9. Baba-mama hírlevél – 2 hónapos gyermek
Kedves Olvasó, kedves Szülők!
Ebben a korban is rengeteg kérdése van és lehet egy szülőnek, hiszen akaratlanul is megváltozott minden a kicsi érkezésével. Mit csináljunk, ha sír a gyermekünk, hogyan nyugtassuk meg, hogyan nyugtatja meg ő saját magát, mit szeretne közölni, hogyan kommunikál? Hogyan tartsuk, mire figyeljünk, miben szállítsuk a csöppséget, ha útra kelünk. Reméljük a rövid leírások és tippek segítenek ezekre megtalálni saját válaszait.
Számos egyéb, érdekes és hasznos cikket talál a várandósságtól a gyermek hetedik életévének betöltéséig terjedő időszakra vonatkozóan a www.koragyermekkor.hu weblapunkon.
Ha eddig nem tette volna meg, kérjük, módosítsa a születés pontos dátumának megfelelően a regisztráció során megadott adatokat weboldalunkon, hogy ezt követően további hírleveleink mindig a kicsi korának megfelelően érkezzenek meg Önhöz.
Üdvözlettel:
Koragyermekkori program
Segítség, anya vagyok! – 24 órás anyaság
Minden édesanya életében a nagy kérdés, hogy hol húzódik a határ az önállóságra
nevelés és a cserbenhagyás között. Minél fiatalabb a baba, annál kiélezettebben
vívódik az anya. És néhányan visszavonhatatlanul felőrlődnek a lelkiismeretességben.
Hofi Géza nem szült gyermeket, mégis szolgálhat jótanácsként a gondolata: “Próbálj
meg lazítani! Nem győzlek tanítani, hogyan csináld.”
Először is: a végletek sosem vezetnek megoldásra. Ha az anya csak magával foglalkozik, és elvárja, hogy újszülött babája azonnal “haptákban állva” lesse az ő elvárásait (sose sírjon, percre pontosan aludjon, egyen, sose legyen útban, mindent kibírjon, stb.), akkor nem csoda, ha feszült, frusztrált, boldogtalan, helyét kereső gyermek lép majd az életbe. Ha viszont minden kizárólag a gyermekről szól, úgy az anyuka nem fogja tudni egy idő után, hogy ki is ő valójában – ha bír még állni a lábán egyáltalán a fáradtságtól.
Másrészt muszáj lennie egy adag nyugodt magabiztosságnak minden anyukában azzal kapcsolatban, hogy ne kérdőjelezze meg a saját képességeit a gyermek ellátásában. Fontos, hogy az édesanya maga is elhiggye, fel tud nőni a feladathoz és a megfelelési kényszer ne okozzon neki állandó szorongást.
Anyuka három részletben alszik összesen 6 órát éjszakánként hónapok óta? Nem jutott idő a mosogatásra, ezért nincs hely főzni, ami miatt nincs mit enni, már bezártak a boltok, pedig elcsigázott az éhségtől? Már egy hete megszáradtak a ruhák a szárítókötélen? - ilyen és ehhez hasonló aggodalmak gyötrik folyamatosan az anyukákat.
|
TIPP |
|
Hogy lehet megúszni az összeomlást? A szervezés, a tudatosság és az öntudatosság biztosan segít. Érdemes összeírni, milyen tennivalók várnak a szülőkre a gyermek megszületése után – még ha olyan nehéz is elképzelni, hogy ennyire ne legyen idő még hajat mosni se. A védőnő segíthet egy sorrendiség felállításában. Rendszerint az apukák is egyre nehezebben viselik az idő előrehaladtával, hogy kiszorulnak a szeretett párjuk figyelméből. Pedig gyakran ők adhatják a legnagyobb segítséget. Érdemes lehet nekik is végigcsinálniuk néhány 0-24 órás napot egymás után az édesanyával együtt, hogy tisztában legyenek vele, mi történik a párjuk helyzetében. Szerencsére az édesapák egyre kevésbé érzik derogálónak, ha munka után például még elmosogatnak. Igazából ilyenkor veszik ki a részüket az otthoni életből, és teremtik meg az esélyt arra, hogy az anyuka az ő karjukban, nem pedig a mosogatószivacs mellett kössön ki a nap végén. Ha az édesanya sorstársakkal találkozik, bizony nem érzi magát olyan elveszettnek, kiszolgáltatottnak és tehetetlennek. Akár azt is megszervezhetik, hogy váltásban vigyáznak egymás gyermekére, amíg a másik kikapcsolódik. A baba-mama klubok, a játszóházak és a játszóterek jó alkalmak lehetnek az ilyen baráti kapcsolatok kialakításához. Nagyon meg lehet bánni, ha az első hetek hónapok összes boldogságát elűzi a fáradtság és a csalódottság. Figyelem, anyukák! Később már nem lehet visszahozni ezeket az időket! |
Babahordozás okosan
A babahordozás egyszerre engedi az összebújást a babával és közben a dolgaink intézését. A kérdés, hogy mikor, milyen formában és mennyiségben használunk, nem pedig ártunk vele a babának. Hordozóval fokozatossá, folyamattá tehetjük a megszületéstől az önállóságig vezető utat. Használatával elkerülhetjük, hogy a gyermeket megviselje a szétválás, vagyis minél nagyobb eséllyel maradjon meg reményteljes világképe. Nagy szavak, de működik!
