Intézményrendszer
Intézményrendszer

Majd kinövi?

Még nem forog, nem ül, nem jár a kicsi. Olyan, mintha nem értené, amit mondunk neki. Mindenre csak mutogat, szavakat nem használ. Nem játszik együtt a társaival, fél az idegenektől. Nem olyan, mint a bátyja/nővére volt. Más, mint a kortársai a játszótéren. „Nincs baj, csak kicsit lusta ez a gyerek” – mondja a szomszéd. „Te is később kezdtél beszélni” – nyugtat meg a nagyi. „Majd kinövi” – teszi hozzá mindenki, nem ritkán a szakember is. De tényleg kinövi?

Gyermekneurológiai szakrendelésen dolgozva gyakran tapasztalom, hogy sok kisgyermeknél késve diagnosztizáljuk a fejlődési zavarokat. Legyen szó akár a mozgásfejlődés elmaradásáról, megkésett beszédfejlődésről, vagy viselkedésbeli zavarokról.


 

Nem csak személyes tapasztalat ez, hanem országos felmérések is mutatják, hogy a fejlesztésre vagy más beavatkozásra szoruló gyermekek jelentős részénél a segítség késik vagy teljesen el is marad. Ilyenkor nem ritka, hogy csak a beiskolázáskor derül ki a probléma; pedig ha „felgöngyölítjük” a panaszokat, kiderül, hogy a lassabb mozgásfejlődés már csecsemőkorban, a beszédértési probléma kétévesen, az autisztikus jegyek pedig már kiscsoportban feltűntek a szülőnek, óvónőnek, védőnőnek vagy háziorvosnak. Ha akkor beavatkoztunk volna, jobb eredményekkel fejleszthettük volna a kicsit, mint közvetlenül az iskolába lépés előtt vagy pláne utána.

Miért nem kerülnek mégis idejében fejlesztésre ezek a gyermekek? Az egyik kézenfekvő magyarázat, hogy a korai fejlesztések drágák, kis településen élve nehezen vagy csak részlegesen érhetők el. De találkozunk olyan gyermekekkel is, akik körülményeik miatt elérhetnék a fejlesztést, mégis sokára kapják meg azt. Náluk általában a felismerés, a diagnózis késik. Vagy nem voltak elég jellemzőek a tünetek ahhoz, hogy a szakember időben felfigyeljen rájuk, vagy a túlzsúfolt rendelőben házi gyermekorvosként, a szomszéd településen is helyettesítő túlterhelt védőnőként nem sikerült időben kiszűrni a problémát. De olyan is előfordul, hogy a szülő halogatja a szakemberhez fordulást: az esetleges rossz hírtől való szorongása, félelme miatt csak hónapokkal, esetleg évekkel a gyanú megszületése után szánja rá magát és kér segítséget.

Milyen kérdésekkel lehet szűrni a fejlődési zavarokat? 

Egyhónapos korban a látásra, hallásra kérdezünk rá: erős hangra összerezzen-e, erős fényre hunyorog-e a csecsemő?

Egy hónappal később a kommunikáció és a mozgásfejlődés kerül előtérbe: mosolyra mosollyal válaszol-e? Ha beszélünk hozzá, visszagőgicsél-e? Hason fekve megemli-e és mindkét irányba elfordítja-e a fejét?

Az életkor növekedésével párhuzamosan egyre összetettebb kérdések következnek, 3 éves korban például a lépcsőn járás, a mondókák ismétlése, a körrajzolás, az érthető beszéd, a nappali szobatisztaság, a fantázia-játékok kialakulása szerepelnek az egyszerű kérdések között.

Nehezebb dió a szociális viselkedési zavarok időbeni kiszűrése, óvodáskorban erre irányulnak például a Tud együtt játszani más gyermekekkel? Szívesen hallgat-e mesét? Figyelembe veszi a másik ember érzéseit? kérdések. 


Rajtuk szeretne segíteni egy közelmúltban indult, európai uniós támogatásban részesülő TÁMOP projekt, az ún. Koragyermekkori program.  Célja, hogy segítse a csecsemők és iskoláskor előtti kisgyermekek jobb követését, a „problémás” gyermekek minél korábbi kiszűrését. Ezt részben korszerű módszertani anyagok fejlesztésével, részben háziorvosok, házi gyermekorvosok és védőnők továbbképzésével szeretné elérni. A szakemberek 2014–15-ben kapnak kiscsoportos oktatást, de az új módszertani anyagok következő nemzedéknek történő átadásáról a projekt jövő évi lezárása után is gondoskodunk.

Nyugaton egyre nagyobb „divat”, hogy a kisgyermekkori fejlődés nyomon követésébe, a fejlődési zavarok kiszűrésébe bevonják a szülőt is, aki tudását tekintve esetleg laikus, de a legtöbb időt tölti együtt a gyermekkel, ezért hamarabb veszi észre, ha gond van. Programunkkal a szülőket is szeretnénk képezni, internetes felületen vagy a védőnőn keresztül minél korszerűbb tudással felvértezni ezen a területen. Terveink között szerepel egy olyan szülői kérdőív bevezetése, mely adott életkorban néhány egyszerű kérdés és megfigyelés alapján próbálja kiszűrni azokat a kicsiket, akiknek fejlődését szorosabban kell követni, a fejlődési problémákat így hamarabb észrevenni. Ezt a kérdőívet 1600 gyermeken teszteltük és azt találtuk, hogy a hozzá kapcsolódó tájékoztató anyagok segítségével még a kevésbé iskolázott szülők is észrevették, ha egy adott területen elmarad gyermekük fejlődése az átlagostól.

Gyermekneurológiai osztályunkon nemrég feküdt egy kiscsecsemő, akit 5 hónapos korában utalt be háziorvosa meglassult fejlődés és furcsa viselkedés miatt. Nála az elvégzett vizsgálatokkal epilepsziát és az ehhez kapcsolódó súlyos figyelemzavart észleltünk. Feltérképezve kórtörténetét kiderült, hogy az első tünetek már 2 hónaposan megjelentek, de annyira enyhe és nem típusos formában, hogy sem a szülő, sem a gyermeket ellátó védőnő és orvos nem aggódott emiatt. Az epilepsziás tünetek pedig enyhék voltak és pont nem jelentkeztek az orvosi rendelőben vagy a védőnői tanácsadás során. Ugyanakkor, ha 2 hónapos korban a szülő kitöltötte volna a kérdőívet, akkor a feltett kérdések fele már jelezte volna az elmaradást.

Tervünk, hogy a módszertani anyagok oktatása után a 2015. évben bevezethessük a szülői kérdőívet és az eljuthasson minden olyan édesanyához, aki szeretne részt venni saját gyermeke pontosabb megfigyelésében. És így a „Majd kinövi” válasz helyett egyre gyakrabban objektív képet kapjunk a kicsi fejlődéséről, és legalább a lehetőséget adjuk meg a minél korábbi fejlesztés elkezdéséhez.

Prof. Fogarasi András gyermekneurológus, gyógypedagógus

Bethesda Gyermekkórház

Gyorslinkek