28. Baba-mama hírlevél – 5 éves gyermek

Játékszabályok

Ezt az életkort nem elsősorban új készségek megjelenése jellemzi, hanem a meglévők fejlődése, finomodása, gazdagodása. A gyermek gondolkodása rugalmasabbá, elvontabbá és rendszerezőbbé válik. Figyelme és ezzel feladatmegoldása, tevékenysége kitartóbb lesz. Egyre jobban érti saját képességeit, átlátja és követi a szabályokat. Érdeklődése mindeközben egyre inkább a kortársak felé fordul.

Sokkal szívesebben játszik a többiekkel, mint egyedül. Egyre jobban érti a játékszabályokat, hogy mit jelent nyerni és veszíteni, becsületesen játszani. Érzelmileg azonban még nem mindig tudja kezelni ezeket a helyzeteket, így előfordul, hogy kiszáll a játékból, vagy csal. Közös játékuk egyre összetettebb és egyre hosszabb ideig tart. Akár órákat is el tud tölteni barátjával az udvaron néhány száraz levél, botok és hangyák társaságában, amelyekkel bonyolult történeteket játszanak el.

A játékszabály alkalmankénti megszegése ebben az életkorban nem „sportszerűség” kérdése, hanem a még koránt sem teljesen érett figyelem, emlékezet, és önszabályozó lelki folyamatok eredménye. Így erre nem célszerű indulatosan reagálni, vagy megbántódni. A legjobb, ha rendszeresen játszunk társasjátékot gyermekünkkel és a megfelelő helyzetekben példát mutatunk: hogyan viselkedik egy nyugodt, sportszerű vesztes vagy egy szerény, de büszke győztes.

Különös figyelmet igénylő gyermekek

Szülőként mindannyian arra vágyunk, hogy a gyermekünk testileg-lelkileg egészséges legyen. Amennyiben felmerül a gyanúja valamilyen zavarnak, rendellenességnek, ez eleinte ijesztő lehet számunkra, és talán a gyermekünk számára is. Azonban idővel hozzászokunk az új helyzethez, és mindannyian megtesszük, ami tőlünk telik. Az alábbiakban néhány tünetcsoportot ismertetünk azzal a szándékkal, hogy a szülőknek segítsünk idejekorán felismerni, beazonosítani a hasonló helyzeteket.

Szociális szorongásos zavarok

Az emberek között jelentős alkati különbségek vannak abban, hogy mennyire kedvelik a nyilvános szereplést. A skála egyik végpontján állókat tekinthetjük „szociális szorongásban szenvedőknek”. Az is egyénenként változó, milyen gyorsan oldódik fel egy gyerek más gyerekek társaságában. A közösség, a társak jelenléte a legtöbb gyerek számára felvillanyozó, de vannak, akik az édesanyjuk szoknyájába kapaszkodnak, és csak lassabban veszik fel a kapcsolatot a többi gyerekkel. Nem mindenki lesz később a társaság központja, a mókamester, lesznek, akik megelégszenek egy-két baráttal, csendesebb együttléttel, de kitartással, szívóssággal elérik céljukat. Természetesen nem betegségről, hanem egyéni, alkati tulajdonságokról van szó.

A kiválasztás zavarai - bepisilés

Magyarországon a legtöbb gyerek hároméves korára, az óvodába lépés idejére szobatiszta lesz. Ha az éjszakai bepisilés a nappali szobatisztaság után több mint egy fél évig is fennmarad, elsődleges problémáról beszélünk. Jóval ritkábban találkozunk a nehézség tartós fennállásával, ez szinte minden esetben valamilyen lelki megrázkódtatás hatására alakul ki. Kórházi kezeléskor, testvér születésekor, és hasonló megterhelő helyzetekben a gyerekek nagy százalékánál előfordul a bepisilés, de ez többnyire alkalomszerű. A bepisilés nem ritka jelenség, 10 éves korban az előfordulása 5%, és még 12-14 éves korban is 2%. Az érintett gyerekek között mindig jóval több, általában kétszer annyi a fiú, mint a lány.

A bepisilés oka nem mindig deríthető fel. Ha a gyerek csak éjszaka pisil be, értelmetlen urológiai vizsgálatoknak alávetni. Ha hólyag- vagy veseproblémáról van szó, a tünet biztosan nem korlátozódik csak az éjszakára. A gyerekek sokszor hosszú kivizsgálások és tortúra után érkeznek meg a pszichológus rendelőjébe, és ez megnehezíti a velük való foglalkozást: már elegük van a hercehurcából, nehezebb megnyerni őket az együttműködésre.

