10. Baba-mama hírlevél – 3 hónapos gyermek
Kedves Olvasó, kedves Szülők!
Elérkezett az idő, hogy egy kicsit beszéljünk az anyaságról és az apaságról, a családon belüli szerepekről, az anyák és apák mindennapjairól, igényeiről, arról mi történik, ha másképp látunk dolgokat a gyermekkel kapcsolatban, mint a másik. Ami a legfontosabb, hogy nem tökéletes, hanem mindössze „elég jó” szülőnek kell lenni.
Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.
Ha eddig nem tette volna meg, kérjük, módosítsa a születés pontos dátumának megfelelően a regisztráció során megadott adatokat weboldalunkon, hogy ezt követően további hírleveleink mindig a kicsi korának megfelelően érkezzenek meg Önhöz.
Üdvözlettel:
Koragyermekkori program
A szülés emlékei
Hányszor mesélte már el gyermeke születésének történetét? A pozitív emlékek mellett
esetleg maradt valamilyen kellemetlen, azóta is fájó élménye? A szülés meghatározó
és kiemelkedő élmény minden nő életében. Az anyává válás kapujának is tekinthetjük,
de emellett kihat a nő szexualitására, nőiségére és a babájához fűződő kapcsolatára
is. Ezért lehet egy jó szülésélmény gyógyító erejű!
Ha nem volt semmi gond a szüléssel, minden rendben ment, akkor a feldolgozás önkéntelenül, szinte magától megtörténik. Nehézségek esetén azonban érdemes erre külön figyelmet fordítani, mivel befolyásolhatja, hogy hogyan boldogulunk az anyaság szerepével. Vagy éppen megnehezítheti a babához fűződő kapcsolatot és a következő szülést. Ráadásul az élmény feldolgozásával a szülés utáni hangulatzavarok is könnyebben elkerülhetők.
A baba megszületése után az anyák sokszor elmesélik a szülésük történetét a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek. Ezt ösztönösen nagyon jól teszik, mert az elmesélés a feldolgozás része: az érzelmileg telített, sodró erejű élményt így szelídítgetjük. Olyan ez, mint egy emésztési folyamat: a történtet újra és újra kibeszéljük, megosztjuk a hozzánk közel állókkal, és amit átéltünk, az fokozatosan befogadhatóvá válik, megnyugszunk, és lecseng az élmény. Amennyiben a szülés különösebb nehézségek nélkül zajlott, a feldolgozáshoz ennyi is bőven elég.
|
TIPP |
|
Gyermek – Anya – Apa – Család
A párkapcsolatban próbatétel a gyermek érkezése. Előfordulhat, hogy nem lánykérés és boldogító igen, hanem pozitív terhességi teszt, vagyis a baba érkezése köti össze a kapcsolatot. A mai gyermekek legalább egyharmada úgy születik, hogy a szülei nem házasok (de többnyire együtt élnek). Bármi tartja együtt a szülőket, általában könnyebb a családnak, ha az apa és az anya naponta gyorsan átbeszélik a dolgokat, például milyen ház körüli feladatok vannak, a gyermeknek milyen napja van, mit szeretne, minek nem örül. Kifejezetten ritka, hogy a szülők minden nevelési elvben egyetértenek.
|
TIPP |
|
A nevelési elvekben sokszor azért nehéz engedni, mert a szülők féltik a gyermeküket, ráadásul néha teljesen különbözik, hogy mitől féltik jobban. Például az apuka télen levegőre vinné a babát, mert félti, hogy megfájdul a feje a fűtéstől. Az anyuka pedig félti a gyermeket, hogy kint megfázik. Ilyenkor jó mintát ad a gyermeknek, ha a szülők tisztelettel, őszintén, röviden kifejezik, hogy mitől féltik a gyermeket, aztán közös megoldást keresnek. Például megoldás lehet, ha melegen beöltöztetjük a babát és alaposan kiszellőztetünk a szobájában. Szinte minden pár között vannak vitás kérdések, amikor csak az segít, hogy elfogadják egymást, mert fontos a család. |
Az anyák és az apák is igénylik a szerető támogatást. Az első hetekben nem meglepő, hogy az anya alig tud másról beszélni, mint a kisbabáról, akihez különleges kapcsolat fűzi. Közben előfordul, hogy a férfi fél, hogy tud-e elég ügyesen „foglalkozni” a csecsemővel. Vonjuk be a fiatal apát a csecsemő gondozásába, a fürdetésbe, a sétáltatásba, így nagyobb önbizalommal vesz részt a gyermeknevelésben, mélyebb lesz a kapcsolata a gyermekkel.
A gyermek érkezésével a párból csoport lett, változnak a viszonyok… A sportban is teljesen másképp működik egy páros, mint egy csapat! Rossz stratégia, ha fontos kérdésben az egyik szülő a másik ellen szövetkezik a gyermekkel.
A baba születése után fontos, hogy a szülők továbbra megtartsák vagy újraélesszék a korábbi szokásaikat (például ilyen szokás lehet az esti összebújás, séta, évfordulók ünneplése, stb.). A szülők, akik között intim a viszony és jó a párkapcsolat, úgy érzik, hogy több energiájuk van a viták megoldására és lezárására, ezért általában sokkal türelmesebbek.
A gyermeknek nagy szüksége van az anya és más hozzátartozók szeretetére is! Ha az apa és a nagyszülők jól ismerik a baba igényeit, többet tudnak segíteni.
Anyaság – Apaság: Kinek a dolga a gyermeknevelés?
A férfiak és a nők másképp gondolkodnak a gyermekvállalásról és a nevelésről. A kislányok álmodoznak az anyaságról, a családalapítás a nők egyik a legfontosabb vágya. Bemutatkozásnál a nők többször említik, hogy családjuk, gyermekük van, a férfiak inkább a munkájukról, hobbijukról beszélnek. Vannak régi hagyományok a munkamegosztásban, például az, hogy a kisgyermek nevelése főleg az anya feladata. Ebből eredő tipikus probléma az apa csalódottsága, amikor az anya és a baba mellett kirekesztettnek érzi magát. Hagyjuk az apát néha akár kicsit „ügyetlenkedni” is! A gyermeknek a jó fejlődéshez anyára-apára szüksége van, mert a szülők kétféleképpen hatnak a gyermekre: anya gondoskodóbb és támogatóbb, apa játékosabb, biztató, bátorító.
|
TIPP |
|
Mostanában szerencsére egyre többen úgy gondolják, hogy „a kisgyermeknek mindketten – az apa és az anya is – egyformán a szülei”. Az apák egyre többször besegítenek. Jól teszi az anyuka, ha bízik az apa képességeiben. Lehet, hogy az apa másképp pelenkáz, és másképp próbálja megnyugtatni a síró babát, de az egész család működésének titka, hogy magunktól és másoktól se várjunk tökéletességet. Ha az apa vagy az anya „elég jól” megold dolgokat, az bőven elég. Ha az anyának soha nem elég jó, ahogyan az apa segít, akkor egy idő után az apa nem fog segíteni.
|
MIT TEHETÜNK? |
|


Legyenek figyelmesek egymáshoz, mint akkor, amikor még „udvaroltak”!