|
TIPP |
|
A babakocsi használatra szeretnénk néhány ötletet adni, mely a következő hónapokban-években folyamatosan visszatérő kérdés lesz. Gyakran látni, hogy babakocsira helyezett autósülésben hordják az újszülöttet, ahol nem egyenletesen terhelődik a gerince és összenyomódnak a szervei. Kerüljük ezt a megoldást! Eléggé megrémülnek a gyermekek attól, ha egy forgalmas úton a zebra előtt egészen a járda széléhez toljuk a babakocsit és úgy várjuk az átkelést. Gondoljuk végig, mi hogyan éreznénk magunkat egy olyan helyzetben, amit nem mi irányítunk, amit nem látunk át, és ahol hatalmas, zajos testek robognak el közvetlenül az orrunk előtt nagy erővel. Bizonyára mi is komolyan megrémülnénk, és talán még aludni sem tudnánk nyugodtan ezután. Gyakran felmerülő kérdés, hogy kifelé vagy befelé fordulva üljön-e a gyermek a babakocsiban. Valójában az a kérdés, hogy az anya biztonságára vagy a külvilág megismerésére van-e nagyobb szüksége. Optimális esetben kezdetben csak befelé fordulva üljön a gyermek a kocsiban és folyamatosan, hónapok alatt érdemes átállni a kifelé fordulásra. Vagyis, ha látjuk, hogy már nagyon unja a látványunkat a gyermek, akkor fordítsuk ki. Ez lehetőleg ne egy forgalmas útkereszteződés előtt történjen, hanem nyugodt környezetben. |
Ha már tudja, akkor kisbabánkat függőleges testtartásban, magunk előtt is hordozhatjuk. Ilyenkor ügyeink intézése közben is látjuk tekintetét és ha a hordozó engedi, meg is szoptathatjuk. A hátizomzat általában a gyermek kb. 6-8 kilós súlyáig bírja tartósabban ezt a fajta terhelést. Figyeljünk rá, hogy a gyermek feje mindig meg legyen támasztva. Ne hordozzuk kifelé fordítva a babát, mert az árt a gerincének, és nem tud elbújni a túl sok inger elől. Soha ne húzzuk össze magunk előtt a pulóvert vagy télikabátot, ha alatta babát hordozunk, mert megfulladhat!
Hat hónapos koruk körül a kisgyermekek, mint a legszigorúbb műszaki ellenőrök, minden tevékenységünket részletesen meg akarják figyelni. Ebben az életszakaszban ugyanis így tanulnak. Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy okosodjanak és boldogok legyenek. A legegyszerűbb, ha a csípőnkre ültetve az oldalunkon hordozzuk őket egy erre kitalált hordozókendőben, vagy babazsákban. Egyúttal figyeljük az igényeiket és bőven hagyjuk őket mozogni, tegyük le, ha kikéredzkednek! Ha az összefonódottság úgy is sokáig fennmarad, hogy már elvesztette eredeti funkcióját, a gyermekek gyakran kizárólagosságot követelnek az anyjuktól. Ha menni akar, akkor hagyjuk menni, ne erőltessük a hordozót, mert azzal gátoljuk a megismerésben és az önállósulásban!
Ezt az időszakot váltja fel a háton hordozás, amelynek már csak a gyermek méretei, súlya és az anya elszántsága szabhat határokat. Háton hordozni kényelmes, ha erdőbe vagy olyan helyre megyünk, ahol sokat kell lépcsőzni. Nagy tömegbe ne vigyünk a hátunkon kisgyermeket!
Síráskor babusgatás vagy önállóság? Nem kell választani!
Tudta, hogy gyermeke előbb-utóbb önmagát is meg tudja nyugtatni, ha Ön hagyja kibontakozni ezt a képességét? Persze csak fokozatosan, hetek, hónapok alatt.
