Korcsoportos hírlevél

4. Baba-mama hírlevél – Várandósság, 32. hét

Kedves Olvasó, leendő Édesanyák!

Hírlevelünk negyedik számában a várandósság harmadik harmadával foglalkozunk, a szülésre való felkészüléssel.

Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.

Üdvözlettel:

Koragyermekkori program

Mindjárt szülök! – Témák a várandósság harmadik harmadában

A szülésre való felkészülésnél búcsúzunk a várandós állapottól is, és készülődünk a baba első nagy elengedésére. Egyre kevesebbet ábrándozunk, a vágyott gyermek képe helyett így leszünk képesek meglátni és elfogadni valódi kisbabánkat. Van, aki sokat olvas a vajúdásról és szülésről, mások az ösztöneikre hangolódva készülődnek a baba megszülésére.

A befelé fordulás a harmadik harmad során tovább folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a kismama lelkében egyre erősebbek az érzelmek, a vágyak. A belső folyamatok, az elcsendesedés iránti igénye nő, és kevésbé tud racionális, ésszerű módon működni. Mindez természetes, sőt, jótékony hatású. Ha jól esik, nyugodtan szánjunk időt magunkra, a hobbinkra, ez nem lustaság, hanem a szülésre való felkészülés része.

TIPP

A szülői létre való felkészüléshez érdemes végiggondolni a párnak az alábbi témákat és beszélgetni róluk:

  • Milyen anya/apa szeretnék lenni? Milyen mintáim voltak? Ebből mit szeretnék megtartani és mit szeretnék elvetni? Milyen egyéb pozitív szülői mintákat láttam?
  • A páromnak milyen elvárásai vannak felém? Milyen anyának/apának szeretne látni?
  • Melyek a közös pontok és melyek a különbözőségek a nevelési elveinkben? Hogyan lehetne álláspontjainkat közelíteni?
  • Kihez fordulhatok segítségért, ha... (szoptatási nehézségeim lesznek, kimerült leszek, lelki támaszra van szükségem, elbizonytalanodom a babával való kapcsolatunkat illetően, stb.)
A várandósság utolsó szakasza a fészekrakás, helyteremtés időszaka is. Például nagy körültekintéssel készítjük elő a gyermekszobát, hogy a babánk a lehető legjobban érezhesse magát ott.

A szülés közeledtével érdemes néhány szót ejteni a stresszhatások kiküszöböléséről is. Első körben a terheltségünket tanácsos csökkenteni (pl. ha lehetséges, kevesebbet vagy ne dolgozzunk már a harmadik harmadban). Akár eszközöket is kereshetünk a meglevő nehézségek kezeléséhez és a feszültség, szorongás csökkentéséhez. Ilyen eszközök a naplóírás, a problémák kibeszélése, egy relaxációs technika elsajátítása, könnyebb sport, pl. várandós torna. A lényeg az, hogy megszabaduljunk a feszültségektől és szorongásoktól, hogy ne terheljük vele önmagunkat és a babánkat. A következő gyakorlat nemcsak a koraszülés kiküszöbölésében segíthet, hanem erősíti a kismama saját testével való együttműködést és a baba-mama kapcsolatot:

Keressünk egy nyugodt helyzetet, amikor magunk lehetünk, kapcsoljuk ki a telefonunkat, és helyezkedjünk el kényelmesen. Majd bensőnkben mondjuk, képzeljük el a következőt:

„A méhem erős és zárt, biztosan tartja a kisbabámat. Szinte érzem, ahogy a méhlepényen keresztül szabadon és melegen áramlik a tápanyagban dús vér. Ez gazdagon táplálja és erősíti a babát. A babámat körülölelem a szeretetemmel. Érzem, hogy nyugodt, boldog és biztonságban érzi magát. Erős a mi egységünk.” Ezt a gyakorlatot érdemes naponta egyszer vagy kétszer elismételni (például reggel és este az ágyban fekve), egészen a 36. hétig. Minél mélyebben képes átérezni a kismama a szavak jelentését, minél színesebben és élénkebben látja maga előtt a képeket, annál hatékonyabb és erősebb a gyakorlat.



