Játékszabályok
Ezt az életkort nem elsősorban új készségek megjelenése jellemzi, hanem a meglévők
fejlődése, finomodása, gazdagodása. A gyermek gondolkodása rugalmasabbá, elvontabbá
és rendszerezőbbé válik. Figyelme és ezzel feladatmegoldása, tevékenysége kitartóbb
lesz. Egyre jobban érti saját képességeit, átlátja és követi a szabályokat. Érdeklődése
mindeközben egyre inkább a kortársak felé fordul.
Sokkal szívesebben játszik a többiekkel, mint egyedül. Egyre jobban érti a játékszabályokat,
hogy mit jelent nyerni és veszíteni, becsületesen játszani. Érzelmileg azonban
még nem mindig tudja kezelni ezeket a helyzeteket, így előfordul, hogy kiszáll
a játékból, vagy csal. Közös játékuk egyre összetettebb és egyre hosszabb ideig
tart. Akár órákat is el tud tölteni barátjával az udvaron néhány száraz levél,
botok és hangyák társaságában, amelyekkel bonyolult történeteket játszanak el.
A játékszabály alkalmankénti megszegése ebben az életkorban nem „sportszerűség”
kérdése, hanem a még koránt sem teljesen érett figyelem, emlékezet, és önszabályozó
lelki folyamatok eredménye. Így erre nem célszerű indulatosan reagálni, vagy megbántódni.
A legjobb, ha rendszeresen játszunk társasjátékot gyermekünkkel és a megfelelő
helyzetekben példát mutatunk: hogyan viselkedik egy nyugodt, sportszerű vesztes
vagy egy szerény, de büszke győztes.
Különös figyelmet igénylő gyermekek
Szülőként mindannyian arra vágyunk, hogy a gyermekünk testileg-lelkileg egészséges
legyen. Amennyiben felmerül a gyanúja valamilyen zavarnak, rendellenességnek,
ez eleinte ijesztő lehet számunkra, és talán a gyermekünk számára is. Azonban
idővel hozzászokunk az új helyzethez, és mindannyian megtesszük, ami tőlünk telik.
Az alábbiakban néhány tünetcsoportot ismertetünk azzal a szándékkal, hogy a szülőknek
segítsünk idejekorán felismerni, beazonosítani a hasonló helyzeteket.
Szociális szorongásos zavarok
Az emberek között jelentős alkati különbségek vannak abban, hogy mennyire kedvelik
a nyilvános szereplést. A skála egyik végpontján állókat tekinthetjük „szociális
szorongásban szenvedőknek”. Az is egyénenként változó, milyen gyorsan oldódik
fel egy gyerek más gyerekek társaságában. A közösség, a társak jelenléte a legtöbb
gyerek számára felvillanyozó, de vannak, akik az édesanyjuk szoknyájába kapaszkodnak,
és csak lassabban veszik fel a kapcsolatot a többi gyerekkel. Nem mindenki lesz
később a társaság központja, a mókamester, lesznek, akik megelégszenek egy-két
baráttal, csendesebb együttléttel, de kitartással, szívóssággal elérik céljukat.
Természetesen nem betegségről, hanem egyéni, alkati tulajdonságokról van szó.
A kiválasztás zavarai - bepisilés
28_akivalasztas_zavarai.jpg
/data/cms68870/28_akivalasztas_zavarai.jpg
150
217
-
28_akivalasztas_zavarai.jpg
/data/563487/tn_28_akivalasztas_zavarai.jpg
39
56
thumbnail: -
Magyarországon a legtöbb gyerek hároméves korára, az óvodába lépés idejére szobatiszta
lesz. Ha az éjszakai bepisilés a nappali szobatisztaság után több mint egy fél
évig is fennmarad, elsődleges problémáról beszélünk. Jóval ritkábban találkozunk
a nehézség tartós fennállásával, ez szinte minden esetben valamilyen lelki megrázkódtatás
hatására alakul ki. Kórházi kezeléskor, testvér születésekor, és hasonló megterhelő
helyzetekben a gyerekek nagy százalékánál előfordul a bepisilés, de ez többnyire
alkalomszerű. A bepisilés nem ritka jelenség, 10 éves korban az előfordulása 5%,
és még 12-14 éves korban is 2%. Az érintett gyerekek között mindig jóval több,
általában kétszer annyi a fiú, mint a lány.
