1. Baba-mama hírlevél – Várandósság, 20. hét
Lelki témák a várandósság első harmadában
Kedves Olvasó, leendő Édesanyák!
Gyönyörű időszak előtt állnak, amely jelentős mértékben befolyásolja majd az életüket.
Minden család életében eljönnek olyan szakaszok, amelyek a változásról szólnak. Ilyenkor a régi, ismerős, eddig bevált minták és megoldások már nem működnek, újakat kell keresnünk. A család szerkezete átrendeződik, és ehhez is alkalmazkodniuk kell. A szépségük mellett nehezek is lehetnek ezek a változások, de hozzátartoznak az egészséges családi élethez, sőt, nagyon is természetesek!
Különösen ismeretlen, új helyzet az is, amikor megfogan és megszületik az első, majd többedik gyermekük. Ahogy cseperedni kezdenek, számtalan szülői kérdéssel, bizonytalansággal találhatjuk szemben magunkat. Hogyan neveljük őket? Milyen elveket kövessünk, és ezeket a gyakorlatban hogyan alkalmazzuk? Ráadásul, mindannyian mások vagyunk, és ezek a személyes különbségek egyedi megoldásokat igényelnek.
Hírlevelünk célja, hogy sorra vegye a várandósságtól a gyermekünk hetedik életévének betöltéséig terjedő időszak legfontosabb témáit. Azokat a kérdéseket tárgyaljuk, amelyek minden család életében megjelennek, és gyakorlatias, a hétköznapokba azonnal átültethető leírásokat, konkrét, kézzelfogható tippeket adunk közre. Ahol csak lehetséges, ezeket az útmutatásokat élő példával is illusztráljuk a könnyebb érthetőség érdekében. Kiadványunkat pozitív, megengedő szemlélet jellemzi, ami nem a hibákra összpontosít, hanem az egyes helyzetek lehetséges jó megoldásaira, bevált gyakorlataira hívja fel a figyelmet.
Célunk, hogy mindenki meglelhesse a kivezető utat az elkövetkezendő idők minden helyzetében.
Ezzel a szemlélettel kívánunk jó olvasást, sikeres hasznosítást mindenkinek a maga életében!
Üdvözlettel:
Koragyermekkori program
Lelki témák a várandósság első harmadában
Mindannyian mások vagyunk, természetes, hogy a várandósságunkat is másképpen éljük meg. Van, akinek régóta dédelgetett álom a baba érkezése, másnak pedig épphogy váratlan meglepetés. Az is lehet, hogy egy nem várt állapot, és az elfogadásával meg kell küzdenünk. Egy biztos: az első három hónap lelki témája mindenki számára maga a várandósság. Mi minden is történik ilyenkor?
Próbáljuk elfogadni azt a sok változást, átalakulást, amit ez az állapot hoz magával. A folyamat sok kérdést felvethet. Ezek érinthetik az anyagi helyzetünket, a munkánkat, az anyasággal-apasággal kapcsolatos érzéseinket vagy éppen a párkapcsolatunk változását.
|
TIPP |
|
Írjuk le minden este, hogyan éreztük magunkat aznap, milyen gondolataink és érzéseink jelentkeztek. Megfogalmazva és leírva, a problémák talán már nem tűnnek megoldhatatlannak. A pozitív, várakozásteli érzések mellett a nehézségek is megfogalmazódhatnak, az is megtörténhet, hogy a nehéz érzések a babára terhelődnek: azt érezzük, hogy a gyermek teljesen kiforgat önmagunkból, elszívja az életerőnket! Ilyenkor érdemes szétválogatni az érzéseinket: amit érzünk, azt nem a baba „teszi velünk”, hanem a testünk és a lelkünk így reagálja le azt a sok-sok változást, ami a kicsi megérkezésével jár. Az első három hónap feladata tehát, hogy megéljük, felvállaljuk a felmerülő kérdéseket, esetleges aggodalmakat, és azokra megnyugtató válaszokat találjunk. Ha meg tudjuk magunknak engedni nem csak a „rózsaszín”, hanem a nehezebb érzéseket is, a párunkkal úgy léphetünk be a várandósság második harmadába, hogy elfogadjuk a babát mint önálló létezőt, és mindazt a változást, amit az ő megérkezése hoz. |
Ha a lélek mélyebb rétegeibe tekintünk, azt láthatjuk, hogy a várandósság fontos átalakulásokat indít el. Olyan ez, mintha a bensőnkben egy eddig kulcsra zárt ajtó kitárulna: olyan élmények, érzések is a felszínre kerülhetnek, amelyek eddig a mélyben szunnyadtak. Például, régi, gyermekkori, de akár csecsemőkori és magzati élmények éledhetnek újra bennünk. A szülővé válás kapcsán pedig a saját szüleinkkel, főleg az édesanyánkkal való kapcsolunk érzésvilága is felidéződhet. Természetesen ezek az érzések ritkán azonosíthatók, csak azt lehet észrevenni, hogy a kismama lelki stabilitása és összerendezettsége csökken. Ebben az időszakban érzékenyebbé válik, könnyebben meghatódik és elsírja magát. Mindezt a terhességi hormonoknak szokás tulajdonítani, holott sokkal inkább ehhez a mély megnyíláshoz lehet köze.
