A gyermek fejlődése
A gyermek fejlődése / 2–4 hó / Testi fejlődés és mozgás

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek 2 hónaposan 

  • A végtagok hajlított tartása láthatóan csökken.
  • Szimmetrikus testtartás és mozgás.
  • Háton fekve fejét kezdi megtartani középhelyzetben is.
  • Hason fekve fejét 45 fokban megemeli, és rövid ideig meg is tartja.

2 és 4 hónapos kor között

szimmetrikus mozgás két hónapos kor után már jellemzi a csecsemőt, például az arcát mind a két oldalra egyformán gyakran és egyformán könnyen fordítja. Végtagjait a test két oldalán ugyanúgy tartja, hasonló élénkséggel és mozgástartományban mozgatja, a végtagok hajlított tartása megszűnik. Mozgásaiban egyre több akaratlagos mozgást fedezhetünk fel, már nem véletlenszerűen rúgkapál, egyre finomabban irányítja egyes testrészeinek mozgását.

A csecsemő lassan elindul a felegyenesedés útján is. Háton fekve a fejét egyre hosszabban és könnyebben meg tudja tartani középhelyzetben. Ebben segíti, ha valamilyen figyelemfelhívó dolog van előtte, például az arcunk, mozgó vagy élénk színű tárgy, stb. Karjait is felemeli és maga elé nyújtja. A nyakat, törzset és végtagokat hajlító izmok erősödése figyelhető meg abban is, hogy a csecsemő térdeit felhúzza, négy hónaposan esetleg meg is fogja. Hason fekve a feszítő izmok erősödését figyelhetjük meg. Térdeit már nem húzza maga alá ebben a pozícióban, medencéje nem emelkedik el, a csípő vonala lapos. A fejemelés mellett ebben az életkori szakaszban fejlődik a felső végtagokon való támaszkodás is. A csecsemő először oldalt, nagyon távol támaszkodik az alkarjára, majd könyökét egyre beljebb húzva, négy hónaposan már vállszélességben helyezi rá a testsúlyát, a fejemelés mellet megjelenik a mellkas részleges felemelkedése is az alátámasztási felülettől. Az a csecsemő, aki minden nap ébren tölt egy kis időt a hasán, négy hónapos korára már körülbelül 10-15 percig is szívesen nézelődik, játszik ebben a testhelyzetben. Fejét 30-60 fokban tartja. Amikor már stabilan tud hason támaszkodni, azt is megtanulja, hogy testsúlyát az egyik oldalra helyezve a másik kezével játékért nyúljon, így el is tudja foglalni magát.


 

hason fekvéshez tudatosan szoktatnunk kell a babát. Ébrenléti időszakban tegyük egyre többször – rövid időre – hasra. Például gondozás során megfordíthatjuk, vagy elalvás előtt, ébredés után ebben a testhelyzetben hagyhatjuk, ameddig jól érzi magát. Hason fekve támaszkodni, és fejet emelni annál könnyebb, minél keményebb az alátámasztási felület. A puha, süppedős szivacs, kanapé, paplan nem ad biztos alátámasztást az elemelkedéshez, támaszkodáshoz. A franciaágy, kihúzható kanapé csak ideig-óráig megoldás, négy hónaposan a baba már annyit ficereghet, hogy az ágy szélére kerülve leeshet. A kiságy fokozatosan az alvás helyévé kell hogy váljon, és az ébrenléti időszaknak másik helyet kell kialakítani. Ha a földön, szőnyegen nem tudunk biztonságosan elkerített játszósarkot létrehozni, szóba jöhet a járóka is (ha nagy a lakás, a 120 × 120 cm-es az ajánlott méret). Amennyiben helyszűke miatt egyáltalán nincs lehetőség a kiságyon kívül letenni a babát, a felnőtt méretű ágyat jól körbe kell keríteni bútorokkal, hogy biztonságos legyen. De a Biztos Kezdet házakat, baba-mama klubokat is felkereshetjük napközben. Ha nyár van, és jó az idő, egy pokrócon kitelepedhetünk a kertbe, a parkba, a mezőre is.