A bepisilés oka nem mindig deríthető fel. Ha a gyerek csak éjszaka pisil be,
értelmetlen urológiai vizsgálatoknak alávetni. Ha hólyag- vagy veseproblémáról
van szó, a tünet biztosan nem korlátozódik csak az éjszakára. A gyerekek sokszor
hosszú kivizsgálások és tortúra után érkeznek meg a pszichológus rendelőjébe,
és ez megnehezíti a velük való foglalkozást: már elegük van a hercehurcából, nehezebb
megnyerni őket az együttműködésre.
A bepisilés oka lehet szoktatási probléma (a túl késői szoktatás, a szülők túl
erőteljes beavatkozása a folyamatba), lehet öröklött hajlam következménye, vagy
eredhet átmeneti vagy tartós pszichológiai nehézségekből. A bepisilés nem a záróizmok
gyengesége miatt következik be, és nincs szoros kapcsolatban a hólyag teltségével.
A gyerekek más esetekben – mivel minden szövetük rugalmas – rendkívül sokáig kibírják
pisilés nélkül. Vannak gyerekek, akik minden szoktatási erőfeszítés dacára, és
különleges ok nélkül egészen a kamaszkorig bepisilnek éjszaka. Ez nagyon zavaró
sajátosság lehet, amikor a gyerekek már társaikkal mennek több napos kirándulásra
vagy táborozásra.
A bekakilás jóval ritkább, mint a bepisilés, és sokkal súlyosabb tünet. Ebben
az esetben is lehetnek ártatlanabb, epizodikus helyzetek: gyomorpanaszok, vagy
az, hogy a gyerek ismeretlen helyen tartózkodik a vécé használatától. De ha egy
szobatiszta gyerek ismételten bekakil, akkor súlyos lelki konfliktusra is kell
gyanakodnunk.
TIPP
- Az esetek egy részében megelőzhető az éjszakai bepisilés elhúzódása, ha a nappali
szobatisztaság kialakulásával egy időben éjszakára sem pelenkázzák be a gyereket.
A legtöbb gyerek magától is száraz az alvás alatt már a szobatisztaságot megelőzően.
- A szobatisztaság kialakulása nem a természetes fejlődés része, ezért nem érdemes
várni, hogy a gyerek magától alakítsa ki szabályait. Azt tanácsoljuk a szülőknek,
hogy az 1-2 „baleset” ne tántorítsa el őket, és ne állítsák vissza az éjszakai
pelenkázást.
- Tévedés azt gondolni, hogy a gyerek azért pisil be, mert „túl mélyen alszik”.
A bepisiléshez meg kell nyitni az akaratlagosan működtethető záróizmot, ez a mély
alvás szakaszában nem lehetséges.
- Nem oldja meg a problémát, ha éjszaka rendszeresen felkeltik a gyereket. Néha
sikerül időlegesen kiküszöbölni a tünetet, de sok szülő tapasztalhatja, hogy hiába
kelti fel gyermekét, az újbóli elalvás után mégis bepisil. Kapható ma már készülék
is, amely csöngetésével riaszt, ha az ágy nedvesedni kezd – sajnos ez sem válik
be mindig. A nyugtatók pedig biztosan nem oldják meg a problémát, mert az a tudatossággal,
a záróizmok szabályozásának képességével függ össze.
- A szidás, a megszégyenítés különösen nem célravezető. A gyereknek legalább olyan
nagy gond, hogy bepisil, ő is szégyelli magát és szeretne változtatni.
- Érdemes végiggondolni, nincs-e egyértelműen lelki konfliktus a bevizelés hátterében,
és ehhez szakember segítségét igénybe venni. A vizelet visszatartása félig tudatos
tevékenység, ezért javít a helyzeten, ha elősegítjük, hogy a gyerek jobban tudjon
figyelni erre. Figyelje, hogy folyadék elfogyasztása után mennyi idővel jelentkezik
a vizelési inger, próbálja meg egy ideig (életkorának megfelelő mértékben) visszatartani.
- Célravezető, ha a család naptárt vezet a száraz éjszakákról, és minden alkalommal
kisebb jutalomban részesül a gyerek, ha sikerült száraznak maradnia.
- Ha a házi módszerek nem használnak, és a bepisilés 5-6 éves kor után is rendszeresen
előfordul, akkor érdemes felkeresni a szakembert, ő segít feltárni az okokat.
Ritkán, de előfordul, hogy valamilyen, nem teljesen tisztázott eredetű öröklött
hajlam van az éjszakai bepisilés hátterében. Ilyen esetben alaposabb tréningre,
terápiára lehet szükség.