Hogyan lovagoljuk meg a fájdalomhullámot? – avagy felkészülés a szülésre

Kedves kismama, a gömbölyödő pocakjából lassan kibújik a kisbaba. Hogy áll a szülés gondolatával? Elhessegeti azzal, hogy inkább ne is gondoljunk rá, vagy már elkezdte tisztázni, mit kezdjen vele – fejben? Az, hogy a szülés-születés milyen élmény marad, függ az anya felkészültségétől is. A szülés napja egyben az anyává válás napja. A szülés minden nő életében jelentős emlék, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy csak szorongva, vagy inkább izgalommal és bizalommal telve éljük át a testi folyamatokat, amelyeknek természetes része a fájdalom is. Aki részt vesz az ingyenes felkészítő tanfolyamokon, többet tud a vajúdás és szülés folyamatáról, vagyis általában nyugodtabb a szülőszobán, határozottabban tud visszajelzéseket adni a nővérnek és az orvosnak az érzéseiről.

Az édesanya hozzáállása, lelki felkészülése nagyban befolyásolja, hogy mennyire könnyen születik meg a baba. Ha nem tisztázzuk idejében, hogy is állunk a szüléssel, annak hatása könnyen a szülés közben jelentkezik: hátráltathatja a folyamatot. A kórházi szülésfelkészítők látogatása mellett ezért nagyon fontos önmagunkban tisztázni félelmeinket, kérdéseinket. Az édesanyában és a születendő gyermekben is kódolva van a tudásanyag arról, hogyan történik a szülés és a megszületés. Bizonyos dolgok segítik, mások hátráltatják a tudásanyag felszínre kerülését.

A felkészültség, a biztonságérzet, a szüléssel kapcsolatos pozitív hozzáállás, az egészséges szexualitás, az anyai szerep elfogadása, a jó születés-élmény mind elvezetnek ahhoz, hogy életünk meghatározó élménye legyen gyermekünk világra hozatala.

TIPP

  1. Ha lehet, szervezzünk magunk köré a szülés idejére mindenkit és mindent, aki és ami biztonságot ad! A félelmek, a fájdalomnak való ellenfeszülés, a külső zavaró tényezők akadályozzák a szülést. Ismerkedjünk meg a szülés szakaszaival, látogassuk meg a szülőszobát, egyeztessünk megnyugtató hozzátartozóval.
  2. Legyünk tisztában vele, mitől félünk a szüléssel kapcsolatban és keressünk válaszokat a kérdéseinkre. Írjuk össze, mi aggaszt bennünket (pl. félelem a fájdalomtól, kifér-e majd a baba, stb.)! Beszéljünk róluk, tegyük fel kérdésinket a védőnőnek, a szülészorvosnak, a szülésznőnek, keressünk szakembert!
  3. Értelmezzük át a fájdalmat, ami a szüléssel jár! Ha ellene dolgozunk, nehéz szülésnek nézhetünk elébe, ám ha együttműködünk, segítjük a baba kijutását. Engedjük bele magunkat a fájdalomhullámba, hogy elmélyülhessen a szüléshez nélkülözhetetlen módosult tudatállapot és befelé figyelés. Ezen a ponton katarzist élhetünk át, amikor megtapasztaljuk a szülés különleges erejét.
  4. Már előre, fejben különítsük el az összehúzódás és a pihenés idejét! A szülési fájdalomhullámok között pihenjünk, gyűjtsünk erőt! A befelé forduláshoz és ellazuláshoz hívjunk segítségül egy biztonságot nyújtó belső képet: pl. gyermeki énünk nagymama kertjében. Az összehúzódások alatt egy nyíló, táguló természeti kép (pl. virág kinyílása) elképzelése segítheti a baba elengedését. Ha az anya a száját lazán tartja (nem feszíti), a méhszáj is jobban képes tágulni. Szülés alatt nem kell csöndben szenvedni, mint egy jó kislány! Ha kiengedjük a hangunkat, kiengedjük a fájdalmat és a feszültséget is, ami szintén a szülést segíti.
  5. Készítsünk szülési tervet! Gondoljuk át a szüléssel kapcsolatos igényeinket és elképzeléseinket, egyeztessük azt az orvossal. Készüljünk fel a „B verzióra” is, amikor nem az elképzelés szerint alakulnak a dolgok. (Lásd még lent az Aranyszabályokat!)

