol négy-öt gyermek alszik
egy picike szobában. Akad olyan család, ahol egyáltalán nincsen gyermekszoba,
másoknál egy egész emelet jut a házból egy gyermeknek. Ahány ház, annyiféle
szokás szerint élünk, de a gazdagságot, amit a kiszámíthatóság ad, sehol nem
pótolja semmi.
A
kiszámíthatóság mindenütt alkalmazható aranyszabálya egyszerű dolgokból áll és
segíti az otthonteremtést.
Kiszámíthatóság az, hogy:
- legyen hol aludni,
- legyen mit enni,
- legyen olyan ember, aki figyel ránk,
- és amennyire csak lehet, legyünk őszinték másokkal és magunkkal.
Előfordulhat, hogy családalapításkor valakit soha nem látott nyugalom tölt el,
mások pedig
félnek, mert azt érzik, hogy velük nem foglalkozik senki. Néha az okoz gondot,
hogy a leendő apukák-anyukák még nem is tudják, hogyan kellene tartósan,
nyugalomban együtt élni. Arról ritkán esik szó, hogy valójában mennyire nehéz
alkalmazkodni
egymáshoz, hiszen vannak rossz napjaink, különbözőek vagyunk.
Gondot okozhat például, amikor a szerelmes pár egyik tagja korán kel és este
8-kor már álmos, viszont a másik félnek este 8-kor kezdődik „az élet”. Az egyik
fél aludna, a másik fél beszélgetne, ölelkezne, tévézne.
1_csalad_szuletik.jpg
/data/cms68912/1_csalad_szuletik.jpg
250
361
-
1_csalad_szuletik.jpg
/data/563503/tn_1_csalad_szuletik.jpg
39
56
thumbnail: -
A legszerencsésebb az, ha
különböző kultúrákból származó pár tagjai elhatározzák, hogy alkalmazkodnak
egymáshoz a közös boldogulás kedvéért. A pár tagjai
keressék meg azokat a dolgokat, amelyek közösek bennük, amelyre együtt tudnak
alapozni, és építsék fel saját kis családi világukat, ami csak az övék – hordozza
mindkettejük gyökereinek erejét, de ez már valami új, ami kizárólagosan a sajátjuk.
Néha előfordul, hogy a párválasztás, elköteleződés, családalapítás körülményei
teljesen bizonytalanok. A nehéz élethelyzetekben is segít, ha becsüljük és tiszteljük
a másik felet, születendő gyermekünk másik szülőjét. Ahol általában normális a
hangulat (persze nem lehet mindig jókedvűnek lenni!) és a családtagok figyelnek
egymásra, nagyobb eséllyel válik a gyermekből egészséges lelkű, határozott, kiegyensúlyozott
felnőtt.
Megmozdult a baba! - Témák a várandósság második harmadában
A várandósság második harmadának központi témája maga a magzat. Hogyan fog kinézni?
Egészséges lesz-e? Kire hasonlít? Milyen a természete, inkább nyugodt vagy aktív?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a kismamát. Ezek a képzetek egyáltalán
nem öncélúak, éppen ellenkezőleg, ezzel egyben mintegy lelkileg tápláljuk, növesztjük
a babánkat, mint egy magocskát, és erősítjük a közöttünk levő kapcsolatot. Ezért
érdemes ügyelni rá, hogy az ultrahangos felvételek és babamozik ne szorítsák ki
teljesen a babával kapcsolatos fantáziaképeink áramlását. Minél inkább rá tudunk
gondolni a babánkra, annál szorosabbá válik a kapcsolatunk vele, mintha a köztünk
lévő szál egyre erősebbé, vastagabbá szövődne. Tehát bátran ábrándozzunk a hasunkban
növekvő kisbabáról, képzeljük el, milyen is ő!
Ebben az időszakban természetes, hogy növekszik a
befelé fordulás igénye. Ezért fontos, hogy a mindennapi tevékenységeken túl a
kismama teret és időt teremtsen olyan tevékenységeknek, mint a séta,
zenehallgatás vagy ellazulás. Bármi megfelel erre a célra, amiben kedvünket
leljük, és elengedettséget vált ki bennünk. A második harmad a várandósság
legkiegyensúlyozottabb szakasza, a kismamák ilyenkor gyakran átélik a
kiteljesedettség élményét és másállapotuk áldott minőségét.
TIPP
Sok kismamában aggodalmat szül, hogy a kisbaba osztozik az anya érzésvilágában.
Különösen akkor lehet ez félelmetes, ha az anya éppen nehéz élményeivel birkózik.
Ilyen esetekben sokat segíthet a szétválasztás technikája. Ha elöntenek bennünket
a nehéz érzések (félelem, harag stb.), forduljunk a baba felé és nyugtassuk meg:
„Anyának meg kell birkóznia egy nehéz helyzettel, ezt bizonyára te is érzed. De
neked ezzel nincs dolgod. Nyugodtan pihenj, aludj, anya ezt ügyesen megoldja.”
Ahogy a nehéz érzések, úgy a megnyugtatás is megérkezik a kisbabához.
Megfigyelheti babája jelzéseit – mit gondol, vajon hogy érezheti magát, amikor
például nagyokat rugdos? A mozgásából kiolvasható-e, mit szeret és mit nem (pl.
bizonyos zenék, apa vagy testvér hangja stb.)?
Amikor először érezzük, hogy
megmozdul a babánk, a vele való kapcsolatunk új szintre lép. Az anya immár
„belülről érkező”, meggyőzőbb visszajelzéseket kap a magzat létezéséről és
aktivitásáról. Az apa is közvetlenül bekapcsolódhat a baba életébe,
megtapasztalhatja, hogy az ő hangjára, érintésére is reagál, sőt, különböző
játékokat találhatnak ki együtt. Például az anya vagy az apa a pocakra teszi a
kezét és kéri a babát, hogy rúgjon oda. Ha ez megtörténik, megdicséri, majd egy
újabb helyre helyezi a tenyerét és újból rúgásra biztatja. A babák nagyon
együttműködőek tudnak lenni ebben a játékban. Ha mégsem rúgnak, más játékok is
kitalálhatók.
Ilyenkor sokaknál a
párkapcsolat jellege is átalakul: a férfi egyre inkább védelmező és támaszt
nyújtó módon van jelen a kapcsolatban. A várandós nő a szexualitás mellett
(vagy helyett) fokozottabban igényelheti a közelséget, az érintéseket, az
intimitást.
A nő kapcsolata saját
édesanyjával alapvető változáson megy keresztül. Az anyák táborába való belépés
óhatatlanul mozgósítja az anyával kapcsolatos érzelmeket és mindazt, amit tőle
megtanultunk arról, hogy milyen is az anyaság, hogyan kell csinálni. Mérlegre
kerülnek a kapott minták és értékek, felmerül a „Mit tartsak meg és mit
csináljak másképp?” kérdése.