27. Baba-mama hírlevél – 4,5 éves gyermek

Ha túletetjük, tönkretesszük – Obesitas

Az utóbbi években ijesztő gyorsasággal terjed az elhízottság a gyerekek körében is: az elmúlt húsz évben megháromszorozódott az elhízott gyermekek aránya. A szomorú következmény az, hogy a túlsúlyos gyerekek kevesebbet mozognak, emiatt még súlyosabbak lesznek, társaik csúfolják őket, ezért gyakran visszahúzódóvá, magányossá válnak és további nassolással vigasztalódnak.

Az elhízás okai összetettek: egyrészt az anyukák mindenkor arra törekszenek, hogy gyermekük lehetőleg semmiben sem szenvedjen hiányt, másrészt a pénzfogyasztást ösztönző reklámok arra igyekeznek rászoktatni mindenkit, hogy korlátozástól mentesen hódoljanak az élvezeteknek és ez a szemlélet sajnos a gyerekeket is eléri.

Az evéssel vigasztalt, édességek bűvkörében élő gyerekek soha nem éheznek meg, és a jóllakottság kellemes állapotát sem ismerik. Ez azonban veszélyes, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekkori kövérség az esetek nagy többségében fennmarad egy egész életen át. A csecsemők, kisgyermekek dundisága egy határig normális jelenség, azok a gyerekek, akik egészségesen táplálkoznak, eleget mozognak és aktívak, 2-3 éves korukra maguktól le is fogynak. Átalakul a gyerekek alkata az iskolakezdés idején is, 6-7 éves korban, és a tizenéves kor elején. A szülők egy része, a rokonság gyakran azzal nyugtatja magát, hogy a „gyerek majd úgyis kinövi”, csakhogy az esetek egyre nagyobb hányadában a helytelen életmód és étkezési szokások miatt a kövérség bizony nem szűnik meg, vagy pedig újra és újra visszatér. Meglepő, hogy azok a szülők, akik egyébként semmilyen anyagi vagy más áldozatot nem sajnálnak gyermeküktől, nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a gyerekkori kövérségnek és a későbbi következményeinek, valamint az életet megrövidítő voltának. Fontos lenne megérteni a családoknak, hogy ma nem a soványság, hanem a gyerekek elhízása a valódi veszély, amelynek elkerülésére mindent meg kell tenni.

A túlsúlyosságtól megszabadulni gyerek- és felnőttkorban egyaránt nehéz, de ha mégis kialakult ez a helyzet, akkor minél előbb érdemes tenni ellene. A fiatalabb gyerekek sokszor észre sem veszik, ha kalóriaszegény diétát vezetünk be náluk, vagy egyszer csak könnyen emészthető étel kerül eléjük vacsorára. Nem beszélve arról, hogy a mozgásra is könnyebb rászoktatni őket.

Megkönnyíti a diétát a fokozott folyadékbevitel is. Érdemes figyelni arra, hogy eleget igyanak a gyerekek, és ha főétkezések között megéheznek, ne egyenek, hanem igyanak (cukrozatlan folyadékot). A napi folyadékszükséglet körülbelül 2 liter, legjobb, ha ez ivóvíz, amit kiegészíthet natúr gyümölcstea vagy cukormentes gyümölcs- illetve zöldséglé. Kerüljük a cukrozott üdítőket, mert a szervezet számára felesleges kalóriát tartalmaznak és elnyomják a természetes ízérzékelést.

Természetesen alapvető fontosságú a családi példa, ám a gyerek problémája a felnőttek számára is motiváció lehet, hogy egészségesebben táplálkozzanak és többet mozogjanak.

A legjobb, ha naponta négyszer-ötször étkezünk, lehetőleg mindig azonos időben, de fontos, hogy a tízórai és az uzsonna, mennyiségüket tekintve kisebbek legyenek, mint a főétkezések.

Figyeljünk arra, hogy amikor csak lehet, nyugodt és kulturált körülmények között, megterített asztal mellett együnk. Mindig szánjunk elegendő időt a beszélgetéssel egybekötött közös családi étkezésre és kerüljük a tévénézés közbeni evészetet.

Mindenképpen kerüljük a gyerekek étellel való jutalmazását, vigasztalását vagy netán büntetését, mert ez nagyon károsan befolyásolhatja a kicsik ételekhez való viszonyát és önbecsülését.

Új párkapcsolat, új házastárs

A gyermekének is nagyon fontos, amikor az anyukája, apukája csinosan felöltözik, és örömmel koncertre, moziba, színházba, romantikus vacsorára megy. Miért? Mert a testi-lelki jóllét megtartásához a szakértők szerint jól működő párkapcsolatra is szükség van, ezért ennek ápolását sem szabad elhanyagolni. Amennyire ismert, hogy az egészségünk magától nem őrződik meg, hanem szükség van annak karbantartására (pl sportolás vagy pihenés), addig gyakran elfeledkezünk arról, hogy egy jó párkapcsolat sem tart örökké, ha nem ápolják. Fontos, hogy a párkapcsolat karbantartása mellett arra is figyeljünk, hogy mindkét szülő részt vegyen a gyermeknevelésben is. Így az apukák például tarthatnak fiús napokat, az anyukák barátnős hétvégét, stb.

Ha a párkapcsolat nem működik és a szülők úgy döntenek, hogy elválnak, a felbomló párkapcsolatok tagjai közül jó néhányan új kapcsolatokat létesítenek. A felnőttek azonban gyakran nem gondolnak rá, milyen hatással lehet új életvitelük a gyerekekre.