Aki felkészül a szülésre, könnyebben viselheti a fájásokat, mert belátható ideig tartó, szükséges kihívásként tekint rá. Ha valaki valamilyen okból mégsem vesz részt ilyen tanfolyamon és kórházlátogatáson, akkor a vajúdás időszakában nehezebb feltérképezni a körülményeket: hogyan néz ki egy szülőágy/szék? Merre van mosdó? Milyen vizsgálatokat végeznek?

A szülőszobában idegen műszerekkel találkozunk, néha erősek a fények, élesek a hangok, ráadásul vajúdás és szülés alatt kérdéseket tesznek fel nekünk, amikre válaszolni nem mindig könnyű. A szülés egy befelé figyelő, módosult tudatállapot, ilyenkor válaszolni az orvos kérdésére, például: „A várandósság melyik hónapjában mikor hány kilót hízott?”, ez kihívás. Választ adni mégis nagy segítség, hiszen kórházi szülésnél az orvosra és kollégáira vagyunk utalva. Szokatlan lehet az is, hogy a máskor kedves, beszédes orvos rövid és kimért utasításokat ad (például „Most ne nyomjon!”, „Most nyomjon!”, stb.). Az anyuka a felkészüléssel sokat tehet azért, hogy az élmény jó, bensőséges maradjon! A tanfolyamokon, védőnői beszélgetéseken, orvosi találkozókon érdemes jegyzetelni, hogy a legfontosabb dolgok ne maradjanak ki a felkészülésből!

ARANYSZABÁLY

  • A vajúdási, szülési fájdalom nem veszélyt jelez, hanem egy természetes folyamat része, egy segítő erő, amely a baba világra érkezését teszi lehetővé, érdemes felkészülni ennek az erőnek a „hullámaira” és együttműködni velük.
  • Kisbabája az egyre szűkebb és szorítóbb helyzetből végül megérkezik a pocakból egy ismeretlen világba. A szülés után a sok-sok új inger között csak az tud némi biztonságérzetet nyújtani, ami már ismerős a méhen belüli életéből (pl. anya hangja és szívdobogása).
  • A születést követő első órákat „aranyóráknak” is nevezik, mert meghatározóak! Hacsak lehet, ragaszkodjon hozzá, hogy újszülöttjével együtt legyenek! Ha ez a folyamat háborítatlanul telik, akkor a megszületett babának elég ideje van átállni az önálló légzésre, bőrük érintkezésétől, az összebújástól gyorsabban áll be a baba ideális testhőmérséklete. Ezek a csecsemők később hosszabban, nyugodtabban alszanak, éberen pedig több időt töltenek szopással. Ez a másfél órán át tartó éber nyugalmi állapot, nagyon fontos a zavartalan együttlét a biztonságos kötődés kialakulásához. Természetesen előfordulhat, hogy valamilyen probléma miatt átmenetileg el kell vinni a babát az újszülött osztályra megfigyelésre. Ilyenkor se essen kétségbe: a kórházi dolgozók azért döntenek így, mert ők is a lehető legjobbat akarják kisbabájának.
  • Ismerje meg a hagyományos fájdalomcsillapító módszerek mellett a természetes eljárásokat is (pl. masszázs, relaxáció, illóolajok, légzőgyakorlatok!
  • Legyen felkészült a váratlan helyzetekre is (pl. császármetszés stb.)! Készüljön fel, mi lesz, ha véletlenül a szülés mégsem az elgondoltak szerint zajlik le! Így sokkal jobban tud alkalmazkodni a körülményekhez (pl. a vártnál később érkezik az orvos, nagyon fáradt a szülésznő, valaki türelmetlenül beszél Önnel, stb.), ezzel a kudarcélmény csökkenthető vagy teljesen elkerülhető.