Sajnos a társadalmi elvárások sokszor a bennünk zajló lelki folyamatokkal ellentétesek: örömtől sugárzó, boldog kismamát szeretne látni a környezet. A nők az első harmadban azonban nem mindig tudnak eleget tenni ennek az elvárásnak. Emiatt sokan azt érzik, valami gond van velük, nem úgy éreznek és viselkednek, ahogy ebben az élethelyzetben „kellene”. Jó, ha tudjuk, hogy a várandóssággal kapcsolatos érzések, kétségek, aggodalmak nagyon is természetesek, és teljesen jól működünk, ha átérezzük őket. Amit átélünk, rendjén van, sőt, jót tesz, ha tudunk ezekről az érzéseinkről beszélni, megfogalmazzuk őket. Megkönnyebbülést hozhat, ha mesélünk róluk barátainknak, családunknak, és felvállaljuk őket a környezetünk előtt is.
Ha úgy érezzük, nagyon felhangosodtak az érzéseink, segíthet a naplóírás a
megemésztésükben. Ez esetben nem a hagyományos várandósnaplóról van szó, hanem
egy saját magunk számára írott naplóról. Ebbe a kismama kendőzetlenül, őszintén
feltárhatja a gondolatait, érzéseit, élményeit. A nehéz, fájdalmas élmények
megszelídítésének ez az egyik útja: a homályos, nyomasztó dolgokat szavakba
önthetjük, megfogalmazhatjuk. Így rájuk tudunk tekinteni, és már nem árasztanak
el akkora erővel. Úgy működik ez a fajta naplóírás, mint a kukta szelepe: a
felesleges gőzt, feszültséget ártalmatlan módon adhatjuk ki magunkból. Ha
sikerült megfogalmaznunk érzéseinket, nehézségeinket, akkor próbáljunk tervet
is felállítani: hogyan tudnék változtatni, előrelépni?
Család születik
| TIPP |
|
Érdemes családalapításkor magunkban válaszolni ezekre a kérdésekre:
Kérdezzenek gyakran egymásról! Meséljenek egymásnak szülőhelyükről, gyermekkorukról, szokásaikról! Ha például egyikük mákos gubát, a másik halászlevet szokott enni egy ünnepen, anyagi körülményeikhez mérten főzzenek mindkét fél kedvére valót! |
Mikor nevezhető egy pár felkészültnek a gyermekvállalásra? Igazság szerint tökéletes felkészültségi állapot nem létezik, hiszen kételyek (Vajon elég jó anya leszek-e? Hogy viselem majd a szabadság hiányát és a nagyfokú korlátozottságot?) és bizonytalanságok (Vissza tudok-e menni a munkahelyemre? Meg tudunk-e élni gyes/gyed mellett?) mindig adódnak.Ez a családalapítás, az otthonteremtés ideje, amikor kiszámíthatóságra és biztonságra van legnagyobb szükségünk.
Szerencsére szegényes, egyszerű körülmények között is teljesen normálisan felnőttekké válhatunk. Van olyan család, ahol négy-öt gyermek alszik egy picike szobában. Akad olyan család, ahol egyáltalán nincsen gyermekszoba, másoknál egy egész emelet jut a házból egy gyermeknek. Ahány ház, annyiféle szokás szerint élünk, de a gazdagságot, amit a kiszámíthatóság ad, sehol nem pótolja semmi.
A kiszámíthatóság mindenütt alkalmazható aranyszabálya egyszerű dolgokból áll és segíti az otthonteremtést.
Kiszámíthatóság az, hogy:
- legyen hol aludni,
- legyen mit enni,
- legyen olyan ember, aki figyel ránk,
- és amennyire csak lehet, legyünk őszinték másokkal és magunkkal.
Előfordulhat, hogy családalapításkor valakit soha nem látott nyugalom tölt el, mások pedig félnek, mert azt érzik, hogy velük nem foglalkozik senki. Néha az okoz gondot, hogy a leendő apukák-anyukák még nem is tudják, hogyan kellene tartósan, nyugalomban együtt élni. Arról ritkán esik szó, hogy valójában mennyire nehéz alkalmazkodni egymáshoz, hiszen vannak rossz napjaink, különbözőek vagyunk. Gondot okozhat például, amikor a szerelmes pár egyik tagja korán kel és este 8-kor már álmos, viszont a másik félnek este 8-kor kezdődik „az élet”. Az egyik fél aludna, a másik fél beszélgetne, ölelkezne, tévézne.