A bepisilés oka lehet szoktatási probléma (a túl késői szoktatás, a szülők túl erőteljes beavatkozása a folyamatba), lehet öröklött hajlam következménye, vagy eredhet átmeneti vagy tartós pszichológiai nehézségekből. A bepisilés nem a záróizmok gyengesége miatt következik be, és nincs szoros kapcsolatban a hólyag teltségével. A gyerekek más esetekben – mivel minden szövetük rugalmas – rendkívül sokáig kibírják pisilés nélkül. Vannak gyerekek, akik minden szoktatási erőfeszítés dacára, és különleges ok nélkül egészen a kamaszkorig bepisilnek éjszaka. Ez nagyon zavaró sajátosság lehet, amikor a gyerekek már társaikkal mennek több napos kirándulásra vagy táborozásra.

A bekakilás jóval ritkább, mint a bepisilés, és sokkal súlyosabb tünet. Ebben az esetben is lehetnek ártatlanabb, epizodikus helyzetek: gyomorpanaszok, vagy az, hogy a gyerek ismeretlen helyen tartózkodik a vécé használatától. De ha egy szobatiszta gyerek ismételten bekakil, akkor súlyos lelki konfliktusra is kell gyanakodnunk.

Érzelmi zavarok – kényszeresség, kényszercselekvések

Miért ragaszkodik annyira a szokásokhoz?

A gyerekek viselkedésében gyakran megfigyelhető, hogy a felnőttek számára érthetetlen dolgokhoz, szertartásokhoz ragaszkodnak, hevesen tiltakoznak és ellenállnak, ha a dolog másként alakul. Néha ez érzelmi zavarokat tükröz, de jobbára nem erről van szó, és ez a viselkedés egyáltalán nem tekinthető kórosnak. A gyerekek számára a dolgoknak még más az értelme, az eseményeknek nincs logikus sorrendje, számukra nincs „eltúlzott” reakció. Az időben és a térben való eligazodásuk fokozatosan alakul ki, ezért a színhelyek, események szabályos ismétlődése, az ismerős dologhoz való ragaszkodás a biztonságukat növeli. Ehhez hozzájárul, hogy a saját rituálékhoz való ragaszkodás annak a „szabadságharcnak” része is lehet, amit minden gyerek vív a szülei ellen. Ez az önállóságra való törekvés normális és egészséges! Persze a szokásokhoz való kényszeres ragaszkodás terén nagy különbségek lehetnek a gyerekek között, és ezek nem feltétlenül függnek össze esetleges lelki problémákkal. A kényszeresség hajlam is, és ennek bizonyos elemei felnőtt korra is megmaradnak. Ám azt a körülmények bonyolult összjátéka fogja eldönteni, hogy az illető a hulladékok, vagy a műkincsek, bélyegek, érmek gyűjtője lesz-e. Nehéz eldönteni hol is van a kórosság határvonala. Érdemes figyelembe vennünk azt is, hogy a mai reklámok nagyon is ösztönzik a gyerekeket, hogy gyűjtögessék a játékalkatrészeket, matricákat, fociskártyákat és egyebeket, ebből pedig könnyen kialakulhat a versengés is: kinek van több, kinek van szebb?

A kényszeresség azonban lehet lelki probléma tükrözője is. Ennek eredete gyakran nyilvánvaló. Fokozódik a kényszeres hajlam a 6 éven aluli gyerekeknél környezetváltozás, például költözés után. Jó hír, hogy a kényszeresség oldódik, ha a gyerek biztonsága növekszik.

A kényszercselekvések halmozódását és fokozatos megmerevedését lelki sérülés is kiválthatja. Ilyen esetben a gyermek számára a feldolgozás tartozéka a leküzdhetetlen kényszer, hogy újra és újra felidézze az eseményt, vagy bizonyos hozzá fűződő elemeket. A kényszeresség ritkán kóros mértékű is lehet, elsősorban 5-6 évnél idősebb gyerekeknél. Erre jellemző, hogy furcsa szokásaikat titkolják a környezetük előtt. Ilyenkor azt érdemes mérlegelni, mekkora problémát okoznak ezek a szokások: zavarják-e magát a gyereket, okoznak-e neki problémát a közösségben, illetve akadályozzák-e a család életét? Ha a fenti körülmények közül bármelyik fennáll, akkor érdemes pszichológus szakemberrel konzultálni.