- A bekakilás a bepisilésnél jóval ritkábban fordul elő, de ha a szobatisztaság
kialakulása után ismét visszatér, az igen komoly tünet, amely feltétlenül szakember
beavatkozását igényli.
Érzelmi zavarok – kényszeresség, kényszercselekvések
Miért ragaszkodik annyira a szokásokhoz?
TIPP
- A szülőknek a gyerekek kényszercselekvéseivel kapcsolatban ugyanazt tanácsolhatjuk,
mint más esetekben: próbálják a józan megoldásokat követni.
- Az olyan kényszerességgel, ami nem akadályozza a gyerek mindennapi életét nem
érdemes keményen szembeszállni, mert növelheti az ellenállást. Ilyen lehet, hogy
a gyerek játékát pontosan ugyanarra a helyre kell tenni, hazafelé csakis ugyanazon
az úton lehet menni.
- Ha azonban komoly akadályt jelent, akkor biztatással, meggyőzéssel meg kell próbálni
rábírni a gyereket az értelmetlen szertartás feladására. A kényszeresség az első
5-6 évben jellemző, ezt követően a gyerekek számára egyre fontosabb lesz a dolgok
értelme.
A gyerekek viselkedésében gyakran megfigyelhető, hogy a felnőttek számára érthetetlen
dolgokhoz, szertartásokhoz ragaszkodnak, hevesen tiltakoznak és ellenállnak, ha
a dolog másként alakul. Néha ez érzelmi zavarokat tükröz, de jobbára nem erről
van szó, és ez a viselkedés egyáltalán nem tekinthető kórosnak. A gyerekek számára
a dolgoknak még más az értelme, az eseményeknek nincs logikus sorrendje, számukra
nincs „eltúlzott” reakció. Az időben és a térben való eligazodásuk fokozatosan
alakul ki, ezért a színhelyek, események szabályos ismétlődése, az ismerős dologhoz
való ragaszkodás a biztonságukat növeli. Ehhez hozzájárul, hogy a saját rituálékhoz
való ragaszkodás annak a „szabadságharcnak” része is lehet, amit minden gyerek
vív a szülei ellen. Ez az önállóságra való törekvés normális és egészséges! Persze
a szokásokhoz való kényszeres ragaszkodás terén nagy különbségek lehetnek a gyerekek
között, és ezek nem feltétlenül függnek össze esetleges lelki problémákkal. A
kényszeresség hajlam is, és ennek bizonyos elemei felnőtt korra is megmaradnak.
Ám azt a körülmények bonyolult összjátéka fogja eldönteni, hogy az illető a hulladékok,
vagy a műkincsek, bélyegek, érmek gyűjtője lesz-e. Nehéz eldönteni hol is van
a kórosság határvonala. Érdemes figyelembe vennünk azt is, hogy a mai reklámok
nagyon is ösztönzik a gyerekeket, hogy gyűjtögessék a játékalkatrészeket, matricákat,
fociskártyákat és egyebeket, ebből pedig könnyen kialakulhat a versengés is: kinek
van több, kinek van szebb?
A kényszeresség azonban lehet lelki probléma tükrözője is. Ennek eredete gyakran
nyilvánvaló. Fokozódik a kényszeres hajlam a 6 éven aluli gyerekeknél környezetváltozás,
például költözés után. Jó hír, hogy a kényszeresség oldódik, ha a gyerek biztonsága
növekszik.
28_erzelmi_zavarok_kenyszeresseg.jpg
/data/cms68869/28_erzelmi_zavarok_kenyszeresseg.jpg
150
217
-
28_erzelmi_zavarok_kenyszeresseg.jpg
/data/563485/tn_28_erzelmi_zavarok_kenyszeresseg.jpg
39
56
thumbnail: -
A kényszercselekvések halmozódását és fokozatos megmerevedését lelki sérülés
is kiválthatja. Ilyen esetben a gyermek számára a feldolgozás tartozéka a leküzdhetetlen
kényszer, hogy újra és újra felidézze az eseményt, vagy bizonyos hozzá fűződő
elemeket. A kényszeresség ritkán kóros mértékű is lehet, elsősorban 5-6 évnél
idősebb gyerekeknél. Erre jellemző, hogy furcsa szokásaikat titkolják a környezetük
előtt. Ilyenkor azt érdemes mérlegelni, mekkora problémát okoznak ezek a szokások:
zavarják-e magát a gyereket, okoznak-e neki problémát a közösségben, illetve akadályozzák-e
a család életét? Ha a fenti körülmények közül bármelyik fennáll, akkor érdemes
pszichológus szakemberrel konzultálni.