Fontos azonban tudni, hogy a baba autósülések nem megfelelőek a napközbeni tartózkodásra. Az érdeklődő kisbaba, ha ilyet kínálnak a számára, gyorsan „rákap” az ízére, de gerincének és mozgásfejlődésének nem tesz jót, ha ebben a zárt, döntött helyzetben van!

Figyelni kell arra, hogy öltöztetés, fürdetés vagy pelenkázás közben könnyedén tudjuk-e mozgatni a karját és lábát, nehézség nélkül meg tudjuk-e tisztítani hónalját, nyakát és combredőit. Ebben az életkorban ez már nem okozhat gondot, ha mégis, akkor figyelemfelhívó jele lehet az izomzat feszességének, az ízületek kötöttségének. Figyeljünk oda arra is, ha a baba gyakran fekszik kifli-tartásban. Ez leginkább akkor észrevehető, amikor mezítelen a kicsi.

A legtöbb baba szereti, ha pelenkázásnál, fürdetésnél egy ideig ruha nélkül lehet, és testét végigsimogatjuk, meggyúrjuk, ízületeit lazán és játékosan átmozgatjuk. A csípők laza terpesztése fontos, a hajlított térdeket vigyük óvatosan oldalra, csípőkörzést is csinálhatunk. A baba karjait is átmozgathatjuk, alkarját fogva a mellkas előtt keresztezzük, majd nyújtsuk oldalra a karokat. A fül mellé nyújtózást nem minden baba engedi, ha ellenáll, ne erőltessük, mozgassuk más irányba a karokat, és térjünk vissza rá. A védőnőtől megtanulhatjuk a helyes átmozgatás mozdulatait.

Ha a fej egyoldali tartása az első néhány hónapot követően is fennáll, a koponyacsontok is féloldalasan nyomódnak, és eldeformálódhatnak. Továbbá ez a rögzült helyzet nehezíteni fogja, a szem-kéz koordináció kialakulását, valamint hogy a gyermek a szemével kövesse a tárgyakat, Ilyenkor a két hónapos babát az ébrenléti időszakban az érdekes, vizuális ingerek szinte kizárólag arról az oldalról érjék, amerre a gyermek kevésbé fordítja a fejét. Ha szükséges, fordítsuk meg fekvő helyzetét a kiságyban, és ott is, ahol nappal lenni szokott.

Ha a kisgyermek három-négy hónaposan sem szeret hason feküdni ébrenléti időszakban, akkor hordozzuk őt a karunkra fektetve, hassal lefelé. Ha így sétálunk vele a lakásban, az érdekes látnivalók felkelthetik az érdeklődését, és emelgetni kezdi a fejét. Amikor hasra tesszük, mindig a legizgalmasabb játékokat tegyük elé, vagy hasaljunk vele szembe, hogy minket vagy a család többi tagját nézhesse. Kedvelt gyakorlat lehet az is, amikor a hasunkra tesszük a kicsit, nézzük egymás arcát, és „beszélgetünk” – ilyenkor szívesebben emelik fel a fejüket. Ebben a helyzetben azt is segíteni tudjuk, hogy a pici a mellkasunkon az alkarjára támaszkodjon, így könnyebb a fejemelés.


Finommozgás

Egészséges gyermek 2 hónaposan 

  • Az ököltartás lazább, ujjait aktívan nyújtogatja.
  • Tapogatja a takaróját, ruháját vagy az édesanyját etetés közben.

2 és 4 hónapos kor között

A csecsemő az akaratlagos mozgásirányítás kialakulásának köszönhetően egyre finomabban kezdi irányítani egyes testrészei, így a karok mozgását is. A maga körül található dolgokat elkezdi felfedezni a kezével, tapogatja, markolássza ruháját, takaróját, testét, haját, és így szerez új információkat a világról. A karok hajlított tartása már nem olyan kifejezett, lazább az ököltartás, és ellazult állapotban teljesen nyitva vannak a kezek. Kezdi kontrollálni a kezek, ujjak mozgását, felfigyel rá, ha látóterébe kerülnek. Ha tapintással érzékel valamit, próbálja ott tartani a kezét, figyel az érzékelt dologra. A látás és hallás mellett tehát megjelenik a tapintó kéz, aminek innentől fontos érzékelési és tárgymegismerési funkciója lesz.