A gyermekek számára sokszor nehezen emészthető, ha a gyermeket nevelő szülőnek lesz új partnere. Ilyenkor mindennapi életébe belép egy ismeretlen felnőtt. Elvileg az alaphelyzet ideális lenne: teljes a család, a gyerek nem apa/anya nélkül növekszik. Sajnos azonban a helyzet nem ilyen egyszerű… A meglévő családba belépni bonyolult lélektani helyzet, megoldása a legnagyobb jóindulat esetén is nehéz.

Az új félnek is van gyereke? Akkor tudja, hogyan szoktak viselkedni a gyerekek, mit jelent a gyereknevelés. Ha nincs, meglepetésként érhetik a mindennapok fárasztó, monoton tennivalói. (Még a vér szerinti apa is gyakran féltékeny az anyára, ha úgy érzi, hogy az aránytalanul sok időt szentel a gyereknek.)

Érdekes, hogyan befolyásolja a pótapa vagy pótanya fogadását, hogy milyen a gyerek kapcsolata a távol élő szülővel: ha a távol élő szülő feléjük sem néz már évek óta, könnyebb az új családtag befogadása.

Lényeges: az új partnernek tudatában kell lennie, hogy a vér szerinti kapcsolatok és gyökerek eltéphetetlenek. Az új partner nemcsak egyetlen másik felnőttel, hanem annak a gyermekével is tartós kapcsolatra lépett. Csak akkor tegye, ha felelősen vállalja ezt a feladatot és a gyerek is szimpatikus számára! Előfordul, hogy a gyerekek szántszándékkal igyekeznek megutáltatni magukat, szinte üldözik az anyjuk, vagy apjuk szeretetét bitorló partnert. Ha az új partner mindezt előre látja, több esély van rá, hogy kellő diplomáciai érzékkel, vagyis tapintattal és türelemmel közeledjen a gyerekhez. A gyermek egészséges fejlődése szempontjából ugyanakkor fontos, hogy ismerje mindkét vér szerinti szülőt, az új partner ezért sokat segít azzal, ha nem gátolja a kapcsolattartást.

Mozaikcsaládok: gondos szervezés a gyerekek érdekében

Sajnos folyamatosan csökken azoknak a gyerekeknek az aránya, akik hagyományos családban nőnek fel. Mozaik családnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy anya és egy apa nemcsak a saját, hanem korábbi házasságból (vagy egyéb kapcsolatokból) származó gyerekeket is nevel. Ideális esetben a gyerek ismeri a vér szerinti szüleit, éppen ezért a mozaik családoknál nehéz feladat, hogy a gyerek tartsa a kapcsolatot a máshol élő szülővel is, de közben teljes jogú családtagnak érezze magát az együtt élő új társ, a féltestvérek, mostohatestvérek között. Szerencsére a gyerekek többsége gyorsan alkalmazkodik, ha az ő érdekeiket tartják szem előtt és őszintén beszélnek, foglalkoznak velük. Alapos szervezéssel a mozaikcsaládban élő gyerekek évnyitói, évzárói, fellépései, születésnapjai is rendben lezajlanak, csak sokszor kicsit több felől jönnek a rokonok és hozzátartozók.

A mozaikcsalád kifejezést Magyarországon Karinthy Frigyes vezette be a köztudatba humoros megállapításával, amikor így fordult második feleségéhez, Böhm Arankához: „Az én gyerekem és a maga gyereke veri a mi gyerekünket.” A mozaikcsaládok jellegzetessége, hogy nem vér szerinti rokonok kerülnek egy háztartásba: új család alakul a partnerek előző kapcsolataiból származó gyerekekkel, közös gyerekkel, új nagyszülőkkel, nagybácsikkal, féltestvérekkel és keresztmamákkal. Ráadásul az sem ritka, hogy a gyerekeknek nem egy, hanem két mozaik családhoz kell alkalmazkodniuk, mert a külön élő szülő is új családot alapít, ott is új mostohatestvérek élnek, féltestvérek születnek.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a háttérben ott vannak az „exek”, volt férjek és feleségek, máshol élő féltestvérek és gyerekek. Kritikus helyzetet jelenthet a láthatás megszervezése, hogy a gyerek mélyen tudjon érzelmileg kötődni az édes szüleihez. Jóakarattal sok konfliktus megoldható. Engedje meg, hogy a gyerek elmondhassa a félelmeit, aggodalmait!

A mozaikcsaládban élésnek komoly kockázatai vannak a gyerek számára. A valódi mély érzelmi kapcsolatok kialakulásához 6-7 évre is szükség van. Amikor az újonnan összekerült partnerek közös gyerekeiket részesítik előnyben, a magányos gyerek sokszor súlyos viselkedési gondokkal hívja fel a figyelmet arra, hogy cserbenhagyták. A pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hasfájás, tic, stb.) kifejezetten gyakran jelenek meg ebben az időszakban.

Ahol nem rokoni a viszony, ott kamaszkortól a fiatal lány már szexuálisan vonzó nő lehet a nem vér szerinti apának vagy nagybácsinak. A legjobb, ha nem erőltetik, hogy a gyermek anyának/apának szólítsa az új hozzátartozót.

Gyakran dúl burkolt versengés a mozaikcsaládok szereplői között, ki volt a jobb feleség és anya, kinek van több pénze, kit szeret a gyerek jobban, kivel mehet nyaralni. Adjon a gyerekének a lehető legtöbb szeretetet és figyelmet, és próbálja az ő szemével látni a dolgokat!