Kezdetben minden kisbaba teljes ellátásra (etetésre, itatásra, tisztán és melegen
tartásra), megnyugtatásra és elringatásra szorul. Idővel azonban maga is rájön,
hogy mikor mi a baja, és képes lesz kifejezni azt, segítséget kérni, majd kialakítja
a saját megoldásait rá. Persze önállóan borsófőzeléket főzni csak később fog magának,
még a koraszülött és az újszülött csecsemőknek is megvannak az ösztönös módszereik
arra, hogy hogyan oldják a feszültséget. Szopják az ujjukat, rágcsálják az öklüket,
saját testükhöz, arcukhoz érnek, keresztezik a lábukat és a karukat, az ágy széléhez
vagy az inkubátor falához támasztják a lábukat vagy hátukat, megmarkolnak egy
vékony tárgyat (pl. rongydarabot), vagy egy felnőtt ujját, ökölbe szorítják a
kezüket, összegömbölyödnek, stb.
„Ha ilyen jól megoldja magának, akkor nincs is rám szüksége!” - gondolhatja néhány anyuka, de nem erről van szó! Nagyon is szükség van az anyai és apai megnyugtatásra, szeretgetésre! Ám ha nem komoly a baj, nem üvölt kétségbeesetten, és már néhány hónapos a baba, óvatosan, figyelemmel segíthetünk neki megtalálni az ujjacskáját, vagy a keze ügyébe tehetünk egy markolászni való játékot vagy rongyocskát, vagy egyszerűen csak hagyjuk, hogy rájöjjön, mivel tudja megnyugtatni magát. Aki nem tanulja meg babakorában szabályozni belső állapotát, azt később csak nagy nehézségek árán lehet rávezetni, felnőttként pedig gyakran külső segítséggel (droggal, alkohollal) képes levezetni feszültségét.
|
TIPP |
|
A nyugalom megteremtéséhez több körülményt is meg kell figyelnünk és változtatnunk kell rajta, ha szükséges.
|
Néha nem az a cél, hogy azonnal megnyugtassuk a babát (pl. nem specifikus sírás esetén – bővebben lásd az 5. hírlevélben), hanem hogy támaszt és biztonságot nyújtsunk neki, hogy legyen kinek kiöntenie a szívét, elsírnia a bánatát, vagyis szeretetben, nyugodt körülmények között kiadhassa a feszültséget.
A gyermekek rendszerint 2-3 éves koruk körül maguktól másféle, összetettebb önmegnyugtatási formákra állnak át. Például a kislányok szeretik eljátszani a babájukkal a vigasztalást, mintha a babának lenne szomorúsága és ők megvigasztalják őt. Erős szorongásra utal, ha ezek a játékok óvodában is fennmaradnak. Az ilyen kisgyermekkel lehet, hogy túl szigorúan bánnak otthon, az ő korában még nem elvárható dolgokat várnak el tőle, vagy nem érzi elfogadottnak és biztonságban magát otthon. Ha a gyermek sokáig játszik három éves kora után is mintha-játékot, és jót akarunk neki, legyünk vele sokkal megengedőbbek, vegyük ölbe, simogassuk meg, énekeljünk, meséljünk neki, beszélgessünk vele rendszeresen és sokáig. Ha ez sem segít, vigyük el gyermekpszichológushoz.
Ikrek
Két testben egy lélek, közös nyelv, egymás felé nyitott, kifelé zárt világ – ilyen kép élhet bennünk az ikrekről. Valóban különleges kapcsolat az övék, hiszen a kezdetektől párként léteznek, és már az anyaméhben szövődik a kapcsolatuk közös játékokkal, szokásokkal, amiket a születésük után is folytatnak.
Ikerbabák születésénél különösen nagy jelentősége van a környezet támogatásának. A családtagok, barátok, segítő szervezetek tagjainak bevonása tehermentesítheti a szülőket, megkönnyíti a mindennapi élet menetét és a babákra való odafigyelést, gondozást. Bátran kérjenek a szülők segítséget!
Az ikrek között gyakran figyelhető meg bizonyos szerepmegosztás: egyikük a világ felé forduló, tevékenyebb, rámenősebb személyiség, míg másikuk inkább visszahúzódóbb, magába forduló, simulékonyabb, aki engedi, hogy testvére legyen a szócsöve.
|
TIPP |
|
Mivel az ikrek életük első szakaszát párként élik át, nehezebben tapasztalják meg a személyiségük egyediségét, és a kettejük között levő különbségeket. Pláne, ha a környezet is egy kalap alá veszi, és nem külön-külön személyként kezeli őket. Hányszor halljuk keresztnevük helyett úgy emlegetni őket, mint „az ikrek”? Ezért a különbözőségeket már a kezdetektől hangsúlyozni érdemes, amivel megsegítjük a személyiséggé fejlődés folyamatát és az önállósodást.