A törzs stabilitásának az egész mozgásfejlődés során fontos szerepe van. A csecsemő három-négy hónaposan a hátán fekve eléggé fel tudja emelni a karjait ahhoz, hogy egy tárgy után előre nyúljon, vagy hogy a kezeit középen összehozza és a szájába is vegye. Tekintetével már a test középvonalában is észreveszi a kezét, hosszan figyeli, ráébred, hogy ő maga mozgatja azokat. A tekintetnek és a kezek mozgatásának összekapcsolódása fontos állomás, ez a szem-kéz koordinációamely elengedhetetlen ahhoz, hogy a baba megtanuljon játékokért nyúlni, azokat megfogni, megtartani, és változatosan játszani velük. Három és négy hónapos kor között egyre pontosabban és célirányosabban nyúl a játékok felé, amiket szemből a középvonalban kínálunk fel neki. Amikor egy játéktárgyat középen, kb. 20 cm-re tartunk előtte, a négy hónapos baba mindkét keze egyformán a tárgy felé közelít. A kézbe adott csörgőket, különböző tárgyakat, anyagokat már két-három hónapos korban rövid ideig megtartja, majd tenyere kinyílik, és elejti. Három-négy hónaposan a játékokat hosszabb ideig megtartja, rázogatja, szájba veszi, majd elengedi. Az elengedni tudás is fontos állomása a fejlődésnek, ezt is, mint minden mást, meg kell tanulnia akarata szerint végrehajtani, és ehhez is sok-sok gyakorlásra lesz szüksége.


 

Nem szükséges, hogy a baba feje fölött állandóan lógjon valami a kiságyban, az is elegendő, ha mindkét oldalon van mellette olyan nagyobb és feltűnő játék vagy színes rácsvédő, amit nézegethet. Jó, ha ezeket el is éri kezeivel, meg is tudja tapintani. Kezdetben lehet, hogy csak véletlenül találkoznak az ujjai a tárgyakkal, de lassan észreveszi, hogy az érzés összekapcsolódik a keze mozgatásával. Amikor a kezével érzékelt játékot a tekintetével is észreveszi, a szem-kéz koordináció alapjai lassan megteremtődnek. Szeretik simogatni, tapogatni, markolászni azokat a felületeket, melyekhez a kezük elér. Így például a takarót, lepedőt, ruhácskájukat. Szoptatás közben az anya mellét, ruháját. Adhatunk a gyermekre olyan kis rugdalózót, melyre masni vagy szalag van varrva, hogy ezeket a tapintási minőségeket is felfedezze.

Négy hónapos korára már képes lesz tárgyakat megfogni. A csörgő egy fontos játék, ebben az életkorban a legegyszerűbb a legjobb. Legyen könnyű, vékony, hogy a gyermek maga is ráfoghasson, meg tudja tartani. Egy kis méretű (max. 25 × 25 cm-es), puha, színes kendő is varázslatos játék: két hónaposan fel lehet kötni a kiságy szélére, ha három-négy hónaposan mellé tesszük, felmarkolja és játszik vele.


 

A mobilforgót már magasabbra lehet tenni, a függő játékokat le lehet cserélni másokra. Nem muszáj csak boltban vásárolt játékokat adni a kicsinek, nézzünk szét otthon, mit használhatnánk játéktárgy gyanánt, ami felkelti a kicsi figyelmét. Fellógathatunk műanyag teaszűrőt, kis bádogbögrét, fából készült poháralátétet, stb.

szimmetrikus tartásnak és mozgásnak három-négy hónapos korra mindenképp ki kell alakulnia. Fontos, hogy a baba kezei, ujjai egyformán lazák legyenek, ugyanúgy nyitogassa, nyújtogassa ujjait mindkét oldalon.

Ha a csecsemő két-három hónapos korában a fejét még mindig szívesebben tartja az egyik oldalra fordítva, és nem fordítja át magától a másik oldalra, próbáljuk meg követéssel rávenni erre. Ha nem sikerül, kérjük ki a védőnő tanácsát, forduljunk szakemberhez. Abban az esetben is így járjunk el, ha a nyak és a törzs azonos oldalra kiflizik. Természetesen az alsó végtagoknál is fontos ugyanez, de ott nincsenek még olyan finoman koordinált mozgások, mint a felső végtagokban, így azt nehezebb észrevenni.


Gyorslinkek