Magzati és születési traumák

Ha Ön néha nyugtalan vagy szomorú, jól esik a babájának, ha megsimogatja, és azt mondja neki: „Kicsit aggódom, de te csak pihenj, majd én megoldom!” A magzatot érhetik apróbb rossz élmények, például szokatlan zaj lehet egy motorberregés, amire felébred, mozgolódik, esetleg ijedtében csuklani kezd a pocakban. A kisebb rossz élményeket gyorsan elfelejtjük, észrevétlenül még tanulunk is ilyenkor arról, hogyan oldjuk meg a problémákat. Ritka, hogy a magzatot annyira rossz élmény éri, hogy évekbe telik feldolgozni a traumát. Ilyenkor segít a szülő türelme, simogatása, együttérzése.

A magzat mozgalmas életet él az anya hasában. A hangok, zenék, mozgások, rezgések, simogatások, beszélgetések hatására formálódik a személyisége, fejlődik teste és lelke. Az anya egészséges életmódja és szeretete, elfogadása jó irányba formálja a magzatot. Sok-sok káros hatástól (drogtól, alkoholtól, energiaitaloktól, állandó túlaggódástól) megvédheti az anyuka a magzatot!

A születéshez is kapcsolódhat rossz élmény. Megszületni még a legrendezettebb körülmények között is óriási feladat és stressz a kisbabának! Az átlagosnál nehezebb feldolgozni a megszületést, ha mesterségesen beindítják a folyamatot, vagy a baba koraszülött. Szintén gyakrabban tapasztalható vigasztalhatatlan sírás, érzékenység, kapcsolatteremtési probléma annál a babánál, aki súlyos oxigénhiány miatt császármetszéssel, vagy vákuumos/fogós szüléssel jött napvilágra, esetleg újraélesztették. A rossz hangulat, az érzékenység, a düh egy időre eltűnhetnek, később újra felbukkanhatnak (például nagy fejlődési ugrásnál vagy óvodakezdésnél) a gyermeknél.

FELKÉSZÍTÉS A SZÜLÉSRE – TRAUMÁK MEGELŐZÉSE


A szülők akár a 35-36. héttől mesélhetik babájuknak a születés meséjét (például „Itt már kicsi a hely, nemsoká megérkezel a világba, ahol anyukád és apukád él. Mikor megérkezel, kis időre elvisznek, felöltöztetnek, utána újból találkozunk és mindketten megpihenünk a nagy út végén.” vagy „Megszületésed után azonnal találkozunk, a pocakomra tesznek, betakarnak, és akkor már igazán elengedheted magad. Megérkeztél. Lehet, hogy nem minden úgy történik, ahogy elmeséltem neked, de mi mindent megteszünk a te biztonságos megszületésed érdekében.” Bár a magzat minden valószínűség szerint nem érti a beszédet (hiszen az újszülött sem érti), reagál azonban az anya érzelmi, hangulati állapotára (feltehetően hormonális, kémiai hatások útján). Ezért is fontos, hogy az anya saját magát nyugtassa, relaxáljon, pihenjen.

Az anya és a magzat is felkészíthető a császármetszésre is, ha előre tudja, hogy orvosi okokból így érkezik. A felkészítés során elmesélhetők a műtét történései a kisbaba szemszögéből: „Felébresztelek, hogy készülődj. Kicsit később sok fény szűrődik be, majd kezek érintenek és kiemelnek. Kicsit hideg lesz, de gyorsan megtörölgetnek, felöltöztetnek, és hamarosan találkozni fogunk.” Fontos, hogy a kicsi felébredjen a műtét előtt, ilyenkor például az anya a pocakjára teheti a kezét a babája felé fordulva: „Ébredezz, készülj fel, hamarosan megszületsz és találkozunk! A tapasztalat mutatja, hogy a császármetszésre felkészült babák a születés után éberebbek, könnyebb velük kapcsolatot teremteni, így az első szoptatás is gördülékenyebben és hamarabb történhet meg.

Mindehhez pedig az anya személyes felkészülése az alap. Amennyiben gyötrő gondolatokat okozna, hogy „császározni” kell, engedjük meg magunknak a megnyugtató gondolatokat: vannak olyan helyzetek, amelyekben orvosi indokból – a baba és a mama biztonsága, élete érdekében – szükséges a császármetszés; ilyen esetben gyakorlatilag a szüléssel egyenértékű anyai gondoskodás a közös felkészülés a műtéti szülésre.

Gyorslinkek