A legszerencsésebb az, ha
különböző kultúrákból származó pár tagjai elhatározzák, hogy alkalmazkodnak
egymáshoz a közös boldogulás kedvéért. A pár tagjai
keressék meg azokat a dolgokat, amelyek közösek bennük, amelyre együtt tudnak
alapozni, és építsék fel saját kis családi világukat, ami csak az övék – hordozza
mindkettejük gyökereinek erejét, de ez már valami új, ami kizárólagosan a sajátjuk.
Néha előfordul, hogy a párválasztás, elköteleződés, családalapítás körülményei teljesen bizonytalanok. A nehéz élethelyzetekben is segít, ha becsüljük és tiszteljük a másik felet, születendő gyermekünk másik szülőjét. Ahol általában normális a hangulat (persze nem lehet mindig jókedvűnek lenni!) és a családtagok figyelnek egymásra, nagyobb eséllyel válik a gyermekből egészséges lelkű, határozott, kiegyensúlyozott felnőtt.
Megmozdult a baba! - Témák a várandósság második harmadában
A várandósság második harmadának központi témája maga a magzat. Hogyan fog kinézni? Egészséges lesz-e? Kire hasonlít? Milyen a természete, inkább nyugodt vagy aktív? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a kismamát. Ezek a képzetek egyáltalán nem öncélúak, éppen ellenkezőleg, ezzel egyben mintegy lelkileg tápláljuk, növesztjük a babánkat, mint egy magocskát, és erősítjük a közöttünk levő kapcsolatot. Ezért érdemes ügyelni rá, hogy az ultrahangos felvételek és babamozik ne szorítsák ki teljesen a babával kapcsolatos fantáziaképeink áramlását. Minél inkább rá tudunk gondolni a babánkra, annál szorosabbá válik a kapcsolatunk vele, mintha a köztünk lévő szál egyre erősebbé, vastagabbá szövődne. Tehát bátran ábrándozzunk a hasunkban növekvő kisbabáról, képzeljük el, milyen is ő!
Ebben az időszakban természetes, hogy növekszik a befelé fordulás igénye. Ezért fontos, hogy a mindennapi tevékenységeken túl a kismama teret és időt teremtsen olyan tevékenységeknek, mint a séta, zenehallgatás vagy ellazulás. Bármi megfelel erre a célra, amiben kedvünket leljük, és elengedettséget vált ki bennünk. A második harmad a várandósság legkiegyensúlyozottabb szakasza, a kismamák ilyenkor gyakran átélik a kiteljesedettség élményét és másállapotuk áldott minőségét.
TIPP Sok kismamában aggodalmat szül, hogy a kisbaba osztozik az anya érzésvilágában.
Különösen akkor lehet ez félelmetes, ha az anya éppen nehéz élményeivel birkózik.
Ilyen esetekben sokat segíthet a szétválasztás technikája. Ha elöntenek bennünket
a nehéz érzések (félelem, harag stb.), forduljunk a baba felé és nyugtassuk meg:
„Anyának meg kell birkóznia egy nehéz helyzettel, ezt bizonyára te is érzed. De
neked ezzel nincs dolgod. Nyugodtan pihenj, aludj, anya ezt ügyesen megoldja.”
Ahogy a nehéz érzések, úgy a megnyugtatás is megérkezik a kisbabához. Megfigyelheti babája jelzéseit – mit gondol, vajon hogy érezheti magát, amikor
például nagyokat rugdos? A mozgásából kiolvasható-e, mit szeret és mit nem (pl.
bizonyos zenék, apa vagy testvér hangja stb.)?
Ilyenkor sokaknál a párkapcsolat jellege is átalakul: a férfi egyre inkább védelmező és támaszt nyújtó módon van jelen a kapcsolatban. A várandós nő a szexualitás mellett (vagy helyett) fokozottabban igényelheti a közelséget, az érintéseket, az intimitást.
A nő kapcsolata saját édesanyjával alapvető változáson megy keresztül. Az anyák táborába való belépés óhatatlanul mozgósítja az anyával kapcsolatos érzelmeket és mindazt, amit tőle megtanultunk arról, hogy milyen is az anyaság, hogyan kell csinálni. Mérlegre kerülnek a kapott minták és értékek, felmerül a „Mit tartsak meg és mit csináljak másképp?” kérdése.
